Nem a homoszexualitást propagálom. A közvetlenebb érintkezést férfiak között. Ezért is használtam a bennsőséges és nem az intim szót. Mire gondolok? Miért gondolom, hogy ez fontos? Nézzük!
Bjorn Thorsten Leimbach teszi közzé “A férfiasság megélése” című könyvében azt a tapasztalatát, melyet mentálhigiénés csoportvezetőként élt meg. Ismerkedős csoportokat tartott férfiaknak és nőknek. Míg a nők sokat és közvetlenül kommunikáltak egymással, a férfiak inkább magányosan üldögéltek a csoporttalálkozókon.
A nőknek hamarosan kész terveik és stratégiáik voltak a kiszemelt férfiakra, akiket egymás között fel is osztottak, a férfiak semmilyen együttműködést nem dolgoztak ki egymás között. Így sokkal nehezebb volt pozitívan szerepelniük ezeken a találkozókon.
A tanulság egyértelmű: ha nem tanulunk meg őszintén és kellő bennsőségességgel kapcsolódni egymáshoz, mi, férfiak, akkor az élet számos területén (nem csak szemináriumokon) hátrányba kerülhetünk a nőkkel szemben.
Azonban a férfiak érzelmi biztonságot, melegséget biztosító kapcsolódásának más előnyei is vannak. Megtapasztalhatjuk, hogy biztonságosan létezhetünk férfitársaink közegében. Önállóbbak leszünk, kevésbbé függünk érzelmileg a nőktől, ami őket is szabadabbá teszi.
Amikor betegek vagyunk, jó ötlet, ha inkább egy barátunkat kérjük meg az ápolásunkra, vagy mi magunk oldjuk meg azt, így férfias, erős karakterünket is jobban megőrizzük a párunk előtt, és magatartásunk több tiszteletet vívhat ki. Igaz, a minket valóban szerető nő, esetleg tényleg maga akarhat gondoskodni rólunk, s ha ez a helyzet, akkor viszont jobb ezt engedni, mert a párkapcsolatunk mélyülhet általa. Nem minden nő ilyen erénybajnok azonban!
Tőlünk keletre, pl. Indiában (amely még mindig meglehetősen patriarchális világ) teljesen megszokott, hogy azok a férfiak, akik őszintén kedvelik egymást, ezt úgy fejezik ki, hogy kézenfogva sétálnak az utcán. Semmilyen szexuális szál nem köti őket egymáshoz, “csak” becsülik egymást.
Nálunk ez idegen szokás, de pl. egy a könnyeivel küszködő férfitársunk vállának megérintése, esetleg megölelése jó szokásunkká tehető. Akár csak az, ha megbecsülésünknek, tiszteletünknek hangot adunk: dícsérünk, elismerünk.
Volt Németországban két olyan férfi barát és coach, akik több napon át egymás vendégei voltak, coach-olták egymást, visszajelzéseket adtak, tréningeket (fizikai edzés is) tartottak egymásnak, megmasszírozták egymást, tandem biciklin kimentek a természetbe, és a pár nap alatt a nők eszükbe sem jutottak. Annyira jól tartották egymást érzelmileg. Néhány napig pedig a szexuális önmegtartóztatás sem jelentett gondot.
Természetesen fontos az őszinte kritika is, hogy egymást szelíd határozottsággal számon kérjük az életünk céljait illetően (coacholjuk egymást), törődnünk kell a barátság ápolásával: fel kell emelni aki bajban van, meg kell inteni, aki önámításban ringatja magát és együtt kell örülni a másik örömével (új szerelem pl.) illetve a problémáinkba is be kell avatnunk egymást. Vannak szabályai az ilyen férfibarátságoknak, kapcsolatoknak, de megéri odafigyelni rájuk.
Leimbach új, egymásnak érzelmi melegséget is nyújtó kapcsolódásra hív minket könyvében, melyet ő is gyakorol. A férfi identitás új mélységei és erősségei hívhatók így elő, hisz sok barátság a sírig kitart, de nagyon sok szerelem bizony nem.
Kedves cikkíró.
A népszokások nem véletlenül alakultak olyanná amilyenek.
Népszokásokat megváltoztatni megváltozott feltételek kellenek, nem elég egy új ideológia.
Tehát elhiszem hogy Indiában másképpen élnek az emberek, és azt is hogy másképpen is viselkednek – de nem szeretném ha olyan körülmények között kéne élnem.. hogy magamtól is úgy viselkedjem.
Ha változtatni akarsz, akkor írj arról, hogy Hunn -t nem kigúnyoltam azért mert elgondolkozott a saját változását érezve.
De hogy én akár az életemet óvodás koromtól végig kísérő barátommal is.. hogy kézenfogva menjek az utcán..??
Naneeee.
Mondjuk meghatározni hogy mi a barátság, és mitől különbözik a szerelemtől.. és mitől átléphetetlen a határ a kettő között, azt meg lehet a cikk alapján is beszélgetni.
De új rendszert kialakítani nem kéne.
Nem tudom, de azért Indiában a lakosság kb. 10 %-a vallja magát biszexuálisnak, ettől a tényleges számuk jóval magasabb lehet. Volt valami riport prostikkal többször is , több nő nyilatkozott a külföldiekről, szokásaikról és pl. az indiaiakról többször elhangzott, hogy miután 2-3 indiai kibérel egy nőt, az action után lazán nekiállnak egymással is…szóval az indiai szokásokat én azért fenntartásokkal fogadom. ( lehet náluk a nőhiány is közrejátszik azért ebben).
A férfi lét merőben más, mint a női. A barátságok, szövetségek is máshogyan köttetnek. A férfi eleve a kevésbé empatikus nem, persze attól még lehetnének támogatóbbak egymással, ez nem kérdés…
Na-na-na. Lehet, hogy nem puszilgatjuk egymást stb, de előbb számíthatunk egymásra. Ahogy (egy sajnos nagyon aktuális) kultfilmben elmondta az egyik kedvenc színészem által játszott karakter.
https://youtu.be/WsyVRpW4xNk?si=iwatXT7huj8N_7bm
Más a barátságok alapja , mikéntje és lényege. Én azt mondanám , hogy nem nem függő, hanem “emberi érték függő ” , hogy kire számíthatsz és kire nem. Az a néhány ember , akire tudom, hogy 100%-ban számíthatok elsősorban család és kevés közeli barát és ők férfiak és nők vegyesen.
Él valami ( részben) téves elképzelés férfi fejekben a női barátságokról, pedig vannak ott is “tűzön- vizen át, feltétel nélküli” kapcsolatok.
tomgal
“Más a barátságok alapja, mikéntje és lényege”
Huha. A barátság nem csak annyi hogy kíváncsi vagyok a másikra?
Nem a wikipéd okosság szerint, hanem teszerinted
Nekem a barátság az, ha kialakul egy személyes kötődés, mert azonosan látjuk a világot, véleményünk, ha nem is mindenben, de hasonló erkölcsi alapokon nyugszik, de tiszteljük a másik világlátását, hitét, nem akarjuk ráerőszakolni a másikra mindenáron a mienket. Jó együtt lenni, sokat nevetünk, szeretjük egymás társaságát. Ez eddig csak haverság, aztán amikor jön egy( vagy több ) nehéz helyzet, akkor kiderül, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra, időt és fáradtságot nem kímélve is hajlandóak vagyuk a másiknak segíteni és tudjuk, hogy ezt semmi és senki nem ingathatja meg. Ez a barátság.
tomgal
..és miért létezik barátság nő és férfi között, és miért nem létezik férfi és nő között?
(mert tapasztalataim szerint nő képes érezni ilyent egy számára férfi iránt, de férfi egy számára nő iránt soha)
az nem barátság, hanem a bétán való élősködés.
Szerintem ez meglehetősen szubjektív, tehát a férfiak és a nők sem egyformák. Amíg esetleg Te nem tudod elképzelni, hogy egy számodra szimpatikus nő csak barát legyen, addig van olyan férfi, aki igen. De biztosan volt már olyan nő a környezetedben, aki iránt nemi vágyat ugyan nem éreztél, de szimpatikus volt, bírtad a személyiségét. Mondjuk te meglehetősen férfias munkakörben dolgozol, ahol nők nincsenek , de ha olyan helyen melóznál, ahol férfiak, nők vegyesen vannak, ott kialakulhatna ilyen barátság. Vagy egy szomszéddal, aki segítene, ha véletlenül arra szorulsz stb.
Nekem van ilyen kollégám, aki 26 éves, fiam lehetne, de nagyon bírom a fejét, humorát, imádok vele dolgozni, nagyon hasonló az érdeklődési körünk ( jó ő inkább haver kategória, de azért szoktunk egymásnak kisebb szívességeket tenni). Bizton állíthatom, hogy egyikünkben sem merült fel soha , hogy bármi más közünk legyen egymáshoz.
tomgal
Persze hogy szubjektív, csak sok szubjektív tapasztalatból már lehet objektív következtetéseket levonni.
Szóval szerintem az az alaptétel hogy bizztos létezik valahol olyan férfi akinek rokonszenves egy nőnemű ember, érdeklődik felőle, dde a szex eszébe nem jutna – szóval az hogy biztosan létezik ilyen csodalény, attól még nem ez a férfiviselkedés. Mert a hímnemű emberekben legalább egy nagyságrenddel több a tesztoszteron-termelődés mint a nőnemű emberekben.
Szóval barátság szerintem az amikor kíváncsi vagyok a másik emberre – szexualitás nélkül.
Ha a nőnemű ember nem mozgat meg semmit a hímnemű fejében, akkor ő csak egy női alkatrészekkel született de semlegesnemű ember a hímnemű számára – és nem nő.
“Szóval szerintem az az alaptétel hogy bizztos létezik valahol olyan férfi akinek rokonszenves egy nőnemű ember, érdeklődik felőle, dde a szex eszébe nem jutna – szóval az hogy biztosan létezik ilyen csodalény, attól még nem ez a férfiviselkedés. ”
Én nem gondolom, hogy ez annyira csodaszámba menne, szerintem sokkal több ilyen van, mint gondolnád :) ( de lehet nem olyan sok, mint én gondolom :))
“Ha a nőnemű ember nem mozgat meg semmit a hímnemű fejében, akkor ő csak egy női alkatrészekkel született de semlegesnemű ember a hímnemű számára – és nem nő.”
No most képzeld el, hogy a nők számára a legtöbb férfi ilyen hímnemű ember, aki nem mozgatja meg őket egyáltalán. Ettől még emberi értékeik miatt tekinthetnek egymásra barátsággal.
Azt aláírom, hogy a nők számára sokkal kevesebb a szexuálisan vonzó férfi, mint a férfiak számára ugyanilyen nő. De ez biológia.
Igen, a nők a férfiak 80%-át nem veszik férfiszámba, nem tekintik férfinak…
De mi, férfiak, miért is “barátkoznánk” nőkkel, ha azok többségében még csak férfiszámba sem vesznek minket??? Miféle barátok lennének azok?
Hiszen létezésünk legfontosabb tényezőjét tagadják.
Tovább megyek: egyáltalán, miért kell, hogy ezekhez a nőkhöz bármi közünk legyen? Miért erőltetik ránk a társaságukat, a munkahelyeken, meg mindenhol másutt is?
Kezdem azt gondolni, hogy a nőkkel való bánásmódban tényleg a mohamedánoknak van igaza…
Nem tudod kikerülni, hogy munkahelyen, boltban, bármilyen szociális eseményen ne találkozz a másik nemmel. ( hacsak nem költözöl Athos-ra).Nem kell barátkozni különösebben, de normálisan viselkedni lehet egymással. ( mindkét félnek)
Az, hogy nem tart valaki szexuálisan vonzónak nem jelenti azt, hogy nem tart férfinak. Csak számára nemi szempontból nem vagy érdekes. Azzal senki nem tud mit kezdeni, vagy erőszakkal befolyásolni, hogy ki legyen számára a vonzó. Egyébként rengeteg nő is szenved attól, hogy sokszor a férfiak emberszámba sem veszik, ha kevésbé vonzó, félrelökik az ajtóból, ha kérdése van egy műszaki osztályon rá sem hederítenek , ellenben a szőke nagymellűtt kísérgetik -kettő is egyszerre, saját szememmel láttam. ( ami egyébként munkavállalói részről megengedhetetlen).
Szerintem normálisan azért lehet viselkedni egymással akkor is, ha valakinek szexuális szempontból nem jön be a másik és lássuk be, ez azért a túlnyomó többség a férfiaknál és nőknél is. EMBERSZÁMBA lehet venni a másikat .
tomgal
Ez is fontos.. hogy férfinak az a nő tart, aki vonzódik hozzám szexuálisan.
Mert számomra nő az akit kívánok, férfi az akit irigylek – és a nőknél ugyanez fordítva-
DE..
De ami egyszerű, azt könnyű használni, és azzal nehéz ügyeskedni.
Semmibe nem kerül egy nőneműnek azt mondani hogy én téged férfinak tartalak akkor is ha nem vonzódom hozzád szexuálisan, mert a férfiasság az nem az ami – hanem majd azt én meghatározom neked.
Amíg másra várok hogy határozza meg nekem hogy mi merre hány méter, addíg engem sose fog irigyelni egyik férfitársam se azért hogy mennyire vonzódnak hozzám a nők.
Ezért lenne jó elkülöníteni a férfiakat és a nőket. Gondolom annak idején a muzulmánok is ugyanarra jöttek rá, mint én.
Arra, hogy az égvilágon semmi dolgom az életben egyik olyan nővel sem, aki nem a feleségem vagy a szeretőm. Ergo: ne is legyenek ott, ahol én vagyok. (A megoldás: a nemek elkülönítése.)
Arról már nem is szólva, hogy egy egészséges, normális társadalomban olyan élethelyzetnek egyszerűen elképzelhetetlennek kellene lennie, ahol egy nő egy férfinak bármiben is dirigálhat (leszámítva a saját édesanyját kisgyermek korában)…
Tehát: ne lehessen nő a főnök sehol. Illetve csakis és kizárólag akkor lehessen, ha a férfiak saját elhatározásukból, önmaguktól is őt követnék. (Természetesen ilyen nő nincsen.)
És ezért kezdték el a muzulmánok elkülöníteni a nőket a férfiaktól. És bevált a dolog, és kiválóan működik is náluk, mind a mai napig.
Hozzáteszem: egy férfi számára nő részéről a létező legnagyobb, legmegalázóbb SÉRTÉS az, amikor a nő nem tekinti őt szexuális lénynek. És nem arról beszélek, hogy nem találja szexuálisan vonzónak, hanem amikor ebből következően úgy tekinti, úgy beszél, úgy viselkedik vele, mintha nem volna férfi, nem volna szexuális lény. Ennél nagyobb sértés egy férfi számára a világon NINCS!
“Hozzáteszem: egy férfi számára nő részéről a létező legnagyobb, legmegalázóbb SÉRTÉS az, amikor a nő nem tekinti őt szexuális lénynek. És nem arról beszélek, hogy nem találja szexuálisan vonzónak, hanem amikor ebből következően úgy tekinti, úgy beszél, úgy viselkedik vele, mintha nem volna férfi, nem volna szexuális lény. Ennél nagyobb sértés egy férfi számára a világon NINCS!”
Ez miben nyilvánul meg ? Nem teljesen értem mire gondolsz azzal, hogy “úgy beszél , úgy viselkedik” …
Pl. munkahelyemen semmilyen körülmények között nem viselkedhetek úgy egy ügyféllel, hogy szexuális lényként kezelem. Nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül, mindenkit egyformán kell kezelni, akkor is, ha szexuálisan vonzónak találom, akkor is ha nem.
Sőt kifejezetten elvárom, ha vásárlás, ügyintézés során engem sem kezel szexuális lényként egy férfi ügyintéző.
Ha baráti társaságról beszélsz, akkor értem kb. De boltban, ügyfélszolgálatnál, rendőrségen, kórházban stb nincs helye szexuális lényként kezelni senkit sem véleményem szerint. Ott emberek, ügyfelek vannak. Nem férfiak és nők és egyik sem előbbrevaló.
Hunn, fèrfi-női baràtsàg csak akkor tud működni, ha a kèt fèl szinte “nemtelen”. Ha az egyiknèl erős szexuàlis vonzòdàs alakul ki a màsik felè, akkor a baràtsàg (mèg haversàg se) tud kialakulni.
tomgal
Ebben maradhatunk is.. márminthogy mindkettőnk úgy gondolja hogy ő gondolja jobban.
:-)))
Amit a második bekezdésedben írtál, azt írtam én úgy, hogy nőnemű részéről létezik barátság hímnemű iránt, de hímnemű részéről nem létezik szexmentes kíváncsiság nőnemű iránt.
„De ez biológia..”
Tehát az ősi nyilasduma hogy létezik-e barátság nő és férfi között, így fejthető meg :
Nő és férfi között létezhet
(de férfi és nő között soha)
Lehet, hogy vannak, de számomra is olyan mint columbo felesége, van-van, de senki nem látta. Vannak akikkel egy ágyban fekszetek, utána nagy kurvaanyázás közepettében elváltok egymástól.
Nekem 4 van, de egyikükkel sem feküdtem egy ágyban, de megvannak 30 éve.
Nekem 3 van ( nőnemű)és az egyikük 38 éve van meg ( egy ágyban nem, de egymás felettiben feküdtünk 4 évig :)-egyébként bátyám legjobb barátja is kollégiumi időszakából van ), másik barátnőm már munkahelyi, 32 éve tart, ugyan már nem dolgozik velünk, de barátságunk azóta is töretlen. A 3. csak 10 éves, de nemrég bebizonyosodott, hogy tényleg igaz jóbarát.
Soha, egyikükkel sem vesztem össze :)
A férfi egész életén át EGYEDÜLLÉTRE van ítélve, még akkor is, ha megnősült és boldog házasságban él.
A férfi magány a legmagányosabb.
Mert másképpen gondolkodik a nő és másképpen a férfi.
A nő azt mondja, hogy SZERETNÉM, a férfi pedig azt, hogy AKAROM.
A férfiak békés együttélését az ÉRDEKEK határozzák meg.
Ha a férfinak családja van, akkor, ha szerez, és örömöt akar magának, akkor a nőnek szerez és a gyerekeinek.
A nő ezt nem is érti meg vagy neki nem ez a legfontosabb, mert megszokta, hogy ő mindig KAP, róla GONDOSKODIK az általa kiválasztott férfi vagy a többi férfi.
A férfiak versengenek, hogy a nőket kiszolgálják és igen, akkor hirtelen nem is jut eszükbe a számítás, hogy ezért a szolgálatért esetleg szexet is kérhetne cserébe a nőktől. Ez társadalmi magatartás, szokás lett.
Azonban a nőknek sem mindig könnyű az életük, mert bizony gyereket kell szülni, gondoskodni a kicsiről és a férjéről, amit már annyira természetesnek vesz, hogy azt hiszi, hogy ez az ő sorsa. Így is van.
Abban a pillanatban, amint két férfi egymást, hogy úgymondd jobban kedveli, azonnal felmerül a gyanú, hogy ezek homoszexuálisak. Ezért, még ha nagyon is ragaszkodnak egymáshoz, ezt kimutatni a társadalom felfogás szerint tilos.
Jaj annak a férfinak, aki homoszexuális !
Ő lesz a kiátkozott az életén át a haláláig. Tényleg EGYEDÜL lesz majd, ha nem most, de öreg korára biztosan. Nem csak egyedül lesz, hanem elhagyatott is lesz. És ezt tudják, de aki mégis egyszer kipróbálta és jól esett neki, soha nem fogja elfelejteni és tényleg homokos lesz. Kettős életet kényszerül élni, amíg ki nem derül deviánssága.
Egy nyomorult lesz belőle, egy ELVESZETT EMBER, élőlény, mert a homokos társai nem hűségesek mindvégig hozzá.
A felesége megveti, a gyerekei szégyellik. Ez egy DRÁMA. Ez az élet vége.
Ez így volt, így van és így is fog lenni !
Hiába a homokos mozgalmak, az ő sorsuk meg van pecsételve.
Ezért a férfi hessegesse el magától az ilyen bizarr gondolatokat, hogy milyen lenne egy férfival.
És szexeljen többet a nőkkel, mert az menti meg vagy mentheti meg egy életre.
A heteroszexuális férfiak igenis empatikusak egymással, segít a másiknak és kevésbé bosszúálló, kegyetlen, mint egy nő, ha megharagszik egy férfira. Az EGÉSZSÉGES férfi, ha tanár, törődik a fiúkkal, tanítja őket és segítve osztályozza őket, nem gonoszkodik.
Minden gonosz férfit meg kellene vizsgálni, hogy lelkileg egészséges-e, mert biztosan van a gonoszságának valamilyen oka – vagy örökölte, gonosznak született.
Az önzetlen barátság az óvodában vagy az iskola első osztályában kezdődik.
De nem lesz belőle szerelem !
“A szép élet a szeretet és a fegyelem.” (Prohászka Ottokártól idéztem.)