Bár látszatra csak hívőket érint, mégis széles nyilvánosságot is érdeklő vitatéma a nyilvánosan és a bibliai értelemben bűneikben megragadt emberek valamint a hívek közösségének együttélése. Olyan emberekre gondolok, akik amúgy hívők, de pl. elváltak, homoszexuális párkapcsolatban élnek, vagy pornófüggők.
(A cikk képei csak illusztrációk, a rajtuk szereplőknek nincs tudtommal köze a keresztény hithez. Steiner Kristóf és alább Nicole Aniston)
Utóbbiak (pornófüggők) ugyan nem nyilvánosan bűnösök – életmódjuk kevesek által ismert – de szokásszerűen, víciumként jelen van életükben. A példafelsorolásból is látszik, a helytelen életmód a szexualitáshoz kapcsolódik a vizsgálódásomban. Nem véletlenül: bár rengeteg egyéb súlyos bűn van a rágalmazástól, kibeszéléstől kezdve akár a gyilkosságig, mégis ezekre a bűnfajtákra “ugrunk” rá kollektívan, hiszen egy fontos örömforrással kapcsolatos, mely egyben rendkívül érzékeny is. Sok sebet okozhatunk magunknak és másoknak is helytelen vonzalmainkkal – de egyben sok örömet és lelki “kisimulást” is okozhat ha meg és/vagy kiéljük ezen vágyainkat. Az elfojtás nem az egyetlen megoldás.
Magam is találkoztam olyan – amúgy hindu hitet követő – nővel, aki szexuális hajlamait BDSM közösségekben élte ki – holott az ő hite is szigorú előírásokat tartalmaz a szex megélésére. A példa minden hívő közösségben jelen van. Prostituáltakhoz járó protestáns… lehet hozni a példákat.
Keresztény szempontból az egyedül helyes a szexet a házasságon belül megélni. Azonban ma, amikor olyan törékenyek a férfi-női kapcsolatok, és olyan nagy a szexuális csábítás pl. az online pornóra gondolok, ez hatalmas kihívás. Állítólag nem teljesíthetetlen, legalábbis ismerek néhány férfit, aki képes ezt a tisztaságot megtartani, de ők nagyon kevesen vannak. Nőknek valamivel könnyebb, de, nos vannak női pornófüggők is. Még házasságon belül is komoly kihívás, hiszen a szexuális vágyak intenzítása, kívánásának gyakorisága jelentősen eltérő lehet a házastársak között. A pornó pedig két kattintásnyira van csak tőlünk.
A homoszexualitás eredete körül élénk viták folynak, úgy tűnik, mind vele született, mind kulturálisan “szerzett” volta mellett vannak komoly érvek. Akárhogy is, köztünk élnek – ha nem is olyan nagyon sokan – akik a saját nemükhöz vonzódnak, és nagyon kemény elvárás velük szemben, hogy egész életükben egyedül éljenek. Maga a vágy ugyanis nem bűn, de a megélése, kiélése igen. Ez minden keresztény felekezetben így van, nem csak a Katolikus Egyházban.
A szexualitás ilyen-olyan, a Bibliai előírásoktól eltérő megélése velünk van, és a keresztény közösségeknek tenniük kell valamit, ha hívő testvéreikkel kezdeni akar valamit, ami krisztusi.
A kihívás hatalmas és szerintem egyetlen megoldása van: a türelem, a bízó hozzáállás. Belátom, ez kemény követelmény, hiszen nem könnyű szembenézni olyan, végülis jogos vádakkal, hogy: “közétek akkor tényleg buzik is járnak?”. Vagy prostituáltak, pornószínészek? Akik hisznek Istenben, szükségük van a hívek támogatására, de életmódjukat nem képesek (remélhetőleg MÉG) elhagyni.
A nyilvánosság a nagyon nagy kihívás, hiszen pornóhasználók, maszturbálók járnak most is a gyülekezetekbe, de az nem köztudott, az megmarad az otthon négy fala között. De ha két férfi kézenfogva megy Istentiszteletre, vagy két nő hasonlóképpen Szentmisére? Esetleg egy társunk, aki szexképeket oszt meg a Facebook profilján, de igénye van az imára és a testvérekre?
A kérdésnek van egy másik vetülete is: mit tehet a közösség, hogy az érintettek elhagyhassák e Biblia szerinti helytelen szokásaikat? Az imát, gondolom, nem kell említeni, ez természetes. Viszont a szelíden intő szónak is van jelentősége. Biztos, hogy a megfelelő embereknek – közeli barátoknak, a pásztornak, papnak legalább egyszer beszélgetnie lenne jó erről az érintettel. Érzékenyen a helyzetre, a témára, inkább meghallgatva, mint kioktatva. Az igazság az, hogy nem csak a gyülekezetre, de a Biblia szerinti helytelen szokás követőjére is jelentős terhet ró ez a közösség. Nyitottnak kell lenni a rossz szokás elhagyására. Az elhunyt Kubinyi Károly gyülekezetében egy leszbikus pár gyógyult ki Isteni csodával a homoszexualitásából. Youtube-on visszakereshető.
Mi van, ha Isten nem tesz csodát – tapasztalatunk szerint általában?
Nos, ide csak azt merem leírni, amire én hajlandó vagyok, példaként is szánva ezt minden minden hitbeli testvérnek. És hosszú idő volt, míg ide eljutottam. Elhordozni a másikat. Türelemmel lenni felé. Meghallgatni olyan történeteit is, melyek sebeznek, mert szerintem helytelenek, bűnösek – de neki örömet nyújtó hétköznapiak. Pl. egy homoszexuális pár egymást szerető történetei (nem a szexuális együttléteikre gondolok.) Akár olyat tenni, ami bűnpártolásnak számíthat, de mégis látom értelmét. Mondjuk a fenti párnak kapcsolati tanácsot adni, amikor párkapcsolati gödörben vannak.
Együtt kell élnünk bűneinkkel és bűnös embertársainkkal, míg végül Krisztus urunk meg nem szabadít majd minden rossztól. Amíg szabadításáért imádkozunk, viszont a tűrés és az egymásért való szenvedés segíthet: szerintem ez a Szeretet maga.
Akkor jöjjön egy idézet a Bibliából: ,, Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;
Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.
Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:
Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.
És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;
A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;
Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,
Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek.”
Illetve még egy: ,,Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. ”
,, Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”