Az érzelmi megértésről 2. rész – mi az m&m idő?

Dr Warren Farrell gondolatait kövessük nyomon tovább! A sorozat első része itt található.

Miért hisszük azt, hogy a férfiak fejezik ki könnyebben a haragjukat? Nos, egy kísérlet során egy kilenc hónapos baba sírt és ennek értelmezésére kérték az ezt látókat. Ha azt mondták nekik, hogy a baba lány, általában azt válaszolták, hogy fél. Akiknek azt mondták, a baba fiú, ők úgy értelmezték a látottakat, hogy a fiú dühös.

Ha a nő érzéseit félelemnek fordítjuk, egyrészt életbe lép az az ösztönünk, hogy megvédjük, másrészt segíteni akarunk neki, és levesszük a válláról a felelősséget. Amennyiben egy férfi érzéseit haragnak definiáljuk, úgy szembesítjük ezzel, és elvárjuk, hogy elismerje a felelősségét. Míg a nőt ártatlannak, a férfit bűnösnek akarjuk látni. Ez a mély előítélet aztán arra késztet, hogy ha egy férfi kritizál egy nőt, a nő mellé álljunk, míg fordítva a nőnek drukkolnánk. Férfiként védeni akarnánk, és így elnyerni a szeretetét. (Fehér lovag szindróma, vagy blue pill mentalitás.)

Vajon miért érezzük a bírálatot megsemmisítőnek? A New England Journal of Medicine beszámol róla, hogy kimutatták, amikor a hibáinkat sorolják, a szívünk úgy ver, mintha a szobabiciklit maximális terhelésen tekernénk, mellkasi fájdalomig. Mintha csak szíven szúrnának. Régen, a kritika kiközösítéshez is vezethetett, aminek a vége akár halál is lehetett. Génjeinkben van ennek az emlékezete. Így váltak őseink elfogadáskeresőkké, és ezt a mentalitást hozzuk mi is magunkkal, génjeinken túl a szocializációnkkal is.

Elfogadást, tiszteletet és szeretetet akarunk, hiszen ez volt mindig is a túlélésünk záloga. Tehát a kritika valami nagyon rossznak számít érzelmileg. Másrészt a fejlődés záloga. Tehát ha megtanulunk jól kritizálni, akkor sokat, rengeteget segíthetünk ezen.

A kritizálás öt szabálya:

1. A hangnem fontosabb, mint a szavak. Mondhatjuk szeretettel: “te büdös kölök”, és gúnyosan: “szeretlek”
2. Ne panaszkodjunk túl sokat! Ha sok a panasz, jobb ha kijelölünk egy időt erre, csokorba szedjük, és tömören tálaljuk. A többi nap panaszmentes kell, legyen.
3. A viszontkritikával várjunk addig, míg a másik úgy érzi, már meghallgattuk őt.
4. Kérjük meg, hogy partnerünk játszon figyelmes hallgatót. Ha megvette az ötletet, szövetséges lesz, ha nem, akkor inkább ellenség. Itt fontos az időzítés is.
5. Ne vallassuk a partnerünket, kifejtésre szoruló kérdéseket ne tegyünk fel. Pl. “Mondd el miért tetted ezt?”

A két legfontosabb szabály azonban: a hangnem, és a kritika mennyisége.

Dr Farrell javasolja, hogy előre tervezzük el (kölcsönösen) a kritika adását. Legyen heti, két heti egy időpontja, és erre készüljünk fel.

Írjuk le a negatív érzéseinket! Már maga a kiírás is rengeteg érzést levezet. Érdemes a papírokat gyűjteni, és a kritizálási időpont előtt elővenni. Melyek azok, amelyek még mindig megérik a fáradságot? Sok negatív érzés már itt elvérzik.

Ha előre eltervezzük a – nevezzük inkább megbeszéljük és megoldjuk időnek – az m&m időt, akkor például egyetlen férfi sem fog bosszankodni amiatt, hogy pl. üzleti vacsora előtt robbanjon egy negatív érzés bomba, mert a feleségük pontosan tudni fogja, hogy amikor eljön az ideje, alaposan átbeszélik a dolgot. Vagy éppen fordítva: éppen a családi színházlátogatás közben mérgesedik fel a férj, mert az anyósa beszól valamiért és a felesége nem segít elrendezni a helyzetet. Semmi gond: amikor eljön az ideje, megbeszélik.

Felírni a cetlikre a negatív érzéseket nem tűnik természetesnek, de egyrészt levezeti az indulat egy jó részét, másrészt nem kell fejben tartani az élményeinket. M&m idő előtt csak kiválasztunk három-hat még mindig aktuálisnak érzett cetlit és mehetünk meghallgatni és kimondani.

Ha nincsenek ilyen m&m időink, akkor esetleg támadunk és elkerülünk. Letorkollások, gúnyos megjegyzések, visszavágások, főleg társaságban – a kritika helyettesítői. Illetve elkerülés: fejfájás az ágyban, ivás, tévébe, újságba, internetbe, vallásba, gyerekbe stb. temetkezés formájában.

A következő szabály – legalább négy pozitív érzést is mondjunk el, egy negatív mellé. (Ezt már írópalánta koromban tanították, a jó kritikus dicsér és elismer, aztán kritizál. Végül pedig méltat. – a cikk írójának élménye)

A jó párkapcsolatban két negatív élmény (kritika) közé négytől akár négyszázig terjed az érzelmi simogatások száma. Konkrétan jó megtenni, pl. “Szeretem, hogy gondos vagy” helyett: “Úgy örültem, mikor feltöltötted kérés nélkül a szódavizes palackot.”

Kiegészítés: így tehát a hét során pozitív érzésekről is kell jegyzetelni, és amikor felkészülünk erre a bennsőséges, családi szertartásra, az m&m időre, akkor már tele leszünk pozitív érzésekkel is. Ez pedig érzelmi biztonságot nyújt mindkettőnk számára.

Ráadásul a pozitív jegyzeteket post-it – re ragasztva egymás szeme elé lehet tenni a konyhasztalra, a tükörre a párnájára, emailben elküldeni, stb., stb., stb. Állítólag senki sem panaszkodik miatta, ha a kormánykerekén és az m&m időben ugyanazzal az elismeréssel találkozik – csak legyen belőle kritikánként, legalább négy.

Érdemes romantikát és humort vinni ebbe az időbe! A saját dolgainkon a legtöbben el tudunk viccelődni, ez tehát lehet egy humor forrás. Illetve gyertyát gyújtani, lágy zenét betenni, vagy minden pozitív és a velük járó egy negatív visszajelzés után megölelni egymást. Lehet szeretkezés lesz belőle, annál jobb! Csak utána térjünk vissza az m&m időhöz, különben a következő héten megint csak gyűlni fognak a negatív élmények, kibeszéletlenül. Három-öt körig érdemes csinálni. Egy dicséret zápor és a kritika után a másik jön, ölelés, aztán előlről az egész.

Persze van, akinek jobb ha a szeretkezést elhalasztja a végére, így biztosabban végére jutnak az m&m időnek. Embere válogatja.

folyt köv