Toplak Zoltán
1 megosztás

Miért nem tudnak minket elfogadni manapság annak, akik vagyunk? Felnőtt, érett férfinak

Manapság trendi a stream, a sorozatok világa. Bevallom én is jó pár tényleg élvezetes és kreatív sorozatot láttam már. De sajnos rengetegszer találkozom “a” jelenséggel. Nem tudnak, vagy akarnak minket, felnőtt, érett, normális férfiakat elfogadni önmagunknak. A cél szinte mindig az önérzetünk rombolása és a bűntudatkeltés vélt vagy valós bűnök miatt.

Családi sci-fi sorozat a Netflixen. Űrutazóék bajba kerülnek, egy egész család. Kezdeném élvezni, amikor kiderül, hogy az apa erőszakos, a saját fiát értelmetlenül veszélybe sodró, és aki bátor és ügyes, az természetesen egy lány. Ő menti meg a testvérét és az egész családot. Nem az a bajom, hogy egy lány talpraesett. Az a bajom, ha mellette a fehér, középkorú édesapja csak erőszakos és zsarnoki lehet.

Star Wars sorozat. A kezdetben vagány és sármos főhős (férfi) végül egy szerencsétlen anyámasszony katonájává válik, akit a női mellékszereplő kell, hogy többször is megmentsen. Agyrém.

Rajzfilm, szintén Netflix. Középkori Japán, főhősnőnk szuper ninja és szamuráj egyszerre (nem baj, legalább jó alapja van az akcióknak) viszont egyetlen jóravaló épkézláb férfi sincsen mellette. A hatodik rész környékén úgy tűnik mintha, férjhez megy egy rendes emberhez, egymásba szeretnek, látszatra boldogság van. Aztán kardforgatásban legyőzi a férjét, erre az megsértődik, kiszolgáltatja a rá vadászóknak, végül a nő saját kezével öli meg a férjét is. Itt egy picit megállok, mert szerintem van létjogosultsága annak, hogy ábrázoljuk, amikor egy nő lepipál egy férfit férfias területen, az megszégyenítő egy férfinak, sebződik és meggondolatlanül bántó, sértő lehet. Én is átéltem ilyet, rossz érzés, amikor kiderül, hogy egy nő férfibb mint én. Pl. jobban ért az autókhoz nálamnál. Túl lehet élni egyébként, de hiteles, hogy ez a férfinak rosszul essen.

De miért kell ezt megtetézni árulással, jellemtelenséggel, gyávasággal, stb-vel? De még ez is oké lenne, ha legalább egy fontosabb mellékszereplője lenne a sorozatnak, aki Férfi és Ember(-i, – séges).

Teljesen más forrás: 444. Cikket írtak arról, hogy a nők keményebb vadászok lehettek az őskorban, mint a férfiak. Persze már megint: vegyük el azt, ami a férfiaké, és adjuk a nőknek. A bevett vadászó férfiideált cseréljük le a vadászó nőire de úgy, hogy a férfi lelke támasz nélkül maradjon. A nők férfibbak (voltak) mint te, és ezt szó nélkül fogadd el. Önérzeted, önértékelésed egyre apasztják, minden eszközzel próbálnak összetörni – emellett menjünk csak el nyugodtan szavak nélkül. A férfi egó lett a közellenség. Csak a megtört férfi a jó férfi.

Nem szállok vitába a 444 – el, olyan banális ökörség már a cím is, hogy magát nevetteti ki, aki komolyan veszi. Pedig tudományos “bizonyítékok” is vannak egészen biztosan a címben foglaltak alátámasztására, (bevallom, nem jutottam tovább a címnél) csakhát amikor a tudományt módszeresen a másik megtörésére használják, és csak akkor, ha az a céljaiknak megfelel, akkor a tudományosság már csak látszatnak hat, és nem több hamis máznál. Vagyis hozhatnak statisztikát, hipotézist, akármit, nem fogom elhinni.

Bevallom, komolyan gondolkodtam, hogy felhagyok a férfimozgalmasdival, elég, hogy konzervatív kormányunk legyen, az védi – dehogy egyébként – a férfiakat és a férfiasságot eléggé. De nem lehet abbahagyni, olyan kulturális ostrom alatt állunk. Védeni és terjeszteni kell a férfiasságot, a pozitív férfias szellemet. És egyébként a nőit is, az igazán nőit. Amely nem gyenge férfiutánzat akar lenni, hanem inkább eredeti NŐ.

Szóval nem hagyom abba, írni, beszélgetni és előadni fogok, meg persze tüntetni, és utcára kiállni. Csak most már a Nőiségért is, és nem csak a Férfiasságért.

 

Post Author: Toplak Zoltán

Toplak Zoltán
Lassan ötvenes, kétgyermekes apuka vagyok. Nagyon fontos nekem a férfimozgalmi tevékenység és a keresztény hit. Egy férfiközösség szervezője vagyok, igyekszünk megélni és kivinni a világba egészséges férfiszellemet. Személyes tapasztalatom az, hogy ez sok küzdelemmel és mély fájdalommal jár. De a végeredmény magáért beszél - megéri. ;-) eposzegy@gmail.com - on személyesen el lehet érni. Kommenteket ritkán olvasok.
f Facebook
1 megosztás


13
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
6 Egyéni hozzászólás
7 Válasz hozzászólás
14 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
7 Hozzászólások szerzői
csakafociDeadpoolHunnSe - seBela Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
schwarzwald
Olvasó
schwarzwald

Érdekes téma ez a sorozatok piszkálgatása. Ma is a piac diktál amúgy, alakítva az igényeket és mossa át az arra fogékonyak agyát. Nincs itthon netflixem, a II.sz telephelyemen, barátoknál tudok belekukkantani egy egy sorozatba. Címeket nem is tudnék idézni, mert annyira sem tudtak függővé tenni ezek, mint egy mai felkapott zenész/együttes. Volt egy vikinges-kardozós-baszós stb. ami már több éves szerintem, az tetszett. Abban is voltak harcos női szereplők de abba a miliőbe még bele is illettek. Történelmileg az a korszak sokmindent elbír, hisz’ szinte semmi konkrétum nem maradt fenn… Hálás téma a mese szintjén, bármit lehet. A fantasy filmek nálam az időutazásos sztoriknál érnek véget. Azoknál, ahol valós korszakokba ficcennek vissza, meg ilyesmik. Vagy a jövőből érkeznek és egyéb bonyodalmak. Ezeket még meg bírom nézni, plusz az elképzelt idegenekkel foglalkozó műveket. De az eltúlzott akciófilmek már kiüldöznek a teraszra, bontani egy sört. A 70-90-es évek európai, főleg német sorozatait még a való élet írta. A mai napig tart, hogy egy Derrick, Öreg, Özvegyek, Klinika, Tetthely stb. le tud kötni és megnyugtat(!). Normális a tempójuk, mindenki a helyén van, analóg és emberi az egész túró! :) Velem nem tudtak kicseszni. De ismerek egy jó csomó sorozatfüggő embert. Ez a netflix és társai mondjuk azért jó nekik, mert időben nem köti őket de azért mégis. 2000 körül egy régi haverom apja letette a piát. Majd rácuppant az akkoriban dübörgő brazil szarokra. Mondjuk neki ez az új pótcselekvés az életét mentette meg. Nekem is ajánlott egy volt csajom valami kórházasat, az ER utáni időkből. Láttam kb. 1-2 évadot nagy kihagyásokkal és berágtam végül: Szakmailag gagyi volt, valamint semmi másról nem szólt, mint a szereplők folyamatos viszonyairól egymás között. Évődés, prütykölés, évődés, prütykölés… sírás-rívás. Moslék. Annál a Califorgia ezerszer többet ért, mert legalább poénosnak volt mondható. A lényeg, hogy ma a Szex és New York pusztító “sikere” okán, okádják az elsősorban nőknek szóló szériákat, különböző korokba és létsíkokba illesztve. Van rá vevő ezermilliószám! A sok kis nyomurult, akiknek ez szinte az életük része lesz, beleélik magukat a kitalált szereplők bőrébe, mint Karcsika a szupermenébe és társai… és azt hiszik, hogy adaptálni tudják a mindennapjaik színpadán. DE könyörgöm, ezek felnőtt, vagy majdnem felnőtt emberek! Inkább becsavarodnak a saját kis nyomi világukba. Van nekem is hobbim, nem is egy; A régi autók, hajók, épületek, maga a Balaton teljes környéke a komplett ismert történelmével és még sorolhatnám. De ezek kézzelfogható dolgok! Nem egy mese: az nagy pusztító amazonról, aki két egyenként 39,8kilós pallossal veri ki a “f@szom”, ha nem robbantok atomot egy vulkánkitörés közepén, miközben az orrom is kifújja közben!! A legnagyobb baj az, hogy a túlzásoknak nem sikerült gátat szabni. Nincs tanulság, mert hatalmas szakadékok alakultak ki mára. Rák&Rotty

Szergej55
Olvasó
Szergej55

A rothadás legkésőbb a Jóbarátokkal megkezdődött, amit egyébként máig sem értem, mitől sztárolnak olyan rettenetesen. A sorozat összes lényeges férfi szereplője hisztis homokosként viselkedik és innentől kezdve egyre kevesebb normális kivétel volt a későbbi sorozatokban, filmekben.

Bela
Olvasó
Bela

A filmkészítők és mecénásaik már a 20. század közepén rájöttek arra, hogy kiváló propagandaeszköz van a kezükben. Keleten nézhettük a szovjet szellemű alkotásokat magyar (jugo, csehszlovák, stb.) klónjaikkal együtt, később érkezett az amerikai nép hősiességéről és életviteléről szóló agymosás. Aztán a poszttraumás vietnami nyugdíjas katonától eljutottunk a konzumidióta feminista picsákig. Erről szólnak az alábbi cikkek:

https://divany.hu/kultur/a-feminista-nepmese-szueletett-felesegek/
“Ott van Susan (Teri Hatcher) például. Csetlik, botlik, téved. Sértődékeny, de jószívű. Infantilis, akinél a saját lánya is felnőttebb. Szeretjük, mert esendő, s mivel valamennyien azok vagyunk, drukkolunk neki. Ő az a játékos, akiért szurkolunk.
Aztán Lynette (Felicity Huffman) az örökké nyúzott, lusta férjével, elviselhetetlen gyerekeivel. A nő, aki mindig rossz lapot húz a sorstól, hol egy daganatot, hol a férje balkézről született gyerekét, a maga elviselhetetlen anyukájával együtt. De Lynette az, aki mindig feláll, és győz. Lynett az a játékos, akire felnézhetünk.
Nem így Breere (Marcia Cross) a maximalistára. Bree mindent tökéletesen csinál, mégis minden tönkremegy körülötte. Nem hajlik, tartása, arca, járása egyenes, csak az élete görbe. Ő a negatív figura, őt nem szeretjük. Ezért is van beleírva a sorozatba
Na de mit kezdjünk Gabrielleel (Eva Longoria) kis törtetővel, a jó nővel, aki mindent magának akar. Szeretőt, férjet, gyereket, kocsit, lakást. El kell ismerni, baromi jó feneke van, képes oltári magas sarkokon és elképzelhetetlenül szűk szoknyában szaladni. De ezért talán csodáljuk, de nem szeretjük. Gabi azonban tud valamit. Amikor már tényleg legszívesebben felpofozná az ember, mindig kiderül, hogy jó szíve van.”
A cikk szerzője szerint azért szeretik (a nők) ezt a szart, mert önnön butaságukra emlékezteti (és felmenti) őket.

https://24.hu/kultura/2018/06/06/a-szex-es-new-york-borzaszto-sorozat-de-szuksegunk-volt-ra/#
“Carrie-re azért egy picsa, mert csak magát képes szeretni, és mazochistaként dobja el magától a boldogságot a bizonytalanért. Charlotte az álszent picsa, tiszta pedigrét vár el a fehér, középosztálybeli pasijaitól, ő bezzeg minden jöttmenttel ágyba fekszik, viszont más könnyűvérű nőket lenéz. Samantha a fűvel fával is picsa, aki hirdeti a nagy egyenlőséget, miközben nem szégyell egy rövid időre összejönni egy vénemberrel a milliói miatt, a mikrópéniszű szerelmét viszont kihajítja, és még meg is alázza. Miranda meg a karrierista picsa, akibe egy szemernyi érzékenység sem szorult, de összegezve mégiscsak ő az egyetlen normális nő ebben az állandóan drámázó, elkényeztetett társaságban. De akkor miért nézzük? Egyrészt van abban valami felemelő, hogy rájövünk, hogy milyen jó, hogy mi nem születtünk ennyire idegesítő nőknek, másrészt viszont apránként mindenki magára ismer valamiben.”
Ennyi, ehhez nem kell semmit hozzátenni.
Ez már komolyabb: https://mandiner.hu/hirek/2022/02/szex-es-new-york-mcc-summit

Egyetemista koromban bizony ezeket nézte az összes csaj. Többségük házas lett, aztán idővel el is vált természetesen, nagycsaládot minimális részük alapított. Ennyi…

A Jóbarátokat is nézte a 95%, sajnos a férfiak is, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért? Kb. Sas kabaré szintű humor van benne. Ja, nem, nem is a humor a lényeg, hanem a folyamatos balfaszkodás? Igen.

A Netflix rendezői hozzájuk képest szintet léptek, a megbízóik utasításait hűen követve, béna férfiakat, szupererős nőket, homokosokat kötelezően szerepeltetve. Nem kell csodálkozni semmin.
Ez a szar is az összes ismerősömnél elő van fizetve, nézetik a gyerekeikkel, az asszonnyal…. hát ők tudják. A válóper után majd velem fognak inni…

Óriási hatással voltak, vannak ezek a nézőkre, a kapcsolatokra, az egyéni életre, a vágyakra. Én egyiket sem néztem soha, mégis hat rám a rajongóik által. A női öntudat és hipergámia betegesre emelése az egész társadalmat áthatja. A mainstream filmek, sorozatok, szorosan együtt dolgozva a közösségi oldalakkal meghozták a hatásukat. Gyakorlatilag normális tartalommal nem is találkozik senki ezeken, hacsak rájuk nem keres. Zseniális megoldás egyébként… Ma már nem kell népeket kiirtani, száműzni, kilakoltatni, elég, ha sorozatokat néznek…

Persze ,vannak jó filmek, akár Kelet-Európából, vagy a franciáknál, de ezek kihez jutnak el. Pár % nézi …

Hunn
Újságíró

Csak a XX.század közepén jöttek volna rá, Bélám? Ugyan már… Túl későre teszed az időpontot, a többi stimmel.
Arra, hogy a film kiváló propagandaeszköz, arra már anno Leninék is rájöttek…

És nem csak a női, hanem a férfi nézők vágyaira is hatással vannak a filmek… A női hipergámia kielégítésének a vágya; a vágy arra, hogy mi legyünk az a férfi, aki a nő számára testileg, szexuálisan a legvonzóbb voltunk egész tyúkszaros életében; a vágy arra, hogy mi elégítsük ki legjobban a szexuális és anyagi igényeit, mert akkor mi leszünk a nagy Ő: szerintem ez az elképzelés is a filmekből jön… Pedig joggal merülhet fel a kérdés: biztos, hogy férfiként ez lenne a legfontosabb dolgunk az életben? Biztos, hogy erre születtünk? Biztos-biztos?

Se - se
Újságíró
Se - se

Zoltán
Nem árt senkinek, ha végiggondolja hogy mi merre hány méter.
De ha nem sajátmaga jut el a végiggondolás igényéhez, akkor nem sajátjaként fogja becsülni az eredménytsem.
A te lelked nyugalmáért menj és tüntess – de amíg én boldognak képzeltem magam a családomban, addíg nem is tudom milyen hangerő kellett volna a felébresztésemhez. És ezzel a többi álombirka is így van.

Azért mert a nőneműeket még támogatja elegendő éhes hímnemű (vagy felforgató szándékú nem nélküli) ahhoz hogy zajt csapjanak az utcán – és ezt el is tudják adni szenzációnak, azért be kéne látnunk hogy a zajkeltés nekünk nem a siker terepe.

Egyetértek az elemzéseddel, de legfeljebb drukkolok hogy béküljön meg a lelked a tüntetéstől.

Hunn
Újságíró

Az a fura a tévével kapcsolatban, hogy ha az ember szobájába egyszer csak belépne egy ismeretlen, vadidegen rabbi, és elkezdene magyarázni arról, hogy milyen is odakint a nagyvilág, akkor az emberben, ahogy nézi és hallgatja, előbb-utóbb csak-csak felmerülne a kérdés, hogy: mégis ki a franc ez? Ki küldte? Miért van itt? És vajon mi célja van mindazzal, amit mond?

Na, a tévé ugyanezen az elven működik, az emberek mégis úgy tekintik, mintha ablak lenne a nagyvilágra… Mintha a saját szemükkel látnák a világ dolgait rajta keresztül. Pedig nem. Nagyon-nagyon nem.

A tévéképernyő a pszichológiai háború legjelentősebb technikája.

Se - se
Újságíró
Se - se

Hunn
Engedelmeddel : Nem a tévéképernyő.

A képernyő.

Hunn
Újságíró

A képernyő, igen. A képernyő evolúciója pedig három lépésben módosította az emberek életmódját. Az első a televízió képernyője volt, a második a számítógép képernyője, a harmadik a mobiltelefon képernyője. Mindhárom lényeges változást hozott az életmódunkban, a munkánkban, a kultúránkban, mindenben.

A képernyő előtt teljesen más világ volt. Mielőtt a televízió megjelent, az emberek közösségbe mentek, közösségben éltek, egymással kommunikáltak. Ez szűnt meg a képernyő bevezetésével és elterjedésével. Az ember egyedül nézte a tévét amikor már minden háztartásba, gyakran minden szobába került képernyő (persze amikor a tévé még ritkaság volt, akkor összejártak az emberek nézni) ami ráadásul egyoldalú kommunikáció.

Emellett az ember véges életidejének a felhasználása kulcsfontosságú kérdés. Amikor az ember a képernyőt bámulja, az nem produktív tevékenység. Aki nem nézi, mást csinál helyette, valami hasznosat, az beljebb lesz az életben.

Lehet, hogy pont az volt az egyik cél, hogy azok az emberek, akik a képernyőt nézik, lemaradjanak az életben…

Se - se
Újságíró
Se - se

Hunn
Szerintem a képernyőfogyasztás szabályait is meg lehet határozni.
De csak mi saját magunknak.

Tudni kell hozzá azt is ami káros.. nem csak a kellemes és hasznos részét látni.

Se - se
Újságíró
Se - se

Hunn
A képernyőről azóta ez jutott még eszembe :

A Szárnyas Fejvadász alapjául szolgáló Philip K. Dick novella már a
címében is előrevetítette a virtuális valóságokat – de ez a mai
elektromos alapú már a harmadik féle fantáziát pótló nem valós világ a
történelemben.
A tábortűz melletti mesélés volt az első, a Gutenberg-galaxis volt a
második. És ez a mai elektromos alapú is a mozivásznon kezdődött, és
a tévéképernyőn folytatódott.. és a zsebtévékkel sincsen vége a
nyomulásnak.
Tarkócsatlakozók, erőművekben álmodók, MATRIX … pedig csak szeretni
kellene élni.

Aki szeret élni, annak vannak megteendő dolgai, annak működik a
világa. És ehhez nem kell életveszély, nem kell tartós fájdalom, nem
kell a fogyatkozó idő érzése.
A tudat-ipar csak annyit vehet át belőlünk, amennyi figyelmet mi
magunk rászánunk.
Tulajdonképpen a kényelemszeretet a kérdés.
A képernyőmentesítés a saját szellemi világosság fölerősítése.
És muszáj hozzá hátrébb lépni, mert amiben benne vagyunk azt túl közelről
látjuk.. arra nincsen rálátásunk.

Deadpool
Újságíró

Terence McKenna tollából:

Man in the High Castle (Ember a fellegvárban) című science-fiction regényében Philip K. Dick elképzelt egy alternatív világot, melyben a II. Világháborút a japánok és a Harmadik Birodalom nyerte meg. Dick képzeletbeli világában a japán megszálló hatóságok egyik legelső tevékenysége, hogy bevezetik és legalizálják a marihuánát Kaliforniában, hogy ezzel pacifikálják a lakosságot. A dolgok kevésbé furcsák ebben a regényben, mint amire hagyományosan „valóságként” hivatkozunk. „Ebben a világban” a győztesek ugyancsak bevezettek egy mindenen áthatoló, ultra hatékony, társadalomformáló szert. Ez a szer első volt a magas szintű technológiával készült szerek gyorsan növekvő csoportjában, melyek használóikat közvetlenül, érzékszerveiken keresztül vezetik át egy alternatív valóságba, bárminemű kemikália központi idegrendszerbe való juttatása nélkül is. Ez nem más, mint a televízió. Sem járvány, sem függőségi vagy vallási hisztéria nem söpört még végig ilyen gyorsan, és nem szerzett magának ennyi fogyasztót, ilyen rövid idő alatt.
A televízió függőséget kiváltó és a keményfogyasztók életében az értékek átformálásában betöltött szerepére legközelebbi analógia valószínűleg a heroin lehet. A heroin kilapítja a képet – heroinnal a dolgok nem melegek és nem is hidegek. A junkie számára a világ bármilyen lehet, nem számít. Az illúzió, amit a heroin előidéz, párhuzamba vonható a televíziónézőnek azzal a tudattalan feltételezésével, hogy amit lát, „valóságosan” is megtalálható valahol a világban. Valójában, ami látható, az csupán a termékek kozmetikázott felszíne. A televízió, bár nem jut be a testbe, mégis minden porcikájával legalább annyira függőséghez vezet és pszichológiailag kártékony, mint bármilyen más kemény drog.
A televíziózás – a drogokhoz és az alkoholhoz hasonlóan – lehetővé teszi használójának, hogy elfeledje a való világot és belépjen egy kellemesen passzív lelkiállapotba. A valósággal kapcsolatos aggodalmak és zavaró érzések hatékonyan felszívódnak a televízió műsoraiban és hathatósan későbbre halasztódnak, a drogok vagy az alkohol által kiváltott „triphez” hasonlatosan. És éppen úgy, ahogy az alkoholisták sincsenek teljesen tudatában függőségüknek, azt gondolják, hogy jobban képesek szabályozni ivási szokásaikat, mint amennyire a valóságban képesek, az emberek hasonlóképpen túlbecsülik a televízió-nézés feletti kontrolljukat. A televíziózás az emberi életekre gyakorolt kártékony jellege miatt komoly függőségként tartható számon. A televíziózás eltorzítja az időérzéket. Más élményeket bizonytalanná és furcsa módon valószerűtlenné teszi, míg saját magának nagyobb valóságtartalmat tulajdonít. Gyengíti a kapcsolatokat, azáltal hogy csökkenti, és néha meg is szünteti a normális beszéd, vagy kommunikáció lehetőségét.

A bújtatott rábeszélés

Ami leginkább zavaró mindezek között, hogy a televízió által közvetített tartalom nem egy látomás, hanem egy manipulált adatfolyam, ami alkalmas egyes kulturális értékek besulykolására vagy másképpen fogalmazva: „védelmezésére”. Így aztán szembekerültünk egy addiktív és mindenen átható droggal, ami olyan élményt vált ki, melynek tartalmi része bármi lehet, ami a drogkereskedőnek éppen megfelel. Nyújthat-e bármi ennél termékenyebb talajt a fasizmus és totalitárius diktatúrák számára, mint ez? Az Egyesült Államokban több televíziókészülék van, mint ahány háztartás, egy televízió átlagosan napi hat órát üzemel, és a tévénézésre fordított átlagos időtartam személyenként több, mint öt óra naponta – majdnem az ébren töltött idő egyharmada. Tudatában annak, hogy mindnyájunkra érvényesek ezek az egyszerű tények, képtelennek látszunk arra, hogy hatást gyakoroljunk ezekre. A televíziónak az egészségre és a kultúrára gyakorolt hatásainak felmérése csak mostanában kezdődött meg. Nincs példa más drogra a történelemben, amelynek ilyen gyorsan és tökéletesen sikerült volna elszigetelnie a felhasználóit – akár egész társadalmakat a valósággal való érintkezéstől. Nem volt még drog a történelemben, melynek ennyire tökéletesen sikerült volna átformálnia az általa megfertőzött kulturális értékeket.
A televízió természetét tekintve egy par excellence dominátor drog. Az egységes tartalom fölötti ellenőrzés megszerzése és a tartalom ismételhetősége kétség kívül az agymosás és a manipuláció hatásos eszközévé teszi. A televízió egyfajta transzállapotot idéz elő a nézőben, ami szükséges feltétele a megfelelő agymosásnak. Amint más egyéb drogok és technológiák esetében is látható, a televízió alapjellege nem képes megváltozni; a televízió többé már nem képes átalakulni, mint ahogyan az automata lőfegyvereket előállító technológia sem.
A televízió pontosan időben érkezett a dominátor elit szempontjából. A szintetikus drogok közel százötven éves járványa, ami 1806-ban kezdődött, és amely végül a drogok intézményesített értékesítése következtében fellépő emberi degradáció és spirituális kannibalizmus látványa keltette undorhoz vezetett. Hasonlóképpen a rabszolgasághoz, mikor már nem volt kellemetes, gyűlöletessé vált éppen azon intézményrendszer szemében, melyek azt megalkották. A drogokkal való visszaélés végül visszaütött a kalózkapitalizmus ellen. A kemény drogokat illegálisnak nyilvánították. Természetesen az alvilági piac azonnal virágzásnak indult. A drogok azonban nem maradhattak meg a nemzeti politikai gyakorlat eszközeinek. Folytatódhatnak az ópiumháborúk, államok kényszeríthetnek más államokat vagy népeket, hogy termeljenek vagy vásároljanak drogokat – a de a jövőben ezek a háborúk már nem lehetnének erkölcsileg igazolhatóak, ezért titkosnak – „fedettnek” kell lenniük.
Ahogy a titkosszolgálatok, melyek a II. Világháború nyomdokvizéből fakadva „fedett” pozíciókat szereztek a nemzetközi drogkartellek háttérből történő irányításában, a pórnép figyelme a televízió felé fordult. Az emberi tudat elsekélyesítésében, szerkesztésében és leegyszerűsítésben a televízió jó munkát végzett, létrehozva a háború utáni, „Ken & Barbie” típusú amerikai kultúrát.”

Hunn
Újságíró

Vadászó nők az őskorban? Ki se engedték volna őket a barlangból a halálos veszélyek közé, mammutok meg kardfogú tigrisek ellen, max a környékre mehettek gyűjtögetni… Az, hogy a női test önmagában való érték, a férfi test meg nem, azt nem a legújabb, feminista kor találta ki. Az értelmes férfiak sosem pazarolták volna ilyen módon a jóvágású puncikat… Az ősember agya pont akkora volt, mint a mienk, és ugyanúgy működött: ők sem voltak hülyék.

csakafoci
Olvasó
csakafoci

Nem kell találgatni, a vadászó közösségek még pár tíz éve is léteztek Afrikában, és még ma is a dél-amerikai őserdőben. Mindenhol a férfiak vadásztak, a nők meg az otthon körüli teendőket, gyűjtögetést, gyermeknevelést intézték. A testfelépítésünk, fogazatunk, stb. mind cáfolja ezt a marhaságot.