Nem annyira meggyőzni szeretnék bárkit a cím szerinti élet helyességéről, mint inkább megerősíteni azokat, akik már így élnek. Az önközpontú élet magányhoz vezet és kiégéshez. Aki leginkább csak azt várja a környezetétől, hogy őhozzá alkalmazkodjon, az végül lelkileg egyedül marad. Talán kényszer hatására – pl. anyagi függés – vele maradnak, de érdemi párbeszéd, érintkezés rég nem lesz köztük.
Mielőtt a mások felé forduló életről beszélnék, először az alapját szeretném lefektetni. Ez pedig a helyes önszeretet. Enélkül nem lesz erőnk és kellő örömünk, szabadságunk arra, hogy mások számára is hasznosak legyünk. Van, aki azt javasolja, hogy napi szinten legyenek rituáléink, melyek a testi-lelki jó közérzetünket szolgálják. Tisztaság, kis kényeztetés – ki tenné meg, ha mi nem? – pihenés, kikapcsolódás valamilyen módja. Nem éri meg ezerrel rohanni, és nem megállni, gyönyörködni, örülni, hálásnak lenni. Bajt okozhatunk – pl. balesetet – és a mi egészségünk is rámegy. Nem tréfa: az önzetlenségnek is vannak határai.
Másrészt tudnunk kell nemet mondani ilyen vagy olyan formában. Ha a környezetünk azt szokja meg, hogy mindig elérhetőek vagyunk, mindig számíthatnak ránk, egyrészt meg is fogják tenni – akár éjjel kettőkor is felzavarnak, hiszen ezt velünk lehet. Másrészt áldozatunkat még csak értékelni sem fogják, hiszen ez olyan természetes, mindig is ezt csináltuk. Nem fogja érdekelni őket – illetve csak nagyon keveseket -, hogy ez nekünk mibe is kerül.
Amúgy pedig: éljünk férfias, alkotó életet! Természetesen, aki családot vállal, gyereket nevel, hitvesi szeretetben él a feleségével, már sokat tett. Gondoskodni egy emberhez méltó környezet – legyen lakás, vagy családi ház – kialakításáról és fenntartásáról nem kis feladat. Nem igaz, hogy az otthoni munka a nők feladata csak, és az sem igaz, hogy ezt csak ők végzik – ingyen. Igenis sok férfi végez házimunkát és ház körüli munkát, olyat is, amit nő nem nagyon tesz meg. Villanyszerelés, bútorok szerelése, javítása, garázs rendbentartása, autó műszaki állapotának fenntartása, stb. Ez egyrészt ma még láthatatlan a társadalom számára – másrészt tiszteletre méltó, férfias szerep.
A gyerekekkel való játék, tanulás, készségfejlesztés, sport, az ő szállításuk is sokszor ránk vár, férfiakra. Nagyon helyesen. A törődés kifizetődik – ha mindeközben odafigyelünk a gyerekeinkre, és ami fontos: meghallgatjuk őket, akkor örökre a barátaink és hálás gyerekeink lesznek. Valószínű ritkán fogják mondani – hacsak tőlünk nem pont azt szokják meg, hogy ki is mondjuk az érzéseinket -, de érezni és tettekre váltani nagyon is fogják.
Nagyon fontos az atyai elvárások közlése, hiszen az életre való felkészítés nagyon is apai feladat. Tudniuk kell a gyerekeknek, hogy akármi nem megfelelő tőlük. Jobban tiszteljük őket és a képességeiket annál, hogy a hozzájuk mért kevéssel megelégednénk tőlük.
Legalább ennyire fontos – és általában is a kapcsolatainkban – a dícséret. Támogassuk meg azokat érzelmileg, akik tőlünk függnek! Keressük meg, ami értékes, hasznos, vagy ilyen eredmény kezdete. A hibák ellenére is észre kell tudni venni az értéket, és mint kis növényt, megöntözni. Az eredmény: fejlődő gyerek, fejlődő kapcsolatok, öröm, hála és mások szívesen fognak a társaságunkban tartózkodni.
Hittel vallom, hogy van élet a családon túl is. Érdemes szabadidőnkben – ha van ilyen – felelősséget vállalni másokért, mások ügyeiért is. Amennyiben ezek összekapcsolódnak a mi szükségleteinkkel, igényeinkkel, akkor tudunk igazán hatékonyak és kitartóak lenni benne. Pl. kevés a barátunk, akkor szervezhetünk közösséget valamely érdeklődési körünk köré. Zene, politika, társasjáték, a közvetlen környezetünkért, annak tisztaságáért, épüléséért tenni akarók összefogása – ez mind jó cél. Vagy éppen a férfiakért akarunk tenni, hogy teljesebb, gazdagabb életet élhessenek, hogy a társadalom megbecsült tagjai lehessenek. Nosza! Akár cikkírással (lehet kommentben jelentkezni), akár egyéb aktivizmussal lehet segíteni.
Némi civil kurázsi kell csak és életünk jelentőségteljesebbé, színesebbé és kiteljesedettebbé válhat. Éljünk a lehetőséggel!
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!