Tisztelt Toplak Zoltán, Tisztelt Férfihang!
A „Megszólal az igazságtalanul háttérbe szorított édesapa” című cikkük kapcsán küldöm levelemet, melynek közzétételéhez akkor járulok hozzá, ha változtatás nélkül teszik ezt meg.
Ákos videóinterjújában szinte minden elhangzott mondat kapcsán akad pontosítani, kiegészíteni, helyreigazítani való dolog, sok a csúsztatás, a féligazság és a teljes hazugság. A legfontosabb részekre reagálok bizonyítható tényadatokkal.
Köszönöm, hogy ha csak utólag is, de lehetőséget kaptam Öntől én is, hogy elmondjak információkat.
Mindenekelőtt leszögezem, hogy a Pestisrácok újságírónője nem az én szemszögemből írta meg a cikket. Mindkettőnkkel beszélt és bekérte a bizonyítékokat. A Pestisrácok cikke, csak az éppen aktuális eseményre – gyermekünk Ákos által történt jogtalan, önkényes magánál tartására, tartózkodási helyének eltitkolására és az édesanyjától való elzárására – koncentrált. A cikk helyesen nem ment vissza a múltba, de mivel Ákos igen, ezért reagálok régebbi dolgokra is.
Különválásunk oka az volt, hogy gyermekünknek nem volt érdeke olyan légkörben felnőni, és olyan mintát kapni, mint amiben akkor éltünk. Nem akartam, hogy a kislányunk normálisnak lássa, ha egy nővel trágár, indulatos, becsmérlő módon beszélnek, folyamatosan terrorizálják, és amikor sírva fakad, akkor még ki is gúnyolják.
Nem akartam azt sem, hogy kislányunk számára elfogadható legyen egy vita során a „takarodj innen, hülye p*csa, menj a p*csába, b*zd meg, kapd be, menj f*szomba” típusú trágár, bántó kifejezések egy nő, egy anya irányába, vagy pl azt lássa, bárki kidobálhatja a dolgait egy lépcsőházba. Azt sem akartam, hogy elfogadhatónak tartsa, a hűtlenség belefér egy párkapcsolatba, vagy olyan szülőket lásson, akik egy általam elfogadhatatlan nyitott kapcsolatban élnek. (Idézet 2019. júliusban Ákostól kislányunk jelenlétében: „ha szeretnéd tudni azt még elfelejtettem mondani az összes nő, akit melletted előtted, vagy utánad megb*sztam, mindegyik jobb volt amennyivel”)
Mikor a különválás véglegessé vált hittem és bíztam abban, hogy ha már így alakult, akkor a személyes kudarcoktól, sérelmektől kölcsönösen hátra lépve normális szülőtársi kapcsolatot fogunk tudni kialakítani, de nem így lett. Az elköltözésünk előtti időszak sem volt már könnyű, de a helyzet rosszabb lett. Sosem gondoltam, hogy Ákos képes lesz kislányunk előtt fizikailag bántani, megfélemlíteni, leköpni, lehallgatni a saját lakásomban, vagy hogy el fogja titkolni előlem bármikor is, hogy hol van gyermekünk, nem engedi velem beszélni amikor vele van, illetve hogy ennyire bevonja majd őt a sérelmei kompenzálásába, és nem lesz tekintettel rá.
Ákos valótlanul állítja az interjúban mi megegyeztünk abban, hogy elköltözöm, és valótlanul állítja, hogy minden jól ment köztünk, én pedig a semmiből beadtam egy gyermekelhelyezési keresetet.
Ákos az írásos megállapodást nyíltan az elköltözés feltételül szabta, csak akkor jöhettünk el, ha az megvan, illetve ha közjegyző előtt érvényesítjük, így ez egy kikényszerített megállapodás volt. Nem részletezem, hogy mikor, hogyan zárt be a lakásba és nem engedett ki és hányszor fenyegetett meg, hogyha elköltözöm papír nélkül, elveszi a kislányomat és soha többet nem láthatom. 2019. július 17-én Ákos maga így nyilatkozott erről – az akkor egy 1 éves kislányunk jelenlétében: „tehát kussoljál, és örülj magadnak, hogy el tudsz költözni, a feltételeket megbeszéljük valahol, jó? ne aggódj, most már megkapod az igazi Ákost, örüljél magadnak, ha ez kell, megkapod. dögölj meg, azt kívánom”
Ez a közjegyzői okirat olyan abszurd és teljesen életszerűtlen volt, mint például hogy ő minden este feljön a lakásomba részt venni a fürdetésen, vagy hogy hetente egyszer, azért hogy reggel ő legyen az első akit megpillant a gyermekünk, már az ébredését megelőzően jöhet hozzánk. Ha ezekkel a megvalósíthatatlan, irreális elképzelésekkel elméletben még nem is lett volna gond, a gyakorlat még az elméletnél is borzalmasabbnak bizonyult. Kezdetben a közjegyzői okiratban foglaltak szerint eljárva Ákos napi szinten vett részt az életünkben. Azonban ahelyett, hogy a rendelkezésére álló időben gyermekünkkel foglalkozott volna, ő a nálunk töltött időt saját sértettségének kompenzálásaként inkább az én emberi és anyai mivoltomban való megalázásomra (Néhány idézet a kislányunk jelenlétében elhangzottakból: „dögölj meg, kapd be, mocskos g*ci vagy, hülye pics*, szánalmas ripacs vagy, 100 emberhez el fogja juttatni az üzeneteimet, menjél azt sz*pd le, 5 éves koráig ne dögölj meg, utána úgyis nálam lesz, sz*pjad a V. összes faszát”; „idióta barom vagy, pics*, f*szfej, sajnálom, hogy a gyerekem Anyja vagy”; „hány f*szt szoptál le az elmúlt időszakba, hányingerem van tőlem, Anya meg a f*szt szereti”) és gyermekünk nyílt ellenem történő nevelésére használta. Sokszor fenyegetett, kutatott az új lakásomban, és fizikailag is fellépett velem szemben, bántalmazott. Rendkívül sok trágár, mocskos dolgot hordott össze minden nap a szeretteimre, családomra, és az új páromra is kislányunk jelenlétében. Több esetben történt rendőri intézkedés, mert a saját lakásomban fenyegető, agresszív módon viselkedett. Ezért indultak büntetőeljárások is. Körülbelül fél évig éltünk így miután beadtam a papírokat a bíróságra, a helyzet tarthatatlan volt: hiába költöztünk el, teljes kontroll alatt akart tartani minket, úgy tűnt megbolondult.
Ákos valótlanul állítja a videóban, hogy csak verbális bántalmazás miatt van ellene eljárás, ugyanis jelenleg összesen 4 bűncselekmény miatt van bírósági szakaszba ellene büntetőeljárás, illetve a btk 212., btk 339. törvény kimondja az erőszakos magatartást is.
1. Kapcsolaton belüli erőszak
BTK 212/A. § * (2) a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít
2. Tiltott adatszerzés
BTK 422. § * (1) b) más lakásában, ahhoz tartozó egyéb helyiségében vagy az azokhoz tartozó bekerített helyen történteket technikai eszköz alkalmazásával titokban megfigyeli vagy rögzíti,
3. Testi sértés és garázdaság
BTK 339. § * (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen
BTK 164. § * (1) (2)- Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. (nyolc napon belül gyógyuló).
Ákos valótlanul állítja a videóban, hogy azért szüntették meg a kiskorú veszélyeztetése témában ellene az eljárást, mert alaptalan volt. Az igazság az, a magyar jogalkalmazás szerint, ha 3 éves kor alatti gyermek előtt történik a bántalmazás, a gyermek még nem fogja fel, tehát nincs következmény, de ettől még a bántalmazás megtörtént Ákos részéről, és ezt rögzítette is a rendőrségi megszüntető határozat:
„megközelítőleg egy éven keresztül dr. S. Ákos folyamatosan és kitartóan, … trágár szavak kíséretében – rendszerint kiskorú gyermekük jelenlétében – szidalmazta Sz. Mariannt. …közös gyermekük előtt dr. S. Ákos olyan trágár, sértő és fenyegető kifejezéseket használt Sz. Mariannra, hogy „kiköltöztetem ezt a kurvát, dögöljön meg”, „más faszát szopkodod”, valamint „megismered az igazi Ákost, erre készülj, ne a legrosszabbra, mert az még nem jött el”. Ezen túlmenően több alkalommal előfordult, hogy dr. S. Ákos leköpte, lökdöste Szabó Mariannt, továbbá elvette lakáskulcsát arra hivatkozva, hogy megakadályozza, hogy Sz. Mariann elhagyja a gyermekkel együtt.
…..dr. S. Ákos az autója mellett állva kiverte Sz Mariann kezéből annak telefonját, amely véletlenül megütötte gyermeke arcát is. Ezt követően megragadta Sz Mariann haját, azt hátra rántotta, majd a sértettet előre lökte, aki az eseménysor hatására a földre esett. Dr. S. Ákos azon alkalmakkor, amikor kiskorú gyermekük nem nála volt, folyamatosan, sokszor percenként hívogatta Sz Mariannt azzal, hogy mikor láthatja ismét a gyermekét és ezen alkalmakkor is folyamatosan sértegette Sz Mariannt és annak családját is. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy Dr. S. Ákos rendszeresen verbálisan bántalmazza, anyai mivoltában megkérdőjelezi és fenyegeti Sz Mariannt közös gyermekük előtt.
Ákos elhallgatta a videóban, hogy olyan távoltartást is elrendeltek, amit a Bíróság még meg is hosszabbított, mert megalapozottnak találta a veszélyeztető, fenyegető, agresszív magatartását velem szemben gyermekünk jelenlétében.
2020. március 13-án ideiglenes megelőző távoltartást 72 órára (gyermekünk, és én is sértett voltam)
2020. március 23-án ezt a megelőző távoltartást a II. és III. kerületi Bíróság 30 nappal meghosszabbította rám nézve.
„kérelmezett többször tanúsított erőszakos magatartást a kérelmezettel szemben, amelynek során a kérelmező az alkarján sérülést is szenvedett, több alkalommal rendőri intézkedésre is sor került, a trágár, becsmérlő üzeneteket, szidalmazást a rendőrség által kihallgatott tanúk vallomása is alátámasztotta… a kérelmezett a kérelmezőt lökdöste, valamint a kérelmezett azt sem tagadta, hogy lehallgató készüléket helyezett el a kérelmező lakásában. Mindezek alapján, a bíróság álláspontja szerint megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a kérelmezett a kérelmező méltóságát súlyosan és közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsított”
Ákos valótlanul állítja a videóban, hogy azért szüntették meg 2021. február 5-én elrendelt 60 napos távoltartást, mert alaptalan volt. Ez nem igaz, hanem eljárási hiba történt, amit még a PKKB az ítéletünkben is rögzített.
„mely miatt megelőző távoltartást rendelt el a Budai Központi Kerületi Bíróság *********** számú határozatával. E határozatát a másodfokú bíróság ************ végzésével megváltoztatta és a távoltartást eljárási hiba miatt megszüntette.”
Ákos több valótlanságot is állít a bírósági eljárással kapcsolatban, össze-vissza beszél a dátumokról, ítélethirdetésről.
A valós tények: 2023. február 28-án a bíróság berekesztette a tárgyalást ítélethirdetésre. Az ítélethirdetés 2023. március 30-án 12 órakor megtörtént. A másodfokú ítélethirdetés 2023. július 13-án volt. Ákos kapcsolattartási joga a teljes gyermekelhelyezési per alatt folyamatosan bővült többször is. A bíróság figyelembe sem vette a folyamatban lévő rendőrségi ügyeket semmilyen szinten, sőt az ítéletünk tartalmazza, hogy általános bírói gyakorlattól bővebb kapcsolattartásra jogosította fel Ákost. Rendkívül széleskörű bizonyítást folytatott le PKKB. Iszonyú nagy anyag keletkezett az ügyünkben, amit jól példáz, hogy az elsőfokú ítéletünk száma 183.
Ákos valótlanul állítja a videóban, hogy rendszeresen akadályozom a kapcsolattartását.
Velem szemben Ákos mindösszesen 9 esetben indított eljárást kapcsolattartás végrehajtás témában, az elmúlt 3,5 évben, amiből 6 db esetében alaptalan volt. Három esetet fogadott el a bíróság:
1. Törölt távoltartás alatti hétvége – pótoltam, holott az eljárási hiba nem az én felelősségem volt
2. egy esetben, amikor kocsi problémára hivatkozva nem jött el Ákos
3. egy másik esetben, amikor szintén kocsi problémára hivatkozva nem jött el Ákos
2 db eljárást Ákos maga kért megszűnteti, tehát abból nem lett semmi.
4 db eljárást elutasítottak, nem volt megalapozott, tehát feleslegesen indította el Ákos
Én soha nem késtem Kislányunkkal gyermek átadás témában, egy kapcsolattartási időpont tekintetében sem, ellenben vele.
(Életünkben először pedig most fordult elő augusztusban hogy két folyamatos kapcsolattartást, ami 2×3 óra én mondtam le, nálam felmerült egészségügyi ok miatt, de rögtön jeleztem pótolni fogom, és ajánlottam is több időpontot, amikre Ákos nem reagált, ráadásul erre jogilag van lehetőségem.) 16 esetben, amikor késett Ákos, vagy nem jött Kislányunkért nem indítottam eljárást. (késések mértéke változó volt és max 60-80perc)
Ákos elhallgatta a videóban, hogy Kapcsolattartás végrehajtásban 14 jogerős elmarasztalás van vele szemben, jogerősen 20 000 Ft, majd 50 000 Ft-os pénzbírságot kapott a szabályok megszegése miatt. Indokolatlan késések mértéke: 10 perctől – 24 óráig időintervallumban változó.
5 végrehajtás pedig jelenleg is folyamatban van, amiket én indítottam. (Ebből 1 esetében őt megint elmarasztalták elsőfokon)
A részemről indított összes végrehajtásra szükséges volt, mert Ákos a lehető legváltozatosabb módon folyamatosan megszegi a kapcsolattartási szabályokat. Én, mint gondozó szülő próbálom betartani maximálisan a végzést, mindig biztosítom a kapcsolattartást, Ő viszont, mint kapcsolattartásra jogosult folyton megszegi.
A mostani konkrét eset kapcsán, (Pestisrácok cikk) a következő információk fontosak:
Ákos elhallgatja a videóban, hogy egy hétig időszakos kapcsolattartásként 2023. július 17 – július 23. között együtt volt a kislányunkkal.
Ákos elhallgatja a videóban, hogy becsapott minket a nyári időszakos kapcsolattartás kapcsán. 2023. július 24-i héten a folyamatos kapcsolattartás szerint ment kislányunkért az oviba, 2023. július 28-án pénteken a folyamatos kapcsolattartási rend szerint vitte el kislányunkat. Úgy tett, mint aki betartja az 1 hét időszakos után a folyamatos kapcsolattartási rendet. E-mailben is leírta, hogy folyamatos kapcsolattartási rend van érvényben. Kénye-kedve szerint keverte a folyamatos és időszakos kapcsolattartási időszakokat, és a közte lévő időben is magánál tartotta a kislányunkat, információt nem adott gyermekünk hollétéről, és arról sem mikor fogja hazahozni. Ilyen kapcsolattartási rend nincs a friss ítéletünkben: folyamatos, időszakos utána megint folyamatos kapcsolattartás. Köztudományú tény az is, hogy az óvodai szünetet nem lehet azonos az iskolai szünettel.
Ákos valótlanul állítja a videóban, hogy megírta pontosan mikor hozza haza kislányukat, illetve engem előre tájékoztatott, ugyanis semmi konkrétum nem volt. Ákos valótlanul állítja, hogy én SZMK vezető vagyok és azt is, hogy kivételes kapcsolatokon alapuló igazolásokat kaptam. Ákos valótlanul állítja , hogy csak az Ő idejére kértem óvodai ellátást, és azt is, hogy az ítélethirdetésünk után, azaz július 13-án azt mondtam vége a nyári szünetnek.
Ákos elhallgatja a videóban, hogyha a július 17 – augusztus 6 közötti időszakot nézzük, ami 21 nap, akkor Ákossal Kislányunk 16 napot töltött, velem mint gondozó szülőjével, aki a szülői felügyeletet gyakorolja 5 napot, ami nyilvánvalóan nem volt bírói szándék. Ez az Ő önkényes, jogszerűtlen magatartásának az eredménye.
Az emberek pedig annyit látnak, amennyit Ákos láttatni enged: „Jó apa vagyok, férfiként kézműveskedek a gyermekemmel, biciklizünk, kirándulunk, cukin nézünk a gyerekemmel egymásra egy-egy képen, mutatom mennyire ragaszkodom a kislányomhoz, Ő is hozzám, harcolok érte merthát el akarják tőlem venni, és a kislányom mennyire szeret engem, és szuper apa vagyok”, de ez csak a kifelé vetített kép, ami a jéghegy csúcsa, és nem a teljes valóság, hanem egy közösségi médiában épített kép. Ákos a lehető legjobb oldalát mutatja kislányunk kapcsán a nagy családi, baráti körében, a közösségi médiában, de a teljes valóság nem ennyire csodálatos. Azok a dolgok, pedig amiket mi átéltünk, amikor Ákos trágár, bántó, fenyegető, agresszív volt el vannak hallgatva, el vannak titkolva. Részemről soha ilyen dolgok nem valósultak meg Ákos irányába.
Nekem rengeteg energiám van abban, hogy a sok agresszív, fenyegető, támadó, bántó viselkedés ellenére a kislányunk ilyen nyitottsággal áll Ákoshoz. Iszonyú munka még a mai napig ezeket oldani Kislányunkban, és elérni azt, hogy Ő örömmel menjen minden alkalommal, mert ha nem így menne, akkor én vagyok a rossz gondozó szülő. Féltem a kislányunk lelkét, és mégha sokszor nehéz is, igyekszem őt a bántó tényektől „távoltartani” és megóvni őt a csalódásoktól. Ezt egy 3,5 éves gyermeknél a szakértőnek egy 15 perces vizsgálattal kimutatni ma Magyarországon lehetetlen.
Kislányunk számára szeretteljes, nyugodt, békés életet szeretnék, és azt hogy legyen egy kiszámítható kapcsolattartása az apukájával, mert ez fontos. Ákos háborúzik kislányunk körül, sok jogellenes dolgot követ el, sok valótlanságot állít, sok dolgot elhallgat, hogy leplezze a rengeteg törvényellenes, kislányunkra nézve káros magatartását.
A történetnek pedig most sincs vége, mert jelenleg is Ákos önkényesen és jogtalanul magánál tartja a kislányunkat. 3 órás kapcsolattartásra vitte el 2023. augusztus 23-án, és azóta sem hozta haza, titkolja gyermekünk pontos tartózkodási helyét, információt nem nagyon akar adni róla. Bízom benne, hogy sikerült megszűntetni ezt az áldatlan időszakot, ami jó ideje tart sajnos, mert a kislányunknak nyugalomra, biztonságra, és békés, önkorlátozó, felelős szülői együttműködésre van szüksége!
Köszönettel, Sz. Mariann
Oké, mit lehet ehhez hozzátenni.. hm.
Egy kapcsolat végén mutatjuk ki az egyéniségünk sötét oldalát.
Én is bántani akartam azt, akinek “egyszercsak” nem kellettem. Nem mondhatom hogy ez az Ákos milyen felfoghatatlanul viselkedett – még ha az itt idézett szóhasználata elfogadhatatlan, akkor sem.
Nem tudjuk az egyéni igazságokat még csak tényekkel szembeállítani sem. Nem tudjuk a vele ellentétes másik egyéni igazsággal szembeállítani. Nem tudjuk.. vagyis én nem tudnám a törvényekkel szembeállítani sem.
Mit tehetünk? Mi a tanulság?
Szerintem nem hozzuk ide az egyéni igazságokat. Vagy elfogadjuk a másik egyéni igazságot is közzétételre.
Az éremnek mindig 2 oldala van….
Zoli tisztellek amiért elfogulatlanul leközölted az egész levelet.
Nekünk itt nem dolgunk igazságot tenni, az a bíróság dolga. Viszont MINDEN esetben érdemes megfogadni az örök igazságot, ” hallgattassék meg a másik fél is”. Természetesen függetlenül attól, hogy férfi, vagy nő az illető…
( egyébként nők- férfiak egyaránt hajlamosak egy párkapcsolat zátonyra futásában elbagatellizálni saját sarukat, mélyen elhallgatni bűneiket és kizárólag saját sérelmeiket előtérbe helyezni. Nem a férfiak, vagy a nők aljasak, szemetek, hanem egy bizonyos embertípus, amelyből van bőven mindkét nemben.)
És az előzmények??? Mert ez így kábé olyan, mint amikor azt mondja az ismert mém, hogy: “És akkor a nép hirtelen, minden érdemleges előzmény és különösebb ok nélkül, egyszer csak beszavazta Hitlert a hatalomba…”
Biztos vagyok benne, hogy az Ákos tud agresszív vadállat is lenni, mint minden férfi. (És hogy olyankor még gyakran káromkodik is, mint a kocsis.) Viszont azt is bármibe lefogadom, hogy az esküvőn a templomban, a pap előtt nem volt vadállat. Meg azt megelőzően sem. És abban is biztos vagyok, hogy nem azért házasodott meg, mert az esküvő olcsóbb mint egy boxzsák, ő pedig mindenáron ütni akart.
A nők ezt az élethelyzetet valamiért mindannyian és mindig úgy fordítják le magukban, hogy “korábban ez a férfi eltitkolta az igazi énjét, ami végül csak a felszínre tört; úristen, kivel éltem én együtt?”. Én férfiként meg azt mondom, hogy valami kihozta belőle azt az állatot, ami minden férfiben ott lakozik. A kérdés csak az, hogy mi?
A válasz erre a kérdésre pedig ilyen esetben mindig az előzményekben rejlik. Bármi is lett légyen az a bizonyos előzmény…
A fentiek pedig nem előzmények. A fentiek már arra az időszakra vonatkoznak, amikor az egyik fél elkezdte koncepciózusan összerakni azokat a dolgokat, amivel egy külső hatalom döntését megkísérelheti befolyásolni.
Én egyébként eleve azt mondom, hogy alapból helytelen a nők téves vagy rossz szexuális stratégiájának esetleges negatív következményeit a társadalom vagy az állam közügyévé tenni…
“Különválásunk oka az volt, hogy gyermekünknek nem volt érdeke olyan légkörben felnőni, és olyan mintát kapni, mint amiben akkor éltünk. Nem akartam, hogy a kislányunk normálisnak lássa, ha egy nővel trágár, indulatos, becsmérlő módon beszélnek, folyamatosan terrorizálják, és amikor sírva fakad, akkor még ki is gúnyolják.
Nem akartam azt sem, hogy kislányunk számára elfogadható legyen egy vita során a „takarodj innen, hülye p*csa, menj a p*csába, b*zd meg, kapd be, menj f*szomba” típusú trágár, bántó kifejezések egy nő, egy anya irányába, vagy pl azt lássa, bárki kidobálhatja a dolgait egy lépcsőházba. Azt sem akartam, hogy elfogadhatónak tartsa, a hűtlenség belefér egy párkapcsolatba, vagy olyan szülőket lásson, akik egy általam elfogadhatatlan nyitott kapcsolatban élnek. (Idézet 2019. júliusban Ákostól kislányunk jelenlétében: „ha szeretnéd tudni azt még elfelejtettem mondani az összes nő, akit melletted előtted, vagy utánad megb*sztam, mindegyik jobb volt amennyivel”)”
Na erről kéne Ákost megkérdezni, hogy miért is volt ez…
Egyébként semmi nem jogosít fel senkit arra, hogy agresszív vadállat legyen. Az egyetlen kivétel, ha a kisgyermeket fizikálisan, vagy lelkileg bántja a másik, akkor nincs pardon.
Nyilván a normális vitatkozáshoz, konfliktuskezeléshez kell intelligencia is, amelynek híján van Ákos, amennyiben minden így történt.
Krausz intelligensen kezelte a helyzetet, pedig ha valakinek “joga lenne kikelni magából, gyűlölködni”, az ő. Mégsem teszi, a kislányuk érdekeit, a békét tartja szeme előtt. Ebben az esetben ez távolról sincs így véleményem szerint.
Én úgy látom, ” a nő megvan, gyerek megvan ” , most már szart se kell csinálnom hozzáállás, megunás a férj részéről ( és nyilván volt hiba a másik oldalról is)és egyszerűen kimutatta a foga fehérjét, valódi énjét, nincs vitakultúrája és emiatt olyan elfogadhatatlan a viselkedés, no meg nagy a kontraszt. És mivel így már nem volt elég jó, nem ilyen lovat akartak, szakítottak vele, sértett hiúságában háborút hírdetett. ( természetesen az eddigiek ismeretében, a teljes igazságot, csak ők tudhatják, javaslom, hogy mindketten nézzenek magukba és őszintén, önsajnálat, sajátmaguk mentegetése nélkül gondolkozzanak el rajta, hogy mit is kellett volna másképp csinálni, mi vezetett ehhez a helyzethez)
Én csak annyit látok, hogy a nő ezt mondja, és hozott róla papírt is, hogy meggyőzőbb legyen… És? Nem voltam ott, de ha ott lettem volna se tudnám, hogy mi miért és hogyan történt. Csak ők ketten tudják, más senki.
Newsflash: a bíróság sem tudhatja biztosan soha, hogy pontosan mi történt és miért. Ezért mondom, hogy nem helyes a nők téves vagy rossz szexuális stratégiájának (figyelem: ez így fogalmazva azt feltételezi, hogy a nő rosszul, egy vadállatot választott, tehát akaratlanul is a nő irányában pozitívan elfogult kijelentés!) az esetleges negatív következményeit társadalmi, állami közüggyé tenni, amiben külső elemeknek kell döntést hoznia.
Minden nő szabadon választ párt, tehát viselje a saját döntésének következményeit. A nő lenne a legjobban felháborodva, ha bárki azt mondaná neki, hogy ne annak a pasinak a faszába ülj bele, mert az egy vadállat, aztán meg megy sírni az államhatalomhoz, hogy basszanak ki a csúnya rossz fiúval, akivel az elmúlt X évben önként és dalolva szexuális életet élt? Ne már…
Clown World.
Még valami: nem lesz másik apja a gyereknek. Nincs a földön másik férfi, akit érdekelne, hogy ez a gyerek él-e, hal-e, van-e ruhája, van-e fedél a feje fölött, van-e mit ennie, vagy sem. Az anyának ennek megfelelően kell kezelnie ezt a férfit. Akár tetszik neki, akár nem. Ez az arany igazság pedig minden kisgyermekes nőre igaz, akár tetszik neki akár nem, akár hót szerelmes a férjébe, akár nem. Ez van.
Ez a tipikus egy állítás egy tagadás csapdája. Oda és vissza. Sok ismerősöm és én is elég fiatalon lettünk így elvált apák. Jöttek a nők, érdek és szándéknyilatkozat nélkül, a behálózás megtörtént, talán még tényleg szerelmesek is lettek cseppet, beleültek a férfiak által megteremtett készbe. Imádták ezt egészen addig, amíg vissza nem kerültek a munka világába. Igen, gyakran akkor nyílik ki a csipájuk. Ugye megint látnak más, jobbnak tűnő példákat, beindul az irígykedés stb. Sokan titokban már az elején úgy voltak vele, hogy ha nem megy, illetve nem 100%-osan az ő kedvük szerint, akkor na bumm, hát elválnak. 1-2, több gyerekkel is simán, lazán. Főleg, ha már a szüleik is a többszörösen elvált kat. Az apa meg örüljön, ha nem költöznek el a búbánatosba és amúgymeg kussoljon… A vadállat és a rendes ember is, secko jedno… Kib….tt nagy orosz rulett(min. 3 tölténnyel) egy nem ismert előéletű nővel családot alapítani. Magam is óvatlan voltam, rá is csesztem. A felnőtt fiammal is elagyalgattunk párszor azon, hogy ha nem épp abban az időben lesznek a néhai szüleim súlyos betegek, akkor simán hozzám is kerülhetett volna. Kétségbeejtő időszak volt, összeomlás “level 1000”. Az “édes jó” anyukája meg kb egy nővérszállóról küldhette volna a gyerektartást, ahol üres idők csillagaként fogadhatta volna a szponzorokat. Sok itt a volna, értelmetlen ezen rágódni, de azért az elég rideg, hogy a 20 éves fiammal jót tudunk már röhögni ezen. Nem vagyok vak sem elfogult. A vadállattól meg kell menteni a gyerekeket. De azt a felfogást, hogy lesz ami lesz alapon beleugrunk egy házasságba, ezt ki kellene nevelni már kislány korukban a nőkből! Amikor egy vállrándítással kezelik a kapcsolat végét és kiragadják a gyerek/eik/et a gyermekkorukból, fel sem fogják, hogy egy pillanat alatt mekkora pusztítást bírnak okozni. Rendszerint az új balek elvtárs is megszívja de az már egy másik évad… Tehát csak óvatosan! Béke!
Ákos szerint sok a hazugság ebben a levélben. Én meg nem tudom. Egyiküket sem ismerem annyira, hogy eldönthessem melyikük őszintébb. Ákos szeretne reagálni, én meg nem látom értelmét, hogy nyilvánosság előttzi adok-kapok menjen. Amiben van fantázia, hogy tényfeltáró oknyomozást folytatni, de akkor minden hangfelvételt és bírósági papírt elkérni, átnézni, meghallgatni…. erre biztos nincsen energiám. Én nem ebből élek, dolgozom, gyerekem van, hitéletet élek ÉS férfimozgalmárkodom. Ráadásul intellektuálisan és főleg érzelmileg nagy kihívás egy ilyen feladat. Szembenézni a felek, és a táborok érzelmi reakcióival. Inkább nem. Köszönöm as tiszteletnyilvánításod. Mivel intelligens és türelmes, megértő nőnek ismertelek meg, ez nekem számít is. Csodállom, hogy milyen türelemmel vitázol itt néhány – biztos okkal – sértődött férfival, akik cuzámmen utálják és degradáljájk a női nemet. Értem, csak nem értek velük egyet. Hülye nők – és férfiak – mindig lesznek, ettől nem az egész nem hibás. Ezt a feministák csinálják, ők fröcsögnek minden férfira kivétel nélkül, azon az alapon, hogy akinek nem inge, az nem veszi magára. Ami intellektuálisan egy roppant kényelmes és lusta hozzáállás.
Köszi ( egyébként a türelem-sajnos-nem a legerősebb erényem, bár a kezdetekhez képest egész sokat fejlődtem:)).
Igazad van abban is , hogy nem kell egy adok-kapok közvetítésbe belemenni, mindketten előadhatták sérelmeiket, valós, vagy vélt igazukat. A legtöbbször amúgysem fekete-fehér egy ilyen történet.
Én sohasem értettem a vad véresszájú feministákat, ahogy a nőgyűlőlöket sem. Annyi rendes , szeretnivaló férfi van, aki tényleg minden tiszteletet megérdemel, én így látom a férjemet, az édesapámat, de kollégáim , ismerőseim között is van bőven akit becsülök és akikre több dolog miatt felnézek ( mindezt úgy, hogy egy pillanatig nem érzem kevesebbnek, vagy kevésbé egyenlőnek magamat, mondjuk soha nem is kezeltek, vagy akartak kezelni így ezek az emberek).
Nem elnyomni, betörni, letörni, eltiporni, legyőzni kell egymást, hanem együttműködni, elfogadni, megérteni, tisztelni, urambocsá’ szeretni …csak ennek van értelme.
Én eleve nem értem, hogy egy antifeminista férfimagazinba hogyan, miért, és milyen alapon került bele egyáltalán – pláne cikként – ennek a nőnek a levele?
Mellesleg még el sem kezdtem olvasni, már tudtam, hogy mi lesz benne. A következő női állításokra számítottam: a férfi a hibás és hazudik, a nő oldalán pedig a jog és az igazság, a férfi “agresszív és ezáltal veszélyes a gyermekre”, stb… Hát, nem kellett csalódnom. Bla, bla, bla…
De mi ez az egész, talán mi lettünk az új BBC? Hallgattasék meg objektíven és részrehajlás nélkül mindkét fél, majd döntsön a néző? Minek?
Mert, mi pasik tényleg hiszünk a szólásszabadságban, fordítva ez sincs így. :))
Szerintem férfitársunk, Ákos biztosan nem azért osztotta meg velünk kálváriája részleteit, hogy utána még itt is a felesége véleményét lássa viszont…