Gábor – hívjuk így – tanár. Sok-sok éve és több ezer gyerek formálódott a keze alatt. Munkájával elégedettek, és ő is szereti végezni, és saját bevallása szerint tudja is. Saját gyerekeit mégis immár több mint három és fél éve csak felügyelt kapcsolattartáson láthatja, ahol fokozatosan távolodnak el tőle érzelmileg és válnak vele szemben bántalmazóvá az anya ellennevelése nyomán. Hogy jutott idáig? Kezdjük az elején!
Keresztény társkeresőn ismerte meg volt párját 2011 – ben. Nem hitte volna, hogy ott is ennyire szerencse kérdése az ismerkedés, mégis egy minőségi kínálatot várt volna.
Már a kapcsolatuk elején jöttek elő problémák, pl. vita alakult ki hitbéli kérdésben (lehet-e örök élete a keresztény hitet nem ismerőknek?) A hölgy rendkívül akaratos és agresszív volt az álláspontjában.
Nagyon hamar akart házasságot az exe. Néhány hónapon belül megvolt az eljegyzés,
viszont a nő kötelezővé akarta tenni, hogy a férfi (Gábor) tagja legyen annak a kisegyháznak, aminek akkori jövendőbelije is az.
Aztán a nő átköltözött Ukrajnából Magyarországra, és akkor ezek a gondok jó darabig megszűntek Gábornak.
2013-ban egy bortúrán volt Gábor, ahol is misebort mentek venni. Ekkor már megszületett a legnagyobb gyerek. Váratlanul kapta az sms-t, hogy a felesége a gyermekkel meglépett Kárpátaljára, és Gábor ne is keresse őket. Bő tíz napjába került a férfinek, hogy meggyőzze az asszonyt, ez nem így működik, jöjjön haza. Kiadatással kellett rábírni. Érthető indokot nem tudott tettére mondani a nő. Semmi különös történés nem történt előtte, Gábor ezért sem értette ezt a tettét.
Visszatért a hölgy, de megváltozott. Anyós is megjelent és segítség helyett (harmadik gyermekük született meg) dirigált, folyton irányítani akart. Annak KELLETT lennie, amit ő mondott.
A harmadik gyermek születése után a feleség átköltözött a másik szobába. Közben próbálták rendbehozni a kapcsolatukat, de az exének mindig közbejött valami és soha nem jelent meg a párterápián.
Aztán jött egy vita, egy apa-fia birkózás után. Az anyának ez nem tetszett, a fiú erre elkezdett pityeregni. Vigasztalásként gitározni akart az apja vele, ekkor derült ki, hogy a gitár sérült. Gábor nagyon vigyázott mindig a hangszereire. A feleség hárított rögtön, “ biztos a húgod volt“, majd lefektetés, altatás után higgadtan beszéltek erről. A feleség kb. 45 perc után beszaladt a szobájába, bezárta az ajtót és Gábor azt vette észre kis idő után, hogy éppen bújik ki az ablakon. Átmászott a kerítésen, felcsöngette a szomszédot, és kihívta a rendőrt.
A rendőr alaposan tájékozódott, aztán a feleség felé fordulva közölte, hogy ha még egyszer indokolatlanul hívja ki, őt fogja feljelenteni. Elgondolkodtató, hogy vajon, ha tényleg félt volna Gábortól az akkori felesége, mint bántalmazótól, akkor nem kellett volna ezek után elmenekülnie? Másnap az ex – noha állítólag rettegett a férjétől – elment vezetni tanulni, és a három gyereket az apjukkal hagyta. Ezután hazatért. Hihető, hogy félt Gábortól?
Bizonyos tünetek alapján valószínűsíthető, hogy Gábort nyugtatózta a volt felesége a tudta nélkül. A környezete szerint amíg együtt voltak, Gábor furcsa volt néha, pl. mondatokat nem fejezett be, és nem is tudta hirtelen, miről beszélgetnek; szédült, látása elködösödött stb.
Nem sokkal ezután Gábor délután lefeküdt aludni, mire felébredt, a párja elrabolta a gyerekeiket. A férfi attól félt, hogy az exe eltűnik örökre Ukrajnában.
Öt napig semmit nem tudott a családjáról. Közben bement a gyámügyre ahol az ott dolgozó hölgy a saját telefonjáról hívta fel az exet, hogy ne tegye ezt. Mást nem tehetett bírósági végzés hiányában. Ezt a nőt az ex később feljelentette.
Gábor innentől kezdve láthatta a gyerekeit.
Ekkor már megfogant a negyedik gyermekük is, de a magzat – az ex állítása szerint elhalálozott (amit azóta sem igazolt semmiféle kórházi dokumentummal). A magzat elhalását az ex különélésük után szűk 3 héttel közölte az apával. Gábor hiába kérte, hogy megadhassa a végtisztességet és elbúcsúzhasson tőle, ezt az exe megtagadta. A két fiú azóta úgy tudja, hogy az apjuk az oka a spontán vetélésnek. Telefonos kapcsolattartáson a fiúk pl. azt mondták az apjuknak, hogy „Pusztulj el, te rohadt gyilkos!“. Ezt négy és fél évesen! (A nagyobbik volt ekkora.) Egyértelmű, hogy a szájukba volt ez adva, hiszen egy ekkora gyerek még nem tudja mit jelent az, hogy elpusztulni és gyilkos.
De ekkor még normál kapcsolattartás volt, ilyen viselkedés csak telefonon történt, a kibontakozó ellennevelés még nem látszódott élő találkozókon. Gábor ekkor kezdett hangfelvételeket készíteni, amit minden hasonló helyzetben lévő szülőnek ajánl. Anyáknak is.
Jól hallható, hogy szinte repülnek érkezéskor az apja karjába a gyerekek (mindegyik), távozáskor viszont nagyon sírnak. Valószínűleg nem volt az apjuk bántalmazó, és egészséges, erős kötődése volt az apával a gyerekeknek. Egyszer az egyik fiú meg is jegyezte, hogy apával akar aludni, mert különben ki vigyáz rá (az apára)?
Amíg normál kapcsolattartás volt, nem tudott az anya érdemben ellennevelni, hiszen volt tere, ideje az apai szeretetnek érvényesülni. Csak aztán teljesen igazságtalanul Gábor meg lett vádolva gyermekbántalmazással. A két fiút ezután az anya az apa ellen tudta fordítani, igaz hosszú időbe tellett neki: évekbe. Az apát a gyerekek érzelmileg és tettlegesen is bántalmazták, vádolták, aminek semmi alapja nem volt. Ekkor már csak töredékidőt tudtak együtt tölteni a bírósági végzés szerint (kéthetente 2 órát), ezért tudott érvényesülni az anya ellennevelése.
2020 májusban jelentette fel Gábort az ex. A nyári kapcsolattartás idején történt, hogy a feljelentés után 3-4 hétel 3 hétig rábízta Gáborra a gyerekeket. Kétszer hívta fel a gyerekeit ezalatt. Mennyire aggódhatott értük? Mikor az állítólagos bántalmazóval voltak?
Ezután egy elfogult bírónőtől jött a határozat, hogy ezután kétheti két óra felügyelt kapcsolattartás engedélyezett az apának.
A felügyelt kapcsolattartás szörnyű. Olyan mint állatkertben kiállított állatnak lenni. Gábor semmi olyat nem tett, ami ezt indokolttá tenné. Félévenként ezt a GyeJó miért nem vizsgálta felül, hogy még szükséges-e? 36 hónapja tart ez az állapot.
Utóbbi egy évben kaptak okos telefont a gyerekek, a kapcsolattartás idejére is, és akkor kezdtek apa helyett mobilozni a gyerekek. Ebben az egy évben romlott meg a viszony köztük. Apa szereti őket, de az ellennevelés miatt sorozatosan érzelmileg bántalmazzák őt.
Szakértő előfordult, hogy úgy állapított meg adatokat az apáról, hogy nem is találkozott vele. Másik szakértő az egyik fiút kérdezte a bántalmazó apáról, mire az közölte, hogy „apa hozzávágott anyához egy lekvárosüveget“. A szakértő megkérdezte, hogy ezt látta-e a gyerek, mire a válasz: „nem, akkor épp aludtam, de biztosan megtörtént.“
Egyértelmű, hogy ezt az anya adta a szájába.
A környezettanulmány során teljes elfogultságot tapasztalt Gábor. Egyszer túlzsúfolt volt a konyhája, legközelebb nem volt ott elég szék. Egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat írtak bele. Okiratot hamisítottak, mintha aláírta volna Gábor a környezettanulmányt. Ugyanakkor a hamisított környezettanulmányt a bírónő továbbra is felhasználta.
Aztán: a bírónő nem vette figyelembe, hogy az apa keresete nincs akkora, hogy ki tudja fizetni az anya által követelt tartásdíjat. Visszamenőleg kell Gábornak emelt tartásdíjat fizetnie, ami 900000 Ft plusz megfizetését jelenti neki. Emiatt kellett a férfinak munkahelyet váltania.
Az exnek közben kiderült, hogy a jövedelme mindösszesen havi nettó 870000 Ft. Gábornak 130000 Ft jövedelme marad havonta.
Esetmenedzser az eljárás során csak a nőt hallgatta meg, Gábort nem, mégis így működött közre a tárgyalás során. Elfogultság lenne emögött?
Az ex szavahihetősége többszörösen megkérdőjeleződött, hivatalos nyilatkozatok esetén is, és magánúton is. Emailok alapján viszont könnyű őt lebuktatni.
Példa: amikor bejelentették a Covid miatti iskolalátogatási tilalmat, és az átállást az online oktatásra, az iskola igazgató küldött erről köremailt. Már azután, hogy az online oktatás életbelépett, egy napra az ex küldött egy üzenetet Gábornak, hogy a nagyobbik fiút nem tudja kapcsolattartásra elengedni, mivel annak be kell mennie az iskolába pályaorientációs napra. Ráadásul erre hivatkozva a két kisebbet sem akarta elengedni, pedig ők még óvodások voltak.
Másik példa: gyámügyi tárgyaláson a jegyzőkönyv aláírása előtt kérte Gábor, hogy azt had olvashassa el, ezért nyomtassák ki. Mivel ő 150000 ft-ot fizet gyerektartást, ezért meglepődve olvasta, hogy a jegyzőkönyvbe csak 120000 Ft van beírva. Ezt szóvá tette, mire a volt párja azt mondta: azért van így leírva, mert már csak pár hónapig fizeted. A valóságban akkor még 18 hónap volt hátra. (Gábor a 900000 Ft plusz terhet 30000 Ft-jával fizeti, ennek időtartama volt még akkor 18 hónap.)
Első félévben amúgy a fizetése 50% -át meghaladó volt a gyerektartás díja.
Másik esetben az anyuka azt közölte, hogy nem tudja a kislányt kapcsolattartásra vinni, mert egyik csoporttársa Covidos lett. Erre hivatkozva aztán anyuka a fiúkat sem vitte kapcsolattartásra, holott ők nyugodtan mehettek volna.
Gábor 23 éve kezdte a tanári pályát, mindenhol megfelelt, 16-18 év távlatában is írnak rá diákok. Szaköröket vezet, melyeken számosan vesznek részt, énakkara volt, 60 fővel. Nem tűnik bántalmazónak, sőt népszerű a gyerekek között. Mégis a bírónő felügyelt kapcsolattartást ítélt meg egy hamis vád alapján.
Azon a bizonyos kapcsolattartáson (a Covidos osztálytárs miatt otthon maradó kislányoson) a két GyeJós hölgy sem akart megjelenni, hiszen a gyerekeket az anyjuk nem engedte el, mire Gábor közölte, hogy a bírói ítélet mindenkire kötelező, ő ott lesz. Ekkor a felügyelő nők is megjelentek, egyikük elmondta, hogy az anya azt közölte telefonon vele, hogy a kislány elsírta magát, hogy a fiúk mehetnek apához, de ő nem, ezért inkább a fiúkat sem engedte el. „Tudja, mennyire szereti magát a lánya.“ – tette még hozzá. Bántalmazó az apa? Közben meg lett vádolva az apa, hogy a gyerekei utálnak hozzá járni. A kislány meg elsírta magát, hogy nem mehet…
Kapcsolattartás pótlás esetén történt, hogy a pótlást megítélték, de anya fellebbezett ellene. A fellebbezésben azt írta, hogy a gyermekeket egyedül neveli, majd alább, hogy az édesanyja velük él. Magának mond ellent.
Ugyanebben a fellebbezésben anyuka leírta, hogy a két fiút azért nem tudta elvinni, mert valakinek vigyáznia kellett a kislányra. Kérdés: ha az ex édesanyja otthon volt, akkor ő miért nem tudott vigyázni a kislányra?
Gábor ellenőrizte a Krétán, a gyerekei nem hiányoztak az iskolából az adott időben. Na most: ha a két fiút a forgalmas nagyvárosi úton egyedül engedte el az anya az iskolába, akkor az kiskorú veszélyeztetése. Ha viszont elkísérte őket, akkor a Covid miatt otthon maradt kislányt veszélyeztette – amennyiben nem volt rá, aki vigyázzon. Vagy mégis volt?
A törvényszéki határozat (másodfokú bíróság) megítélte a pótlást és azt, hogy ha az egyik gyermek nem mehet valamiért az apához, attól még a másik kettőt vinni kell. Ezt nem sokkal erre az elsőfokon ítélő bírónő keresztül húzta az ítéletével, hogy ha egyik gyermek akadályozva van, akkor a másik kettőt sem kell vinni az édesapához.
Ezt Gábor törvény és jogsértőnek vélelmezi.
Ezzel az ítélettel exe sokszor vissza is élt. 2023-ban a Mikulás ünnepet harmadszor tette tönkre így.
2023 nyarán pedig 12 hétig nem láthatta az apa a gyermekeit – pl. az anya a kisebbik fiúról azt írta, hogy skarlátos lett – kis időt megint ugrottunk a történetben. Apa igazolást is kapott róla, ezért nem valósult meg a kapcsolattartás. Viszont különös módon a beteg gyerek testvére három napra rá, vígan ment táborozni. Nem féltette az anya a többi gyereket, hogy a fiú megfertőzi őket? Vagy hazugság volt az egész? Csalt és hazudott az igazolást kiállító orvos is? Vajon mennyire etikus annak a gyermekorvosnak az eljárása, aki az apa tudta nélkül mindhárom gyermeknek beadta a Covid-oltást?
Nehezen érthető, az is, hogy az anya 8 hétre táborba küldi a gyerekeket, miközben az édesanyja otthon van? A 11 hetes nyári szünetből? Apához viszont nem mehettek.
Anya az orosz-ukrán háború kitörése után akarta Ukrajnába vinni a gyerekeket. Igaz, Kárpátaljára, de orosz drónokat ott is láttak, és Ukrajna végül is háborúban állt. Jogos az apa aggodalma emiatt?
Apa hangfelvételen igazolta, hogy az anya bántalmazó, pl. az egyik kisfiú rettegve sírt, hogy ne vigye őt haza az anyjához, mert anya bántja őket. Ennek az az oka, hogy a gyerekek jobban szeretik az apjukat nála – a gyerek elmondása szerint.
Olyan hangfelvétel is készült, amikor telefonos kapcsolattartáson a kisfiú pityereg, majd tompa csattanás hallatszik, mintha megütnék, és utána felüvölt a gyerek és torkaszakadtából kezd sírni, és könyörög: „ne, ne…” A bíróság szerint ez nem bántalmazás.
A gyámügyi tárgyalásokon az is felmerült, hogy a gyerekek azért mondtak rosszat az anyjukra, mert az apjuk megfélemlítette őket. A fent említett telefonos kapcsolattartás alkalmával a 200 km-re lévő apa mi módon tudta volna megfélemlíteni a gyerekeket? Rejtély.
Nagyon sokszor úgy tűnik, a Gyámügy jogsértően működik. A magyar jogszabályok jók – csak nem tartják be őket.
Gyámügy pl. Gábor lakóhelyén elképesztő mértékben nem tájékoztatja a különélő szülőt. Iratbetekintésen derült ki, hogy az anya mindhárom gyermeknek beadatta a Covid oltást, az apa tudta nélkül.
Az is elgondolkodtató, hogy az iskolai és óvodai beíratáskor egyik alkalommal sem kérték az apa jóváhagyását. Ezek az oktatási intézmények úgy gondolják, hogy a törvényen felül állnak?
Egyik fiút az óvodapedagógusok kiscsoportba vették fel, holott azt már teljesítette. Apa megkeresésére azt a választ adták, hogy a középső csoportba túl sokan jelentkeztek, míg a kiscsoportba volt még hely. A normatíva igénylés miatt történt ez. Kiskorú súlyos veszélyeztetése ez? Hiszen a tematika és a korcsoport is más a két csoportban.
Anya kreált egy dokumentumot, amelyben apa adataival és nevében gyorsított eljárásban kéri, hogy a lányuk iskolaérettségi vizsgálatát az Oktatási Hivatal végezze el. Apa nem volt hajlandó ezt aláírni a gyámügyi hivatalban, erre anya fogta és a dokumentumot széttépte. Ezt ő megtehette: dühkitörés egy hivatalban. Apa még a hangját se emelheti fel, mert bírósági eljárást varrnak a nyakába és nézheti mikor találkozhat a gyerekeivel. Mekkora kettősmérce ez?
Utolsó együtt töltött karácsonykor (2019-ben) az egyik fiú az ünneplés kellős közepén elkomorodott és azt mondta: „Apa én nem akarok élni.“ Gábor is majdnem elsírta magát, ahogy megölelte a kisfiút és megkérdezte: „Miért nem?“ „Mert anyánál engem senki sem szeret.“
Gábor mindezek ellenére a törvénysértéseket szeretné, ha helyre tennék, illetve váltott elhelyezést szeretne. Nem kívánja, hogy a gyerekek csak hozzá kerüljenek, mert a gyerekeknek apa és anya is kell.
Nos, zárszóként: ha feministákra bízzuk az ítélkezést, úgy tűnik, valamiféle „zárjunk össze a férfiak ellen és büntessük meg őket“ mentalitás fogja jellemezni az eljárókat az igazság keresése helyett.
Elborzasztó, vérlázító eset! Sajnos már a sokadik, de dobogós, ha szabad ilyet. Itt tényleg megáll a tudomány. Amikor a bíróság is szarban hagy, kapaszkodók nélkül… Voltak cifra ügyeim de ehhez képest semmi, csipszar apróságok. Eleve nonszensz, hogy ekkora anyai jövedelem mellett, (Amúgy ki ez a nő ukrajnában ekkora jövedelemmel!? Valami szektavezér? Vagy mi?) így megfingassanak egy magyar apát! Ok, %-osan jár ami jár a gyerekeknek, de azért van egy határ. Meg kell szöktetni őket! Valami tutti nem EU-s országba. De hogyan és miből? És ott hogyan tovább? Végülis csak szervezés kérdése. Svájcnál, Norvégiánál közelebb nem gondolkodnék. Minden eddigi végzés, ügyirat stb. jegyzőkönyv profin lefordított anyagával. Mi volt az anya eredeti elképzelése? Nem az első eset lenne ez, amikor a jelen határainkon kívülről érkező magyar nő itt borítja rá az epikus szart a “befogadó” családokra. Mázsaszám. Remélem, hogy értesülhetünk a folytatásról!
Sose tedd a pöcörőd elmebetegbe! Ez sajnos az az eset, ahol utólag már felesleges okosnak lenni, de rengeteg intő jel volt.
Ahogyan a budapesti férfiak fejében a vidéki lányokkal kapcsolatban, ugyanúgy a Csonka-Magyarországon élő férfiak fejében a trianoni gúnyhatáron túl élő magyar leányokkal kapcsolatban, mind a mai napig él az a valóság által már többszörösen, millió esetben megcáfolt legenda, hogy ezekben a nőkben valamiképpen él még a klasszikus nőiség, a tradicionális női szerep. Ez a tévhit fokozottan jelenik meg a vallásosnak mondott, keresztény nevelést kapott lányokkal kapcsolatban, gúnyhatáron innen és túl.
Hatalmas tévedés!
Egyrészt az internetet mindenhova, még a legutolsó zsákfaluba, a legtávolabbi tanyára is bevezették már, és azon keresztül a feminista ideológia is rég eljutott már mindenkihez. Másrészt egész Európában, mi több, az egész – valaha, régen még keresztény volt – nyugati világ összes országában feminista a társadalom, tehát feminista környezet veszi körbe a nőket. Az összeset, kivétel nélkül. Nem számít a hely, nem számít a vallás: a mai világban az összes nő feminista, de tényleg kivétel nélkül minden nő annak számít! Még azok a nők is feminista gondolkodásúak valójában, akik nem annak vallják magukat.
Az a magyar férfi, aki ilyen alapon választ párt magának azt remélve, hogy ezáltal minden rendben lesz, az ugyanúgy rá fog baszni, mint azok a nyugati férfiak, az ún. “passport bro”-k, akik direkt tradicionális társadalmakban (sokszor harmadik világbéli országokban) keresnek feleséget maguknak, majd az ott megtalált életük párjával hazautazva csodálkozva tapasztalják, hogy feminin és odaadó asszonykájuk zárós határidőn belül ugyanolyan rühes feminista picsává változott, és ugyanúgy tönkretette őket anyagilag is és érzelmileg is, mintha az a nő eleve helyben született volna.
Úgyhogy, uraim, van egy rossz hírem. Teljesen mindegy, hogy egy nő hol nőtt fel és milyen nevelést kapott: feminista környezetben pillanatokon belül ki fog bújni belőle a legrosszabb, feminista énje. Erre a helyzetre csak egy megoldás kínálkozik: a feminizmus totális felszámolása, az új Patriarchátus bevezetésével párhuzamosan.
S hogy mit lehetne tenni addig is, amíg ez megtörténik? Az első teendőnk az lenne, hogy en bloc elutasítjuk a feminista törvényi hátterű Házasság 2.0 intézményét, mint olyat! Egy barátnővel ugyanúgy lehet szexelni, egy barátnő úgyanúgy tud nekünk gyermeket szülni, mint egy feleség. Ennél a két dolognál többet pedig egyetlen modern, emancipált feleség sem tud (és nem is akarna) nyújtani. Akkor meg minek Házasság 2.0-ázzunk, ha az kizárólag csak hátrányokkal járna a férfi számára a jövőre nézve?
A másik teendőnk pedig: ideje lenne visszacsempészni a férfi-női kapcsolatok szintjén a nők fejébe a férfiak agressziójától való, egészséges félelmet!!! Ez a mai nőkből már teljesen hiányzik. Pontosan ki kell jelölni, hallgatólagosan és társadalmi szinten, hogy milyen női viselkedés esetén hol vannak a határok. Azt, hogy ezért vagy azért a viselkedésért komoly verést fognak kapni, azért és amazért a viselkedésükért pedig halál vár rájuk. Higgyétek el, mindjárt más lenne a leányzó fekvése, mert egy-két példastatuálás után pontosan tudnák a helyüket…
A házasság szerintem nagyon fontos már csak a keretek tartása végett, és szükséges is, hogy egy elkötelezettségi és vagyoni szerződés létrejöjjön. Az én házasságomból viszont egy dolog biztos ki fog maradni, ami mindenkiében szerepel: az állam.
Szergej
Hogyan tervezed kihagyni ebből a szerződésből az államot?
Természetesen úgy, hogy a házasság nem lesz általa elismert (értsd: mai keretek közt hivatalos). Én attól még komolyan venném, és ha egyszer valakivel megkötöm, számomra az egyik fél megözvegyüléséig tart, nem felbontható (annak semmi értelme akkor). Már csak egy hozzám hasonló őrültet kell találnom hozzá, aki a feltételeimet elfogadja, de e nélkül részemről nincs alku. Saját magam ellensége azért én sem vagyok.
Igen, a házasságnak csak úgy van értelme, ahogy régen a katolikusok csinálták. Egy párt választ az ember, és az halálig tart, jóban-rosszban. (Nyilván ez esetben életbevágó fontosságú az, hogy a nő szűz legyen.)
Mert a válás lehetőségének az a jelentése, hogy a rosszban nem kötelező kitartani… Ezzel a házasság lényegének a fele, úgy ahogy van, el is veszik. És a válás lehetőségéből a gyakorlatban az is következik, hogy gyakran hazudni kell majd a házasság során, nehogy a másik fél a válást válassza.
A házasságot elrendezetten, egy törzsből/faluból származva, szüzen megkötve, majd a párszáz fős, rokonokból álló falut soha nem elhagyva, azért nagyságrendekkel könnyebb volt megtartani, Hunn.
Szergej55
A házasságban az is előnyös amit az állam tesz hozzá.
Előnyöket, kedvezményeket, figyelmet a te utódaid védelmére.
Ha azt vallod hogy az állam ezen a téren is többet követel mint amennyit ad, akkor ne vedd a nyakadba a hivatalosságot – de ha nem is tudod hogy mit vonsz meg a gyerekeidtől.. hm.. akkor előbb nézz utána, ne utólag kelljen sajnálnod.
Ennyi.
A magam részéről nagyon szívesen eltekintek ezektől a kiváltságoktól, 100-ból 99 házaspár példája bőven elég hozzá. Persze mindenki azt hiszi, hogy ő nem baszhat rá, de az 1%-ból pont 99 százalék esélyed van kimaradni.
Anno Bornemissza Gergő és Cecey Vicuska is kihagyta a szerződésből az államot (bár az egyházat végül nem, a bizonyítványért).
Akkoriban nem volt elválasztva az állam egyháztól, tehát nem volt polgári házasság..egy egyházi volt, az egyetlen.
És felbontható sem volt csak úgy! Ma az egyházi esküvő és házasság dísz, a “polgári” meg egy rossz vicc.
Hunn
Szerintem is helyes a megállapításod, hogy felszabadulás megélése felszabadítja a nőneműeket .
És az is helyes, hogy nemcsak a tévedéseik beismerései alól szabadulnak meg a szerepükből való kilépésükkel, hanem a későbbi boldogságuk alól is.
DE ezeket a tényeket te hiába veszed észre és fogalmazod meg és teszed közhírré.
Sőt : a fenti ösztönös válaszod sem oda vezet ahová szeretnéd – mert ha csak felemeled a hangod, már rendőrt hívhat rád.. és a rendőrnek már a második ilyen kihívás után be kell vinnie téged.
Szóval nem.
Egy kicsit nagyobb tapasztalatom van a témában (mert öregebb vagyok) – szerintem muszáj olyant keresni akivel jó az ágy. Kiépíteni benne is az élvezetfüggőséget, és gyerekeket vállalni.
Ne üsd, mert azért véged.. és mi maradt utánad?
Nem a neveletlen gyerek az ösztönös cél, hanem az aki folytatja a te életedet.
Ha muszáj néha ütnöd valakit, akkor járj el boxedzésre. Erőnlétnek is jó, meg csillapítónak is.
A mai hülye világot azzal tudod talán kicsit változtatni, hogy a felnövekvő fiaidnak azt mondod el hogy a nők nem olyanok ahogyan ők elképzelik.
Hogy a nők nem olyanok mint ahogyan az anyáik elmesélték nekik.
Ez működhet – a felnőtt nőneműek átnevelése (a jelen körülmények között) nem működhet.
Nem kell aggódni, viszonylag hamar eljön majd az a világ, amikor nem lesz kit hívni a nőnek – vagy nem lesz rendőr, vagy shariaőr lesz, így vélhetően egy esetben sem számíthat majd arra, ami most van. A jóléti társadalmak felélik azokat az erőforrásokat, amiket az elődök megteremtettek, a fordulópontot tőlünk nyugatabbra is legkésőbb 50 éve elérték, azóta stagnálnak vagy csökkennek a reálbérek, tehát a tényleges gazdasági fejlődés megtorpant. Természetesen egy ideig, amíg nem nagyon feltűnőek a hiányosságok, lehet ezt maszkírozni, elfedni – ennek a folyamatnak volt már az is része, ami minden gazdasági nagyság (állítólagos) alapjává választotta a gdp-t, ami már akkor is nő, ha betörök és megjavítok egy ablaküveget. Termelés otthon már nincs, a kulimunkát idegenek végzik, akik majd nyilván hülyék lesznek örökké ebben a státuszban maradni. Nyugdíjak nem lesznek, az állami szolgáltatások összeomlóban vannak, ezt mind a rendőrség, mind az oktatás szemszögéből személyesen is ismerem és tudom. A buta, hülye és satnya emberek ezért vagy helyben összekapják magukat, ami abból is áll majd, hogy sokkal szigorúbb közösségi szabályokra lesz szükség, mert a mostani vadhajtások nem megengedhetők, ha nincs hibázási lehetőség, vagy (és ezt vélem valószínűbbnek) kiszorítanak az életképesebb és nem feminizálódott idegenek. Népirtásra nem kell számítani, relatíve békés váltások szoktak ezek lenni, de onnantól kezdve a szabályokat ők írják.
Nem mondom, hogy nincs igazad, Se-se…
De szerintem onnan lehet eleve tudni, hogy egy nőt valójában NEM bántalmaztak, hogy rendőrt hívott… Mert akit valóban bántalmaznak, az pontosan tudja, hogy a rendőrség messze van, az is időbe telik mire kiérnek, ráadásul intézkedés után el fognak menni, és nem maradnak ott örökre, hogy megvédjék…
Érdekes egyébként a feminista logika, amikor egy másik férfit (a rendőrt) hívják, hogy megvédje őket egy olyan férfitól, akit saját maguk választottak a lábuk közé… Vajon a rendőr ilyenkor a nőelnyomó Patriarchátus részeként cselekszik? Hiszen a feminista elmélet szerint abban élünk…
Félreértés ne essék: én NEM akarok a CSBE-re (családon belüli erőszakra) bíztatni senkit sem! (Hiszen még az általunk létrehozandó, jóindulatúan szexista/hímsoviniszta Patriarchátusnak sem az lenne a célja, hogy a férfi direkt rossz szándékkal basáskodjon az asszony felett…)
Sokkal inkább arra bíztatnék, hogy – a jelenlegi tarthatatlan állapotok helyett – jöjjön végre létre egy új társadalmi szerződés arról, hogy mi az, amit egy nő egyszerűen NEM tehet meg a férjével (illetve a családjával)! Mégpedig abszolút függetlenül attól, hogy a feminista állam szerint van-e joga rá! S ha ennek ellenére a nő mégis megteszi, akkor az milyen fizikai megtorlást vonhat maga után a férje kezétől úgy, hogy azért a társadalom akkor se ítélje el, ha az állam igen.
Nagyon cuki, hogy mindenki reflexből az erőszakoskodással és basáskodással azonosítja azt az állapotot, amikor a férfi az úr. Mondjuk nők esetében erre csak annyit tudok mondani, hogy mindenki magából indul ki. A férfiak szinte mindegyike védelmező elsősorban, a hatalomnak pedig valakinél lennie kell.
Ez nem véletlen, Szergej!
Az, hogy mindenki reflexből az erőszakoskodással és basáskodással azonosítja azt az állapotot, amikor a férfi az úr, az egyenesen és elkerülhetetlenül következik a feminizmus legelső hullámának – Engels Frigyes munkásságából vett – alapvető hazugságából, miszerint “a történelem során a férfiak elnyomták a nőket”…
Konkrétan és gyakorlatilag erre épült rá az egész feminista rendszer! És ez az akadálya annak, hogy az új (jóindulatúan szexista) patriarchátust soha nem fogjuk létrehozni a nők beleegyezésével, hanem csakis és kizárólag akaratuk ellenére, a mi saját akaratunkból.
Hát azért számtalan ilyen proli, basa,szar férfi van, amire hivatkoznak a femkók. Csak “elfelejtik”hozzátenni, hogy legalább ennyi alja kurva. És eme sátán teremtette világunkban, ezek valahogy sosem (vagy alig) egymást találják meg. Bár a pszichopaták gyorsan kiszagolják egymást, az is lehet.
Ui: megint a kis világunkból illetve a femkók által kitalált valóságból indulsz ki, miközben azt elveted. Az általad leírt modell sem létezett a faluközösségben no pláne a törzsiben. Ott mindenben a törzsi vének tanácsa döntött (aminek tagja volt mind a férfi, mind nő apja, akik egyébként unokatestvérek voltak) és minden annak volt alárendelve. Tehát minimális basáskodás és kurválkodás sem volt, illetve ha mégis előfordult, gyorsan/brutálisan m lett megtorolva, mindkét irányban. Nézz meg egy dokufilmet a beduinokról vagy a még törzsi közösségben élő mongolokról. Eleve a mai “európai” minimalizált nukleáris családról az ő esetükben nem beszélhetünk. Egy légtérben volt nagyszülői/unokatestvér szintig mindenki, a nagycsalád meg egy “tető” a törzs meg egy legelő/oázis területen.