A siker receptje egy olyan cselekedet, amit enyhe túlzással egy magyar se tesz meg.
A magyar a legokosabb nép a világon
Miről vagyunk mi híresek a világban? Arról, hogy okosak vagyunk. Bátran kijelentem, hogy a magyar a legokosabb népcsoport: mi adtuk a legtöbb feltalálót a világnak, nálunk a legmagasabb az oktatás színvonala, komoly a számonkérés, és bele lehet gebedni az érettségibe. Az államvizsgáról ne is beszéljünk. Vagy egy szigorlatról. És az én időmben még egyetemre se juthatott be bárki, csak az, aki a választott szakra jellemző konkrét témakörből felvételizett. Akkoriban még magasak voltak a ponthatárok. De mégha nincs is érettségije valakinek, akkor is jellemzően sokkal-sokkal eszesebb, okosabb, műveltebb, tájékozottabb, intelligensebb, mint más népcsoport tagjai. Általános iskolai végzettségű emberektől is sokat tanultam. Jellemző az általános műveltség és hozzáértés: mindenki ért valamihez, remek javaslatokat, tippeket tud adni másoknak. A magyar a legjobb tanácsadó. Ha bármi problémád van, fordulj egy magyarhoz! Tudni fogja, mit tegyél, vagy legalább irányba rak.
A magyar a legdepressziósabb nép
De a nagy eszünk nem segít nekünk abban, hogy boldogok is lehessünk. Mi vagyunk a legdepressziósabbak is. Hogy lehet ez? Mi ez a hatalmas ellentmondás? Ha mi vagyunk a legokosabbak, azt miért nem tudjuk érzelmi életünkben is kamatoztatni? Mi az a hiányzó láncszem, ami kiváló problémamegoldó képességünket át tudná vinni saját érzelmi életünkre is?
Min bukik el a legtöbb ember a siker felé vezető úton?
A boldogság nagyban múlik a sikereken is, azon, hogy el tudunk-e érni sikereket. Ez általában hosszú folyamat. Ám addig, amíg elérjük a célunkat, találkozni fogunk valamivel, ami lényeges: és ez meghatározó lesz. Ez ugyanis kiválthat egy bizonyos cselekedetet és hozzá tartozó érzelmet.
Ez nem más, mint a mások sikere.
És ilyenkor bukik el a legtöbb magyar.
Ilyenkor lesz megpróbálva. Igen, ez egy próba. Isten, Univerzum,- kinek hite szerint – próbára teszi az embert.
Tud-e örülni a másik örömének? Mit érez ilyenkor a szívében? Örömet? Őszinte „együttérzést”? Lám-lám, még az együttérzés szó is milyen negatív kicsengésű a nyelvünkben. Hiába jelenti azt, hogy bármiben való együtt-érzés, a gyakorlatban kizárólag a tragédiákban, szomorúságban való együtt-érzést jelenti. Nem a vidámságban, az örömben való együtt-örvendezést.
Amikor egy ismerősöd kiváló teljesítményének, szorgalmának köszönhetően sikert ér el, mit érzel? Őszinte örömöt és lelkesedést? Nő egy kicsit a szemedben, tiszteled az elért teljesítményéért? Avagy inkább megszólal benned a kisördög, és megkérdőjelezed, hogy valóban saját erőből érte-e el azt a kimagasló teljesítményt? Arra gondolsz, hogy valószínűleg jól fekszik a főnökénél? Vagy a szülei/ismerősei/politikai befolyásának köszönhetően nyerte meg a pályázatot, az állást? Vagy doppingolt? Vagy egyszerűen csak szerencsésnek gondolod?
Valahányszor elítéled a másik sikerét, saját magadat helyezed távol a sikertől.
Ugyanattól a típusú sikertől, amit ő elért, mérföldekre kerülsz.
Miért számít a másik sikerére adott reakció?
Miért van ez így?
Amit értékelünk, amire jó szívvel, örömmel és vidáman tekintünk, amiért lelkesedünk, amit szeretünk, amit szavainkkal is megdicsérünk, az közel akar jönni hozzánk. Az velünk akar lenni. Ez lehet a siker maga. Ha magadban leértékeled, gúnyolod, nem akar a közeledbe jönni. Hisz nem lesz jó helye nálad.
Tudom, ez furának tűnik. Spirituális kijelentés. De mégha barátságban is vagy spirituális tanokkal, akkor se biztos, hogy egyetértesz velem. Ugyanis én nem a te sikeredről, és nem a te örömödről beszélek. Hanem a másikéről. Akivel valójában össze vagy kötve.
Valahol egyek vagyunk
Minden mindennel összefügg, és nem vagyunk egymástól teljes mértékben különálló lények. Mégha teljesen különálló életet is élünk, egységben élünk. Egy nagy egész részei vagyunk. Ezért is létezik kollektív tudatalatti, ahol az emberiség összes tudása egybe van gyűjtve.
Kollektív tudat és tudatalatti egyaránt létezik. Amit beleraksz, azt kapod vissza.
Örömöt raksz bele? Látod, hogy a másiknak sikerült, és örülsz neki? Ezt az érzést belerakod és ott marad. Amikor te akarod ugyanazt a célt megközelíteni, ami Gipsz Jakabnak sikerült, az érzés aktiválódik. Előjön. Emlékezik rá a tudatalattid, hogy már voltál ennek az elért eredménynek a közelében, és hogy akkor mit éreztél. Mégha csak érzés szinten voltál is. Együtt-éreztél vele. Igaz, hogy egy másik emberen keresztül jutottál a cél közelébe, amikor értesültél arról, hogy Jakabnak sikerült megmásznia a Himaláját, de ez mindegy. Mert az érzés az érzés. És a tudatalatti nem mindig tud különbséget tenni. Nem szelektál, hogy az érzés ki által keletkezett. Csak ismerős lesz neki. És ez az ismerősség érzés olajozza az utat afelé, hogy újra átéld. Sőt, továbbmegyek. Nem is az számít a tudatalattinak, hogy te elérted-e a célt, hanem, hogy mit érzel vele kapcsolatban. Az érzés felülír mindent. Szereted a sikert? A másik sikerét is? Megkaphatod te is.
Hasonlóképpen, ha korábban dühöt, haragot, megvetést éreztél, amikor hallottál arról, hogy Gipsz Jakab meghódította a Himaláját, akkor ezek az érzések, mint kedves ismerőseid visszaköszönnek rád, amikor te szeretnéd megmászni a hegyet. Mi mást aktiválhatnál, mint azt, ami már ismerős?
Hogy is várhatod, hogy neked sikerüljön a hegyet megmásznod, amikor lefitymálod azt, aki megmászta előtted? Az általános egység-lét miatt amit a másik ember iránt érzel ugyanazon cél felé haladás esetén, azt magad iránt is érzed. Ráadásul a sok irigykedés és gyűlölködés végén még a hegyet is megutálhatod. Már nem is Gipsz Jakab az elítélendő pária, hanem a heggyel nem stimmel valami.
Miközben a hegy ott áll, és várja, hogy meghódítsd.
Mert a hegy erre vár. Hogy minél több ember legyen sikeres és boldog azáltal, hogy meghódítja. Ez viszi előre a világot. A célok kitűzése, elérése és ezek felett érzett öröm.
Nem a lehúzás.
Ami a másik sikere, a tiéd is valahol
Tehát ha legközelebb valakit előléptetnek, és már megint érdemtelenül nem te vagy az, ne arra gondolj, hogy Gipsz Jakab egy nyaligép. Gondolj arra, hogy a cég, amely Jakabot léptette előre, őt tudja ebben a pozícióban elképzelni, mert ő illik bele a képbe. Talán tényleg nem vagy alkalmas, avagy máshol lenne a helyed, ahol többre értékelnének. De itt és most a cég örül, mert olyan vezetőt kapott, aki megfelel az elvárásainak – ennek örülj. Hisz ezáltal a cég várhatóan tovább fog prosperálni, te pedig belőle élsz. Ugye?
Lehetne ám magasabb célt is nézni, nem mindig csak saját érdekeinket. Sokkal előrébb tartana a világ. Figyelembe venni a cég érdekeit. A közösség érdekeit.
Mit tegyél tehát?
Örülj Gipsz Jakab sikerének. És ne csak magadban. Menj oda, és gratulálj. Cselekedj!
Írj egy nyílt üzenetet a közös munkatársi chatbe, a hegymászó csoportba. Ha másra nem vagy képes, csak annyit szoríts ki magadból, hogy „Gratulálok”. Nem kell, hogy „szívből”.
Tehát a cselekedet, amit üdvös lenne megtenned, ha te is sikert akarsz elérni legközelebb, a következő: nyílt és egyértelmű gratuláció a sikert elérő ismerősödnek. Ha magasabb szinten rezegsz, és képes vagy ezt érezni is, akkor én gratulálok neked. Szívből.
Érzés + cselekedet együtt ágyaznak meg a te sikerednek.
Érezd a büszkeséget, hogy egy másik magyarnak sikerült elérnie valamit
Hát nem csodás egy olyan nemzet tagjának lenni, ahol annyi mindent elérnek az emberek? Téged nem tölt el büszkeséggel, hogy megint egy magyar tett le valamit az asztalra?
Oké, nem te, de mivel egy néphez tartoztok, esélyes, hogy te leszel a következő!
Valamit csak örököltél te is a közös ősöktől.
Sajnos nem az elismerés képességét. Ebben nem vagyunk jók. A magyarok irigyek. Nemhogy rajongani nem tudnak a másik sikere iránt, de még megbecsülni sem. Tiszteletről nem is beszélve. A 2023-ban Nobel-díjat kapott magyarokkal miért nincs tele a sajtó? Miért nem látok a kevés megjelent cikk alatt 1000 gratuláló kommentárt? Miért nincs tudósítás a Hétköznapi Hősökről sem, akik komoly eredményeket értek el? Miért láthatatlanok azok, akik hatalmas dolgokat tettek le az asztalra? És ha mégis írok majd Róluk – mert tervezem-, akkor hányan fogják betámadni őket és a fogást keresni rajtuk?
Amikor két évvel ezelőtt kiküldtem az irigységről szóló elméletemet a PoP Potencia Program© tesztelőinek, nagyon meglepődtek. Hogy jön ez ide? Azért nincs kitartó merevedésük, mert irigylik ezt attól, akinek van? Igen. Ez az egyik ok. Szüntess meg mindenféle irigységet a szívedben. Törekedj arra, hogy ugrándozva tudj lelkendezni mások sikerének. Így megteremted a siker helyét a te életedben is.
Somorjai Martina Szexológus
Weboldala, ahol a férfiak segítséget kaphatnak szexuális problémáikhoz
Szerintem ennek a hozzáállásnak az eredete a rendszerváltás környékén keresendő. Amikor is még a kommunista Németh-kormány idején megcsinálták a spontán privatizációt, és kiosztották maguknak a korábban a nemzet tagjaitól ellopott vagyont, plusz azt amit a nemzet a 40 év során hozzáépített azzal, hogy az majd mind közös lesz…
Majd ezután a bejelentették, hogy na, innentől kapitalizmus van, most állunk a nulladik kilométerkőnél, indul az igazságos verseny, és az nyer, aki vagyont szerez… És hoppá, micsoda koincidencia: hogy, hogy nem, hát úgy néz ki, hogy mi már meg is nyertük ezt a versenyt… Ti meg, kedves magyar nép, hajoljatok le és harcoljatok egymással az apróért, amit közétek szórunk.
Innentől azért elég nehéz a dolgokat komolyan venni. Nehéz úgy venni, hogy aki Magyarországon sikeres és gazdag, az biztosan megérdemelte, mert tuti olyan sokat hozzátett a közöshöz és a mások életéhez, hogy joggal honorálták az ellenértékével…
Ez a magyar irigység eredete. Fejétől bűzlik a hal.
Jaja Béres(családo)t/Rubikot, Bojárt és Gattyánt (khm :))) minden “magyar” tőkés kapcsolati alapon szerezte a pénzét. És most nagyon finoman fogalmaztam. Persze máshol is többségében ez a helyzet, de azért nem 95%+ a “kapcsolati tőkések” aránya, mint nálunk. Ezért vagyunk rossz helyzetben.
Ui:Béres Józsi bácsit az akkori korrupt rezsim egy tagja agyon akarta lövetni a Donnál. Mert, mint lelkiismeretes katonaorvos bebuktatta a korrupt géhás őrnagyot, hogy ellopta és eladta a helyieknek a gyógyszerkészletet.Értitek, nem a korrupt -katonákat így kvázi halálra ítelő mocsadék- ment majdnem kivégzőosztag elé, hanem az ügyletet lelepző. -Ugyanis Béres Józsi bácsi csak egy “gyalogdoktor” “hadnagyocska” volt, a géhás féreg pedig őrnagy, így azzal, hogy kiverte a balhét megállt a “függelemsértés” és “parancs megtagadás” katonai Btk tényállása, ami statárium esetében (frontzonában mindig az van) főbelövetés jár. Tehát jogilag teljesen rendben volt az ítélet (ismét “szép” példája a jog és az erkölcs/igazság kapcsolatának)
Utolsó pillanatban léptek közbe.
Ez valami PR cikk?
” Bátran kijelentem, hogy a magyar a legokosabb népcsoport: mi adtuk a legtöbb feltalálót a világnak, nálunk a legmagasabb az oktatás színvonala, komoly a számonkérés”
Itt hagytam abba.
Hát a min 1 mió cigánnyal/cigánykorccsal benne vagyunk a top 13-ban a világon. Akkor őket kivéve az egyenletből benne vagyunk a top 5-ben. Skubizd meg az iq rank listet és iq mapet.
Az, hogy ez nem csapódik le gazdasági/ipari vonalon az a társadalmi berendezkedésnek (többek között a fenn nevezettek megtűrésének magunk között) köszönhető.
De vannak így ég egy páran, a mongolok benne vannak a top 5-ben mégis gazdaságuk a 3. világ. Nehéz két szuperhatalom között beékelődve élni, úgy, hogy te nem vagy az.
Van az a vicc a lengyel meg a magyar kormányról, ami nem is vicc.
Illetve Dzsingisz és fiai gondolkodhattak volna kicsit előbbre, mint amíg elláttak. Így, ha nem irtják ki (a legalább kulturálisan) rokonnépeket más lenne a helyzet.
Ez arra utalhat, hogy akkoriban a mongolok nem voltak okosak. :)))
Nemrossz írás, csak a háttérszándék látszik furcsának.
Mindjárt az első bekezdésben annyira dícséri ezt a népcsoportot, mintha semmit nem tudna a többiekről. Mintha az összes öndicsérő általánosságunkat beleépítette volna abba a pár sorba.
(mert a szaga alapján öndicséretnek tűnik)
A második bekezdésben kijelent valamit, aztán kérdésekkel irányít.
A harmadik bekezdésben megnevezi a probléma okát, az irigységet.. ami jó ok, csak nem az egyetlen. És itt írja az első hibát, hogy „mérföldekre kerülsz”
A következő bekezdésekben a sikerről mint élő és tudattal rendelkező lényről ír, aki nem megy a negatív lelkűek közelébe (talán csak az olajszőkítők lehetnek a kivételek) – illetve lelki összetartozásról, ami mindenkivel összeköt.
A következő bekezdésekben arról szól, hogy én ugyanolyan sikert akarok mint akitől irigylem a sikerességét.
Ezek után jön a megfejtés : örüljek annak hogy ő sikeres. És ne csak úgy magamban, hanem menjek oda hozzá és érthetően nyilvánítsam is ki.
És az utolsó bekezdésben érkezik az első bekezdés általános dícséreteinek az ellensúlya : hogy ugyeugye nem is olyan csodás nép ez a magyar.
Hm.
Az a mérföldek szó nekem azt jelenti hogy ez egy amerikai propagandacikk volt eredetileg.
Aztán egy igényes fordítással és néhány személyes részlet beleillesztésével „át-magyarították”.
Most pedig elénk tették, hogy ízlelgessük.
Kedves Somorjai Martina Szexológus.
Tudd meg, hogy aki magyarként érzi a többiekkel az összetartozást, az egy nácifasiszta szélsőjobber.
És ezt a hazugságot elég régóta ismételgetik már ahhoz hogy a te magyarságdicsérő általánosságaid gyanúsak legyenek, és az átlag olvasóid inkább határozottan elforduljanak a nemzeti összetartozástól.
Mert ez az általánosító dicséret AZT az elfordulást erősíti.
Namost HA :
Ha egy ilyen nem magyar odamegy egy másik hasonlóan nem magyarhoz, és őszinte érzelmekkel elmondja neki hogy mennyire örül annak hogy őneki sikerült megdugnia a szomszéd Juliskát, pedig azt ő is nagyonnagyon szerette volna..
Mondd csak kedves Somorjai Martina Szexológus.. neked az a tapasztalatod hogy ha elégszer égeti magát valaki ilyen kijelentéssel – akkor majd elkezd neki is „megállni” a Julis?
Ha ő ugrándozva örül Farok Jóska újabb sikerének, attól vonzóbb lesz a nők szemében?
Hááát.. lehet hogy tényleg Somorjai Martina vagy.
Az is érdekes jelenség, hogy a mai világban a (((magyar))) média olyan embereket állít elénk és a magyar ifjúság elé követendő, sikeres példaképeknek “celeb” megnevezéssel, akik többségükben valójában lumpenproletárok…
Nagyon csapongó a stílusa (a honlapján is), a tartalma nem következetes.
Viszont van egy jó kis riport vele:
Puzsér pornófüggésről, korai magömlésről, erekciós zavarról beszélget Somorjai Martina szexológussal
https://www.youtube.com/watch?v=oJNRAD4fdho
Ajánlom mindenkinek a NETFLIX Bizalom című realityjét. Egy játék ami bizalmi elven működik, ha megbíztok egymásban, tartod a szavad, nem hazudsz, akkor mindenki nyerhetne, de….. Iszonyat jól bemutatja mennyit számít egy férfinek az adott szó, és mennyit egy nőnek, gyakorlatilag a kifejezés, hogy szavamat adom, egynemű, csak férfiakra érvényes.
Senki ne nézze a ótvar libsi niggerszopó fosflixet.