Érdekfeszítő írást közölt nem régen a Képmás.hu a váltott gondoskodás témaköréről. A következőkben Ottlik Judit cikkét adjuk közre.
Magyarországon 2022 januárja óta a bíró elrendelheti, a jog lehetőséget ad a váltott gondoskodásra. Ez a válás utáni gyermekelhelyezés egyik formája, amely esélyt ad az elvált szülőknek, hogy mindketten benne maradhassanak a gyermek életében, mondja Deliága Éva. A gyermekpszichológus abban segít az érintetteknek, hogyan alakítsanak ki és tartsanak fenn a gyermek érzelmi stabilitását helyreállító és megtartó közeget. A szakemberrel a váltott gondoskodás előnyeit és lehetséges buktatóit jártuk körül.
Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület legutóbbi, májusban rendezett konferenciájának fókuszában a váltott gondoskodás állt. Mik voltak az ott elhangzott előadása főbb gondolatai?
Elsődleges alapvetésként azt fogalmaztam meg, hogy egy gyermek érzelmi stabilitásának hátterében az áll, hogy a számára fontos „kötődési személyekkel” hogyan alakul a kapcsolata. Együtt élő családok esetében feltételezzük, hogy a két legfontosabb kötődési személy a gyermek számára az édesanya és az édesapa; mindkettőjükre szüksége van az egészséges fejlődéshez. Ahol csak tehetik, és van rá lehetőség, ott ezt a keretet próbálják is megadni a gyereknek. Természetesen egy gyerek ugyanúgy felnőhet teljesen egészségesen akkor is, ha például egy egyedülálló, adott esetben megözvegyült szülő neveli. De vegyünk alapul egy „átlagos”, sima válást, amikor egy tervezett gyermek megszületik, majd a kapcsolat egy pontján a szülei szétköltöznek, aztán elválnak. Az ilyen esetekben a leggyakoribb kérdés az – amivel hozzám is sokan fordulnak –, hogyan sérül a lehető legkevésbé a gyermek.
Létezik erre jól bevált recept?
Azt szoktam mondani, hogy lehet jól válni. Ugyanis nem maga a válás az, amivel szörnyű krízishelyzetbe taszítjuk a gyermeket, és örök életére traumatizáljuk. Pontosan azon dolgozom a családokkal, hogy a szülők a válás után is pozitív jövőképet, kiegyensúlyozott életvitelt tudjanak kialakítani úgy, hogy megmaradnak a gyermeknek a számára fontos dolgok. A gyerek ugyanis nem a házhoz, a tárgyakhoz kötődik. Amikor egy válás kapcsán stabilitásról beszélünk — ilyet a Ptk. is megfogalmaz –, az alatt nem a tárgyak állandóságát, hanem a kötődési személyek megmaradását értjük: azt az állandóságot, amit a kapcsolatok megmaradása jelent.
A válás legnagyobb vesztesége ugyanis a gyermek számára az, ha az egyik szülőjét elveszíti.
Egy válás után általában annak a szülőnek van nehezebb dolga, aki új helyre költözik, ilyenkor vetődik föl a kapcsolattartás – vagy ahogy régen neveztük, a láthatás – joga vagy kötelezettsége. Ezt nehezítheti egyfelől az, ha az egyik szülő túlságosan messzire, például több száz kilométerre költözik a válást követően. Másrészt időbeli akadálya is lehet, amikor például az apuka kéthavonta egyszer, két órára találkozik a gyermekkel. Akár a fizikai, akár az érzelmi tényezőket nézzük, ezek mind nagyon megnehezítik a kapcsolattartást, beékelődnek a szülő és a gyermek kapcsolatába. Pontosan erre született megoldásként a váltott gondoskodás intézménye, aminek lényege és kiindulópontja az, hogyan tudunk segíteni a gyermek érzelmi stabilitásának helyreállításában, kiegyensúlyozottságának újbóli felépítésében. Hogyan tudunk egy olyan biztonságos keretet nyújtani neki, aminek az alapja a mindkét szülővel megtartott kötődés.
A képen: Deliága Éva
Milyen előnyökkel járhat a váltott gondoskodás?
A váltott gondoskodás arról szól, hogy mindkét szülő aktívan benne maradhat a gyermek életében, méghozzá a mindennapi életvitelében: ismeri az óvónőt, tudja, hogy melyik osztályba jár a gyermek, részt vesz a szülői értekezleteken, a mindennapos logisztikai teendőkben. Mindkét szülő egyenrangú félnek számít, az apa is ugyanolyan kompetens része maradhat a gyerek életének, nem csak kéthetente egy hétvége erejéig bukkan föl. Mert ez esetben – akármennyire kötődtek is egymáshoz korábban, ha nincsenek új élmények és közös kapcsolódási pontok – a viszonyuk óhatatlan lazulni fog. Váltott gondoskodás esetén mindkét szülőnek esélye van egyforma kötődési szálat fenntartani a gyerekkel.
A gyermek számára nagyon fontos és előnyös, hogy ezáltal pontosan tudni fogja, mikor mi fog vele történni, ami szintén az érzelmi biztonságát szolgálja.
A váltott gondoskodás során nincs játszma a szülők között, nem használják a gyereket „fegyvertényként” egymás ellen. Továbbá az is nagyon lényeges, hogy ne úgy tekintsenek a gyermekükre, mint egy Szent Grálra, amit meg kell szerezni, és aztán maguknál kell tartani.
Egy hét itt, egy hét ott? Ki dönti el, hogy milyen megosztásban nevelik a gyermeket?
Ez rendszerint megegyezés kérdése. Annak kialakításakor viszont érdemes megnézni, hogy a szülők korábban hogyan, milyen megosztásban gondozták a gyermeket, milyen kapcsolatot, bizalmi légkört tudtak kialakítani vele. Ha az apa korábban, például a sok munkája miatt, kevésbé tudott aktív részese lenni a gyerek mindennapjainak – ám az új felállásban ragaszkodik hozzá –, ez az új rendszer esélyt adhat számára. Ilyenkor azonban érdemes a fokozatosságra törekedni. A gyakorlatban azt látjuk, hogy az időszakok – hogy kinél mennyi ideig van a gyerek – hosszán lehet variálni. Ezeknek a tömböknek viszont érdemes igazodniuk a gyerek korábbi élettapasztalatához és ahhoz a praktikussághoz, amivel működtetni lehet az addigi megszokott életüket.
A váltott gondoskodás abban is segíthet, hogy a családok megtalálhassák a számukra működőképes megoldásokat. Miután ez egy együttműködés a szülők között, van benne egyfajta természetesség, rugalmasság. A puding próbája az evés; azt szoktam tanácsolni a hozzám fordulóknak, vágjanak bele, induljanak el egyfajta menetrend szerint. Időközben úgyis ki fog derülni, mi az, ami kevésbé válik be. Ilyenkor érdemes újratervezni, ám célszerű két-három hónapot adni annak, hogy kialakuljon egyfajta rutin.
Eleinte előfordulhatnak „gyerekbetegségek”, mindenkinek meg kell szoknia az új helyzetet. Később viszont le lehet ülni átbeszélni és kiértékelni a tapasztalatokat.
A cikk teljes terjedelmében a Képmás.hu oldalon olvasható erre a linkre kattintva.
Miféle semmitmondó írás ez? Nem derül ki belőle hogy egyedül a feminista bíróhulladékon múlik hogy elrendeli-e váltott gondoskodást vagy elég ha a férfi kéri és akkor nincs lehetősége ,,mérlegelni” a feminista bíróhulladéknak.
Odáig sem szabadna eljutni, hogy válás, ezután minden egyéb csak tűzoltásnak jó legfeljebb. Az emberek tetemes hányadának halvány gőze nincs, mire találták ki ezt az intézményt és mi tudja hatékonyan működtetni. Valami igen rendesen megcsúszott, hogy elhisszük, ellenkező neműek százait kell kirostálnunk ahhoz, hogy valakit hosszútávra találjunk, és akkor is apróságok miatt borul az egész 5-10-15 évvel később, aminek ihatja mindenki a levét. A szerelemalapú házasság egy totális tévút.
Eltekintve ettől a tartalomtól !
Figyelem a nők szereplését az Európai Unióban.
Arra a következtetésre jutottam, hogy ha így folytatják, ahogy eddig csinálták, akkor egyre erősödő nőgyűlöletre számíthatunk világszerte.
Megbokrosodtak a nők.
Ők mindent megtehetnek, őket NEM LEHET BÜNTETNI.
Nem törődnek semmivel, csak saját magukkal.
A gondolkodásuk teljesen bizonytalan.
Pláne, ha egyedül élnek.
Kicsinyes bosszúikkal szórakoztatják magukat, miközben állandóan a szexre gondolnak. Éjjel, nappal.
Tehát nézzünk körül itthon is és meg fogjuk látni a gonoszkodó nőket.
Sajnos.
Egyre elviselhetetlenebbúl viselkednek és nem ismernek határt.
Az egész társadalmat veszélyeztetik.
A társadalom BIZTONSÁGÁT ássák alá a JELEN IDŐK NŐI.
Hamar elmúlik majd ez a “kegyelmi” időszak. Az idézőjel azért, mert szentül meg vagyok győződve róla, hogy a látszat ellenére jelen helyzet a nőknek kb. ugyanannyira rossz, mint nekünk.
Igazad van, bár az erősödő nőgyűlöletet nem látom. Mint ha a férfiak egyre csak szoknák megfele, a másik oldal meg erősíti a férfigyalázást. Tudod, mennyire nyíltan ordítanak kb egy hatalmas pofonért férfigyűlölettel a moslék femik? Leesne az állad, ha a tinilányoknak szánt hulladék netflixes sorozatokba vsak belenéznél, de természetesen ez mindenhol ott van.
Megboktosodtak a nők, de nem lettek se erősebbek, sem okosabbak, csak hülyébbek. Még abból a kevésből is volt mit pazarolni. Továbbra sem ellenfelek, továbbra sem végeznek olyan munkákat, amelyeket ne lehetne helyettesíteni egyszerűen. Vissza kell zavarni őket a konyhába, és visszaáll a rend.
Persze, hogy nem lehet őket büntetni, következmények nélkül cselekednek, feleannyit se kapnak ugyanazért a bűntettért, ha egyáltalán elítélik őket. De a balhét attól még el kell vinni, arra meg ott vannak a férfiak.
Nem törődnek semmivel, mert ez a biológiájuk. Szerinted miért nincs történelmük, nagy tetteik? Semmi nagy, ami túlélte őket? Mert a szülés a dolga, az adományokból tartja fenn magát, nincs se múltja, se jövője, csak a jelen.
Bizonytalanok, igen, képtelenek dönteni. Egyik kb 45 éves, határozottan okos, önmaga által büszkén hangoztatott “férfiaggyal” rendelkező nő ismerősöm mondta, hogy a nők a műtőasztal felett bepánikolnak, nem.tudnak racionális, gyors döntéseket hozni.
Igen, aláássák a férfiak építette civilizációkat, csak a saját, haszontalan kényelmüket nézik, és abba markolnak, amihez semmi közük. De mit lehet várni egy felnőtt jogaival rendelkező gyerektől?
Ahogy a nyugati civilizáció szépen lassan szétesik, úgy lesz vége mindennek, ami az alapját adta. Fel kell készülnünk rá, hogy az elkövetkezőkben a butaság-sötétség-ostobaság fogja ülni a torát, amíg a sok kretén így, vagy úgy de előbb-utóbb vagy kinyírja magát, vagy ellehetetleníti. Ezt az időszakot ki kell böjtölni. Szerintem ha 1-2 éven belül sikerül megúszni az atomkataklizmát, akkor elindul minden újra a normalizálódásig. A soron következő pár év durva lesz…
Ez az új “szentháromság” már a covid alatt is kiválóan szerepelt, szóval nem is kell, hogy jövőidőben legyen. Én a válságban “bízom”, azért egy olyan helyzet a kellemetlensége ellenére is jó szemfelnyitó hatással bír. Szigorúbb társadalmi szabályokra lesz szükség, ha ilyenek nincsenek, csak azok nem faragnak rá keményen, akik kellően erős belső törvényekkel rendelkeznek ahhoz, hogy ne engedjenek a csábításnak. A szabadság csak keveseknek való.