Apaság – ahogy a társadalom kezeli, ahogy a férfiak kezelik, és ahogyan válás után van.
Ahogyan a társadalom kezeli. Onnan kezdve, hogy a szülőszobán gyakran egy kerülgetni való tárgynak érzi magát az ember, ha apából van éppen, de lehetne mahagóni is, akkor biztos tálcákat tennének rá, és asztalkaként funkcionálna. Így inkább amolyan ki nem mondott: mit keres ez itt? – kategóriában versenyez.
Aztán otthon kevesen engedik át neki főszerepet a csecsemőnél, ami amíg a szoptatás tart, érthető is, de utána már kicsit visszás. Szoptatáson kívül minden mást el tud végezni egy apuka, sőt. Igazából cumisüvegből etetni is tudja a lefejt tejjel, vagy tápszerrel a gyereket, mégis sok anyuka fejébe bele van betonozva, hogy ez az ő reszortja.
És most rögtön némi önkritikát is gyakorolnom kell, mert pl. még engem úgy neveltek fel, hogy elsősorban pénzt keressek, így a gyereksírásmentes övezetben aludhattam, hogy tudjak másnap pénzt termelni. Ez is fontos, ez az a pénzügyi méh (biztonság), amit a férfi teremt meg a családnak, ahogy az anya a méhét adja a gyermeknek 9 hónapig.
Mégis, amikor el tudtam menni a védőnők közé, és ők tanítottak, mit és hogyan csináljak majd születendő gyermekemmel, felüdítő, felemelő élmény volt. Szívesen tanultam volna többet, és maradtam volna otthon pár hónapig a kicsi Máté mellett. Nos, ez nem történt meg, de remélem, a fiaméknál már rugalmasabbak lesznek a szerepek, lesz erre közös akarat. Ugye erre az időre az anyukának kell ismét keresőképesnek lennie, cserébe apa és gyermeke kapcsolata elmélyülhet az anya-gyermek kapcsolathoz hasonlóan.
Már át is eveztünk arra a területre, amit így neveztem el: ahogyan az apák kezelik apaságukat. Ez ma nagyon sajnálatos, de a fiatalabb férfiajk 75%-a úgy érzi, a család nem kellő kihívás, inkább női igény, női dominancia kérdése. Amennyiben nem sikerül, válásba torkollik, a férfinek végképp annyi: mehet az utcára, egy fájdalmas válásnak és annak a ténynek nézhet elébe, hogy nem lehet többé 100% – ban apa, akármyennyire szereti is a gyermekeit.
Nagyon fontos lenne itt egy szemlélet változás, de ezt pusztán a férfiaktól nem lehet elvárni. Igenis jogos igény a részükről, hogy ösztönzőket adjon az állam, és adjon a nők közössége is számukra. No, meg persze ők is egymásnak.
Kormányzati kommunikáció kellene, amely bemutatná a családfői méltóság szépségét, a felnövekvő gyermekek szépségét és büszkeségét, amely a szülőkre, így az apákra is visszasugárzik.
A nők pedig biztosítsák a gyermeket vállalni hajlandó, elkötelezett férfiakat tiszteletükről, támogatásukról. Igenis mondják ki, a nyilvánosság előtt is, hogy számítanak és vágynak az apává lenni akaró férfiakra!
Végül az apaság a válás után. Alapvető – ALAPVETŐ követelmény, hogy a mai győztes-vesztes pereskedési gyakorlatot váláskor a győztes-győztes álláspontnak kell elfoglalnia. Említhetnék Cohem modellt, vagy más már bizonyított gyakorlatokat, a lényeg egy: a gyermek érdekét szem előtt tartó ítéleteknek kellene születniúk, a külön élő szülőt segíteni “helyzetbe” kerülni – értsd: nevelhesse valóságosan a gyermekét. Vagyis annak idejének legalább 35 % – át együtt tölthessék. Így az ellennevelés is meghíúsulhatna, hiszen a külön élő szülőnek lenne alkalma bőven bemutatni, hogy őszintén szereti a gyermekét, és az ellennevelő szülőnek nincsen igaza, mikor ellene nevel.
Röviden ennyi, a jéghegy csúcsát éppen csak megkapargatva.
A férfimozgalomnak pedig mi lehet a szerepe mindebben? Kritikát gyakorolni a kormány felé, hogy az apákra is számítson a családpolitikájában, hiszen ahogyan Kroó Zita újságírónő mondta nemrégen: sok nő szülne fiatalon, csak kellene mellé egy stabil férfi, akire számíthat. Láthatjuk, a férfiak kihagyhatatlanok a képletből. Tehát tegyük félre jogos sértődöttségünket (másdodrendű szülővé degradált a kormány) és követeljük, hopgy elfoglalhassuk méltó helyünket a nők oldalán a családban. Igen, az ő oldalukon, feltéve, hogy ők már elkötelezték magukat a szülés mellett. Ez a mozgalom másik feladata: biztatni a férfitársakat az apaság vállalására. Saját példákat elmesélni a nyílvánosságban, illetve a magánéletben pl. besegíteni a rokonoknál a gyerekeknél, hogy kis levegőhöz jussanak a szülők.
Kedves Zoltán!
Sokszor csodálattal adózom mert képes vagy beszélni az érzelmeidről és megélni azokat de komoly hibának és egyben egy sebezhető pontodnak látom, hogy bevett gyakorlatként kezeled a nyilvánvaló dolgokat.
Ezt mindenki és mindenhol másként ítélik meg. Számomra jogosnak tűnik, hogy a férfi a szülésnél nemkívánatos személy. Sok nő érzi megalázónak ha az apa is ott van és nagyon sok az olyan válás is ami az apa ottléte miatt következik be. Sok férfinak egy életre elmegy a kedve a nőjétől ha látja annak a szülését.
A gyerekről való gondoskodás az anya feladata ez nem fejben dől el hanem a biológia már eldöntötte és ezen az sem változtathat, hogy az ember feltalálta a cumisüveget. Nem nekünk férfiaknak lett feltalálva hanem a nők és a gyerekek számára.
Ez nem nevelés kérdése hanem a felelősségvállalásé mindkét szülő részéről. A pénz a biztonság a mai világunkban. Fontos a biztonság megteremtéséhez a feltételek biztosítása. Az apa munkája és az anya kímélő támogatása, hogy apa tudjon pénzért és a biztonságért dolgozni. Igazi csapatmunka, egy párkapcsolat alapja.
Sajnos alapvető tévedésben vagy ez jól látszik a “fejlett” nyugaton is.
Az apa és a gyerek kapcsolata lehet jó akkor is ha nem vagyunk vele napi 24 órát de sosem lehet olyan elmélyült mint anya és gyermek kapcsolata. Ezzel szemben viszont ha a nő megy el dolgozni azzal megszakítja a közte és gyermeke között lévő kapcsolatot. Nem véletlen, hogy mai világunkban már alig van olyan fiatal aki még tisztelné az édesanyját.
Légvárakat kergetsz. A családfő becsülete megszűnt a kizárólagos családfenntartó szereppel és ezen semmiféle kommunikáció nem segít. A családfő méltóságához szükséges a kizárólagos fenntartó szerepkör, ezzel mindkét fél a másikra van utalva ami összeköti őket. A nő megadja a tiszteletet hisz ő és a gyereke függ a férfitól és a férfi is megadja a tiszteletet hiszen a nő nélkül nincs gyerek és ha lenne sem tudna egyedül két feladatot ellátni.
Családbarát munkahelyek helyett férfi munkahelyek kellenek.
Arról nem akarok beszélni milyen alapon ítélik a gyerekeket az egyik szülőhöz de azt a keresztlányomnál látom, hogy a közös felügyeletet szimuláló váltott elhelyezésnél nincs rosszabb. Sajnos ilyenkor mindkét szülő igyekszik a gyereket a másik szülő ellen hangolni amíg nála van.
Nem a gyermek elhelyezésére kellene hangsúlyt fektetni hanem a válások megelőzésére.
Ez teljesen így van. Azonban addig nem fog megvalósulni míg a férfi nélkülözhető egy családban. Ameddig az állam támogatja a nők önálló életét addig a család ellen dolgoznak és addig a férfira csak addig van szükség amíg a gyermek megfogan.
Tudom, hogy kegyetlenül őszinte voltam de mikor még nem volt szociális háló a családok nem szétestek hanem szorosan összekapcsolódtak és a felek nem széthúztak hanem összefogtak. Az emberi természet alapja az önzés ami a nőkben halmozottan jelen van. Így ha az egyik fél nélkül is megy a szekér akkor nem kell a másik.
A válások megelőzésére koncentrálás valóban nem lenne rossz, Rókapapa… Csakhogy ez nem fog megtörténni, sajnos.
S hogy miért nem?
Nos, gondolkodjunk el azon, hogy vajon a mai modern, feminista rendszernek a társadalom-mérnökösködő vezetői és irányítói ugyan miért is propagálják annyira a válást a modern, emancipált nőknek? És miért is támogatják a válni akaró nőket az állam minden létező erőforrásával?
A válasz szerintem a fogyasztói társadalomban rejlik. Egy házaspár: egy háztartás. Válás után viszont a volt férj és a volt feleség már két külön háztartást fog jelenteni! Tehát két háztartást kell fenntartani, két háztartáshoz is meg kell vásárolni a mindennapokhoz szükséges, összes terméket és szolgáltatást!
Vagyis: a minél több váláshoz bizony nagyon komoly gazdasági érdekek fűződnek!!!
Ahogy az “önálló” női munkavállaói jogképesség azaz munkavállalás megteremtésének.
De sose szabad elfelejteni, hogy ez számukra csak a “dupla+jó”.Valójában az egész kipusztításunkról és totális, falanszteri hatalom berendezkedés megteremtéséről szól.
Illetve a fentieknek (ahogy már írtam, egyszer) a vagyon és a hatalom fogalma teljesen összeolvad. Neki vagyon, azért kell, hogy hatalmat gyakoroljon általa és hatalom azért kell, hogy vagyont halmozhasson fel.
Közismert tény, hogy a válások serkentik a gazdaságot de ha megnézzük a hajléktalanságba taszitott férfiak számát akkor szinte egyértelmű, hogy a cégeknek kedveznek a válások de az államnak többe kerülnek mint amennyi hasznot hoznak.
Ez így is van, Rókapapa; viszont amit mondasz, az csak aláhúzza az általam mondottak érvényességét… S hogy miért?
Nos hát, ha a profitot privatizálják, míg a veszteségeket társadalmiasítják: ez a fogyasztói társadalomból élő cégeknek maga a paradicsom, az ideális, a tökéletes biznisz!
A haszonból pedig csupán meg kell kenniük a politikai döntéshozókat némi apróval – már a haszonhoz képest nézve apróval – és máris megkapta a kóserpecsétet a válás-ipari komplexum…
Sokmindennel nem értek egyet. Először is szerintem az a jó, ha az anya a munkavállalás világától távol van, és a férfi tartja el a családot teljes mértékben. Persze ehhez jól kell keresni, emiatt nem mindenhol tud megvalósulni. De ettől még ez az ideális. Nincs értelme ilyen szerepcserékről álmodozni. Amennyi szavad időt tud az apa csinálni magának, annyit csináljon, de semmiképpen ne akarjon szerepcserét.
A szoptatás az anya dolga, és cumisüvegezni eleve nem kell, ha egyetlen mód is van rá, hogy az anya szoptasson. Mi például egyáltalán nem cumisüvegeztünk. A gyerek szopott ahogyan kell, utána meg rendesen ette amit kapott. Nyilván ha valami baj van a szopással, akkor cumisüvegből kell etetni a gyereket, de a kiindulási pont az legyen, hogy ezt teljesen kerüljük el. Az a legjobb, ha sikerül.
A red pill tanácsa ugye, hogy a férfi legyen a kapitány, a nő az első tiszt. Tehát a fontos dolgokat a férfi döntse el! Ez az, amit hibának látok a legtöbb családban körülöttem: a gyereket érintő minden kérdést az anyákra bíznak! Például egészség vagy iskolai kérdésekben. Ezekben a végső szónak az apáénak kellene lenni. Nyilván ha nincs miért beleszólni, akkor jó ha az anya intézi ezeket, de amikor bele kell szólni, akkor meg kell mondani, hogy minek kell lenni és kész!
Például amit láttam másoknál, hogy az anya túlgyógyszerezte a gyerekeket. A legkisebb lázra vagy fájdalomra azonnal tablettákat adott a gyereknek. Pedig a legtöbb baj magától is elmúlik, a gyógszernek viszont mindig van mellékhatása. A túlgyógyszerezéssel az apa sem értett egyet, de nem volt ereje hozzá, hogy beleszóljon.
Vagy egy másik eset, hogy egy apa nem akarta volna Covid ellen beoltatni a 6 éves gyerekét, de az anya eldöntötte és be lett oltva a gyerek. Pedig már akkor is tudvalevő volt, hogy a gyerekek nincsenek veszélyben a Covidtól, ellenben a vakcinának a veszélyei még nincsenek feltérképezve. Két apa is van, akivel beszélgettem erről még oltakozás előtt és nem mert ellentmondani a feleségének, pedig magától nem oltatta volna a gyerekét. Ugye nem elváltakról beszélek, hanem párokról, ahol a fontos döntéseket a feleségek hozzák meg az apa ellenében.
Iskolai kérdésekben pedig az anyák döntik el, hogy milyen különórákra kell járni, milyen iskolába kell menni, satöbbi. Ezekbe is ritkán kell beleszólni, de néha muszáj megmondani a frankót szerintem.
Jogos az észrevételed. Nem is tudok vitatkozni vele.
A nő helye otthon van és a fontos döntéseket a férfinak kell meghoznia.
Azokat a nőket akik meg lefejik a tejet, hogy cumisüvegből szoptassanak akkor is ha nincs akadálya a szoptatásnak simán a dunába kellene lőni.
Inkább csak kiegészíteném a leírtakat annyival, hogy a nőnek mint “elsőtisztnek” közelessége elfogadi és betartani a férfi döntéseit példát mutatva a gyerekeknek.
Igen, lőjük a Dunába mind !
Nos az anyatejet lefejő és cumisüvegből szoptató nők 90 %-a nem kényelmi szempontból teszi azt.
https://bereljmellszivot.hu/blog/66-eping
De a maradék 10% is lehet , hogy ultra kialvatlan, fáradt, van egy-két még pici kistestvér , stb.
Na ez az, amihez semmi köze a férfiaknak, a lényeg, hogy az anyatejet megkapja a pici, ha lehetséges. Ha majd a férfiak szülnek, szoptatnak , gondoznak h24, akkor beleszólhatnak. A nőknek sincs köze ahhoz, hogy a férfi hogy borotválkozik, szereli az autóját, az otthoni kütyüket, hogyan emeli a baromi nehéz cuccot, hogyan rakja össze , stb. Akkor szólhat bele mindenki a másik dolgába, ha képes megcsinálni, esetleg jobban csinálni azt a feladatot.
( én szoptattam anno, csak a félreértések elkerülése végett).
Nő is vagy, anya is vagy és még szoptattál is. Ez nagyon szép és éppen emiatt nem értem a gyermekekkel szembeni ellenszenvedet.
Nem csak az a fontos, hogy a kicsi megkapja az anyatejet hanem az is ugyanolyan fontos, hogy azt szoptatva kapja. Erről már ezerszámra születtek tanulmányok. Lehet itt kialvatlanságról meg másról beszélni de a cumisüveg és a mellszívó feltalálása elött is születtek gyerekek és az anyák képessek voltak táplálni őket és gondoskodni róluk.
Akadhatnak egészséügyi gondok és olyan is, hogy a kicsi nem hajlandó szopni vagy esetleg a mellbimbó formája gátolja a szoptatást. Ilyen esetekben egyértelmű, hogy cumisüveget kell ragadni de ne a kényelem, fáradtság vagy épp a lustaság döntse el miként kell ennie a kicsinek.
Aki nem képes anyaként alárendelni magát a kicsi szükségleteinek az ne szüljön mert alkalmatlan anyának és késöbb még alkalmatlanabb lesz.
Végezetűl szégyenteljesnek tartom, hogy te egy magatehetetlen emberi lényről való gondoskodást egy kalap alá veszel a borotválkozással vagy az autószereléssel.
Most nagyot csalódtam benned.
Férfi ként szivesen kimaradnák abból, hogy beleszoljak ebbe de pont a hozzád hasonlók miatt muszáj beleszólni mivel valakinek megkell védenie a kicsiket is a női idiotizmussal szemben is.
Jól példáztad, hogy a nőkkel az az egyik legnagyobb probléma, hogy azt hiszitek az a gyermek csak a tiétek. Hát nem az és emiatt határozottan visszautasítom, hogy ne szóljunk bele és ne merészeld megszabni egyetlen apának se védheti e a gyermeke érdekeit vagy sem.
1.Nem egykalap alá veszem, nincs amihez hasonlítani lehet a férfiak tekintetében. Ugyanis soha nem fogja egyetlen férfi sem átérezni azt, hogy milyen gyermeket kihordani, szülni, szoptatni. Nincs megfelelője. Épp ezért nem szólhat bele ezekbe a folyamatokba olyan, aki maga nem tapasztalja, érti, érzi ezt. Nem szólhat bele senki abba, hogy én guggolva, állva, ülve , kádban, vagy ágyban párnák közt akarok vajúdni és abba sem , hogyha úgy ítélem meg a helyzetet, hogy állva összeesem a fáradtságtól, nem fejhetem le a tejet olykor-olykor ( pl éjszakai szoptatás alkalmanként) és nem pihenhetek ezáltal többet picit. Egy kimerült, frusztrált anya, aki türelmetlen, sokkal rosszabb.
Természetesen nem arról beszélek, ha az anya viselkedése veszélyezteti a gyermek életét ( pl.dohányzik, iszik, drogozik stb terhesség alatt, vagy kisgyermek mellett. ).
2.Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a legideálisabb, ha egy gyermek lehetőségekhez mérten 6 hónapos koráig csak szopik. Viszont semmi baja nem lesz a babának, ha olykor-olykor cumiból kapja az anyatejet, ugyanúgy a táplálkozás végén mellre lehet tenni, lehet ringatni, babusgatni, szeretgetni. Senki nem emlékszik arra, hogy milyen volt, amikor pár hónaposan etették. Az a lényeg, hogy szeressék! Ezzel az erővel minden tápszerrel táplált, vagy cumisüvegből etetett babának kötődési problémáinak kellene legyenek.
3.Elárulom, hogy a kislányomat 2 naposan megműtötték rekeszizom sérvvel, egy hónapig nem kaphatott anyatejet, csak speciális tápszert. Én egy hónapon keresztül az elejétől kezdve minden nap fejtem a tejet és fagyasztottam le, hogy a rendkívül értékes korai anyatejet is megkaphassa, plusz, hogy ne apadjon el, legyen akkorra, amikorra szophat. Természetesen amint lehetett elkezdtem szoptatni, szerencsére jól ment, de az éjszakai etetésekre bizony ezeket az előre lefejt adagokat adtam oda , egyrészt, hogy ne vesszen kárba, megkapja az értékes tejet , a kolosztrumot is, másrészt valóban picit segített a kimerültségen, de nagyobb részében szoptattam.
Szóval kifejezetten felháborítónak tartom , hogy valaki férfiként ( aki maga soha nem tapasztalt meg még hasonlót sem) Dunába lövéssel példálózzon. Hogy jut eszedbe ilyesmi ?!
Hatalmasat tévedsz, ( és ezt csak olyan emberek adják elő , akik tévedhetetlennek gondolják magukat) amikor úgy gondolod, hogy a férfiak tévedhetetlenek és mindenkor, mindenben igazuk van. Emberek vannak és bizony előfordul az is, hogy a férfiak tévednek, rosszul döntenek ( ahogy a nők is) és ilyenkor bizony a nőnek kell észnél lenni és finoman korrigálni. Ha csak bábuként bólogatok és engedelmeskedem azzal bizony gazdasági, sőt nagyobb veszélybe is sodorhatom a családomat.
Az más kérdés, hogy ezt milyen formában közlöm , vagy adott helyzetben sarkamra állok-e és van olyan helyzet, amikor bizony kötelességem tiltakozni ! ( pl, iszik valaki, de ő nagyon penge vezetésben, és úgy érzi semmi gond, én bizony be nem szállnék mellé, pláne gyerekkel , pont nem fogok engedelmeskedni, ha csak minimálisan veszélyezteti a gyerekemet és engem). De sorolhatnék számtalan más példát is. Ráadásul a férfiak sokkal kevésbé kérdőjelezik meg saját rossz döntéseiket , ami a tesztoszteronnal van összefüggésben.
https://index.hu/tudomany/2017/04/30/tesztoszterontol_hoz_gyors_es_rossz_donteseket_a_ferfi/
https://www.sciencedaily.com/releases/2017/04/170428154556.htm
Szóval nem árt, ha a nő is észnél van ( persze okosan , nem bántva férje, párja egóját ), de bizony van az a helyzet, amikor nagyon határozotran nemet kell mondani( nem állandóan), ami a férfi érdeke is.
Arra pedig nőként, anyaként fenntartom a jogot, hogy eldöntsem, hogy a gyermekem érdekét mi szolgálja a legjobban. Van olyan eset, amikor a cumisüveg.
( abban nincs vita, hogy az olyan nő, aki a melle miatt nem hajlandó szoptatni , hogy szép maradjon, megvetendő, de a Dunába senkit nem lőhet senki, még ilyen esetben sem.)
.
De igen, beleszólhatunk. Ezt a kizárólagos jogot már elvette tőletek a feminizmus. A felelősség a gyerekek tekintetében már a terhesség első percétől a férfira is érvényes és emiatt a döntések tekintetében is felerészben a férfié a hatalom is. Elhiszem, hogy ez neked és a feminizmussal teljesen elkorcsosult nőtársaidnak nem tetszik de ez maga az egyenjogúság alapja. Szépen felsorakoztattad az érveidet amelyben jól megfogalmaztad azt is amivel már itt a férfihangon is sokat foglalkoztunk, “a feminizmus eredményeihez ragaszkodsz de a hátrányait visszautasítod”. Sajnálom de ez így már csak a papucsokkal szemben működik, férfival szemben nem.
De kitérek arra is mihez nem fogható az anyaság mert tanulhatnál belőle sőt rád is férne a stílusodat megfigyelve. Egyszerűen leírva nem kellene folyton belepofáznotok a férfiak dolgába és akkor nem kapnátok vissza ugyanazt. Mert bizony mindig belepofáztok és mindig azt képzelitek, hogy ti mindent jobban tudtok.
Itt ismét van némi ellentmondás vagy inkább csúsztatás. Senki nem emlékszik az tény de már azt is alátámasztották, hogy nagyban befolyásolja az anya/gyermek kapcsolatát egész életükre vonatkoztatva.
Erre részben már válaszoltam a másik felére meg annyit írnék, hogy miről mi a véleményem az az én dolgom és nem a tiéd. Jó lenne ha ezt legalább részben tiszteletben tartanád már csak azért is mert az egész hozzászólásod otromba és személyeskedő stílusa sőt részben a tartalma is szembe megy azzal is amit leírtál.
Szerintem elég jól kivehető az írásodból, hogy nálad a finom korrigálás azt jelenti, hogy csak neked lehet igazad és mindenki más fogja be a pofáját. Szerencsére erre nem kell válaszolnom mert már te megtetted helyettem.
Ehhez jól kapcsolódik az a két link is ami nettó csúsztatást tartalmaz és ha kifordítva is de pont a női viselkedésről szól.
Férfiaknak adnak tesztoszteront. Brávó, tehát akiknek eleve magas a tesztoszteron szintjük kapnak plusz tesztoszteront és ettől gyorsabban adnak rossz választ. A magas tesztoszteron szint pont olyan káros mint az alacsony és számos negatív hormonváltozást idéznek elő. Sajnos ezen férfiak pont úgy fognak viselkedni mint a nők a változó hormonszintjeik miatt.
Tehát a kutatás bebizonyította, hogy a nők a saját természetes biológiai folyamataik miatt hoznak gyorsabban és elsősorban rossz döntéseket mint a férfiak.
Persze szépen kicsavarták a kutatást mert nőket kritizálni manapság tilos de a lényeg változatlan.
Nem, nem úgy gondolom, ez kifejezetten a nőkre jellemző gondolkodásmód.
Erre már részben válaszoltam de mivel a belinkelésed nem ad választ az itt leírtakra inkább itt is válaszolok.
Ha “nyitott szemmel” járunk a világban és nem hiszünk mindenféle hazugságoknak szinte szembetűnő, hogy a nők hoznak sokkal több rossz döntést mint a férfiak és pont a nők nem képesek megkérdőjelezni a rossz döntéseiket.
Amúgy mellékesen az “egészséges” tesztoszteron szint éppen abban segíti a férfiakat, hogy jó döntéseket hozzanak. Ezt már negyven éve alá támasztották majom és patkány kísérletekkel is.
Mikor az őseink nő tagjai arról döntöttek, hogy balra vagy jobbra lépjenek egyet gyűjtögetés közben annak csak annyi volt a tétje, hogy több vagy kevesebb bogyót gyűjtöttek. Ezzel szemben ha őseink férfijai arról hoztak döntést, hogy balra vagy jobbra lépjenek vadászat közben annak élet vagy halál volt a tétje.
Tehát ha az általad belinkelt kutatást szó szerint komolyan lehetne venni már nem létezne az emberiség.
Tehát ha például egy férfi hoz tíz döntést abból kettő rossz és abból egyet ismer be.
Ezzel szemben ha egy nő hoz tíz döntést abból nyolc rossz és abból kettőt ismer be.
(Mielőtt valaki statisztikai számokat kérne az itt leírtak elsősorban tapasztalaton alapuló észrevételek. Ilyen számokat sosem fogunk látni egy feminista társadalomban.)
Mit hoz ki a statisztika? Hát, hogy a nők gyakrabban ismerik be ha hibáznak vagy ép kérdőjelezik meg a döntéseiket.
Mi a valóság? A férfiak gyakrabban képesek beismerni ha hibáznak vagy kérdőjelezik meg a rossz döntéseiket mint a nők.