Emlékszem a cikk témájával hasonló mondanivalójú filmek hatására ígértem meg magamnak, hogy jó apja leszek a gyerekeimnek, mindig törődni fogok velük, és ott leszek a számukra. Rám ilyen szempontból a Steven Spielberg által rendezett Hook hatott nagyon, ahol a főszereplő egy mindig elfoglalt apából egy elérhető, játékos apává vállik. Itt, ebben a filmben Will, a léha és könnyelmú aranyifjú alakul át érett apává. Nagyon egyetértek a film mondandójával, mégis felvet néhány kérdést bennem a férfiakkal, az apasággal és a társadalom felénk, férfiak felé nyújtott elvárásaival szemben.
A filmet Paul és Chris Weitz rendezte, főbb szerepeiben Hugh Grant, Nicholas Hoult és Toni Colette, valamint Rachel Weisz láthatóak.
Tipikus férfiaknak címzett mondandója van: légy felelős másokért! Alapíts családot! Ez a társadalmunk túlélésének záloga, apákra és anyákra van szüksége. Maga a szülőség amúgy a legtöbb férfinak mentálisan kimondottan jót tesz, és a lelki egészségmegőrzés egyik jó receptje. A személyiség is kibontakozik, fejlődik, miközben új generációt adnak át a világnak.
Azt azonban nem értem, miért van ebben a filmben is, és még sorolhatnék jópárat, tipikusan pl. Hugh Grant által alakított főszereplővel is, hogy ezt egyfajta etalonként kezelik, még a “haladó” nyugaton is? Mintha egy férfinak csak akkor lenne haszna, ha családot alapít. Holott jótékonykodni facér férfiak is tudnak, alapítványokat létrehozni, segíteni a bajbajutottakon. Apa párti vagyok, ezer százalékig, de az azért bennem is felmerül, hogy vajon a filmbeli testvére Will-nek, miért értékeli a férfi életét totál elveszettnek család nélkül, holott ő kifejezetten jól érzi magát benne? Miért CSAK a család adhat értelmet egy férfi életének? Ne éljen csak magért és a p*náért, de fentebb írtam: felelősséget vállalni lehet más módon is másokért, segíteni még ezerféleképpen lehet a társadalmat.
Tényleg: az egyedüllétet választó férfitársaim ne érezzék már magukat másodrendűnek a Földön!
Amúgy is: megbecsüli a társadalom az apákat? Létezik a szülői egyenjogúság a gyakorlatban? Egy apa éppen úgy érvényesítheti a jogait, mint egy anya? Mert az elvárás, az megy ezerrel a férfiak felé: önző vagy, ha nem fogsz össze egy nővel és nem alapítotok családot! De arról nem szól a fáma, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe is kerül egy férfi, ha megházasodik, pláne ha gyereket is vállal. Állítólag a nők válnak kiszolgáltatottá (egyébként ez bizony igaz is, pl. az apa stabilitása a családban határozza meg, hogy a nő vállal-e második, harmadik, sokadik gyereket), DE nézzünk meg egy válófélben lévő párt! Dr Warren Farrell szerint is, a gyerekeit, a pl. nárcisztikus anyától féltő apa, gyakran nem mer kilépni a bántalmazó (igen, fizikailag is legalább annyira, mint fordítva hisszük) kapcsolatból. Egyszerűen tudja, hogy az éretlen anya elleni egyetlen védelmi vonalat ő, az apjuk jelenti.
Arra kifejezetten ki kell térnem, hogy hazai nőjogi szervezetek mennyit ártanak a gyakran bírónőkkel közösen a gyerekeknek. Nem csak az apáknak, hanem azoknak, akikkel való felelősségvállalásra buzdít az egész világ, de amikor kiélezett helyzetben, az anyával szemben kell ezt megtenni, a közösség egyemberként, konzervatívostúl és liberálistúl egyarámnt áll elfogult, egyoldalú és cinikus módon az anya önző érdekei mellé,
Csak vegyük a nagyon is létező anyaperselyt melyet hazai szélsőséges feminista szervezetek hoztak létre és tartanak fenn. Egy olyan pénzügyi segélyről van szó, amiből azoknak az anyáknak a büntetéseit fizetik ki, akik a joggal szembemenve nem adják át kapcsolattartásra a gyermekeiket, és ezért a bíróság pénzbeli büntetést szab ki rájuk.
Vagy vegyük azt az esetet, amikor feministák oktatják ki az anyát, hogy mit és hogyan hazudjon a bíróságon, hogy az apát befeketítse, és a gyerekek feletti kizárólagos felügyelet joga és gyakorlata náluk maradjon. Még az anya valódi érdeke sem ez lenne, mert az ő élete lenne könnyebb, ha a volt férjével megoszthatná a gyerekek iránti felelősséget – aminek vállalására amúgy ANNIYRA biztat minket minden film és a politika is – de a gyerekek érdeke egészen biztosan nem ez. És az apákról se feledkezzünk meg, mert már vált öngyilkossá férfi, mert elragadta az anya tőle a gyerekeiket. És azt az apát is megsiratták páran.
Vagy nézzük azt, hogy mennyi szabadság jár és pénzbeli juttatás egy nőnek, ha gyereket vállal, és mennyi egy férfinek? Hatalmas a különbség!
Szóval több társadalmi felelősséget a férfiak és apák felé! Legyen elég a kiszolgáltatottságukból a női önzés, a javarészt női, elfogult bírói gyakorlat, és a valójában cseppet sem nőbarát, ellenben kifejezetten férfigyűlölő szélsőséges feminizmus felé! A közélet, közgondolkozás és a politika emelje kicsit jobban fel az apákat, az apaságot. Már ha tényleg annyira fontosnak tartják ezt a férfiszerepet.
A média, a művészet valamint az irodalom is csak azzal foglalkozik a közélettel karöltve, hogy egy férfiaknak apáknak kell lenniük és miként kell viselkedniük. Azzal miért nem foglalkoznak soha, hogy a nőknek meg anyának kell lenniük és nem karriert kellene építeniük a család, a gyerekeik és a nemzet kárára.
Először is a nőket rövidebb pórázra kellene fogni.
Mindent megtehetnek, rosszat is, anélkül, hogy büntetnék őket.
A gondolkodásuk ingatag, bizonytalan, határozatlan és inkább hajlik a gondolkodásuk egy 12 éves gyermek gondolkodása felé, mint egy felnőtt gondolkodása felé.
Elérték a teljes szabadságot. Azt tesznek, amit akarnak.
Ebben a pillanatban olvastam a tévén, hogy az USA-ban vény nélkül megvehetik az antibébi tablettát.
Egész
nap és éjjel a baszáson jár az eszük.
Alakoskodnak, édelegnek a férfiaknak, kínálják magukat naphosszat, de abból nem lesz gyerek.
A nők szülnek, ha kedvük van hozzá, meg rombolnak, hogy szórakozhassanak.
Tönkre tették az Európai Uniót, most szándékukban áll további intézményeket is tönkre tenni.
De hogy is megy ez ?
A nő elkezdi azt hinni, hogy az éppen aktuális párja nem tudja őt kielégíteni. Ezzel a gondolattal foglalkozik állandóan. A társa bármit tesz vagyis bárhogyan, a nő meg van győződve arról, hogy őt ez a férfi nem tudja kielégíteni. Tovább kapacitálja magát. Végül kezdi megutálni a férfit.
Úgy gondolja, hogy ideje egy újabb olyan kant találnia, amelyikbe ő szerelemes és – nyilván kielégíti.
Borul a házasság, borul az együtt élés, a gyerek nem számít, majd csak valahogy felneveledik.
Addig kapacitálja magát az illető neki tetsző férfival kapcsolatban, míg nem sikerül lefeküdni vele.
Ezt csinálja, ezt csinálják.
Ha érzi, hogy valami bajt csinált, akkor, mint egy gyerek dacosan viselkedik. Jön a sírás. Kiabálás, jelenetek.
A nőket meg kell regulázni.
Még rosszabbra számíthatunk, ha továbbra is a maningák, a nemférfik segítségével még inkább hatalmat nyernek.
A nők NEM egyenlőek a férfiakkal !
Hát ezt a zsidó uniót már régen tönkre kellett volna tenni, csírájában megfojtani.
Egyetértek, az EU most az új Szovjetunió!