Férfihang.hu
87 megosztás

Bántalmazott férfiak: mert az akkor már a kurvád

Zoli – hívjuk így – átlagos építőipari munkás volt. A kemény munkától lerokkant, ma rokkantnyugdíjas. Jelenleg a lakóhelye vette a szájára, mert hibát követett el: megütötte a volt párját. De mi vezetett el ide? Nézzük!

 

Zoli hosszú évekig élt boldogan az első feleségével, aki meghalt nagyjából egy évtizede. Nagyon meggyászolta. Neki a családi kapcsolatok roppant sokat jelentenek, egyetlen fiát szinte isteníti, vele való kapcsolata nagyon sokat jelent neki.

Aztán jött a második komolyabb, hosszú kapcsolat az életében: Zsófi. Csodálatosan indult minden. Zoli kiemelkedett a gyászból, a depresszióból és boldog volt. Rengeteget sétáltak együtt a lakóhelyükön, sülve-főve együtt voltak.

Az első két-három év múlva indult a lelki terror. Zoli nem köszönhetett senkinek, nem találkozhatott senkivel, mert akkor az a nő az ő „kurvája“ volt.

A végén már inkább úgy volt, hogy kiült a parkba, és megivott egy sört, vagy elüldögélt ott a fiával csak ne kelljen hazamennie a pokolba. Hazamentek: állt a bál, és nap mint nap.

Zoli tűrt nagyon sokáig, de persze volt, hogy visszaszólt, veszekedtek. Évekig ez ment. A gyerekét szidta a volt párja, akit Zoli egyedül nevelt fel. Ez nagyon-nagyon fájt neki. Osztálytársaival nem beszélgethetett, Facebook fiókját kellett letiltania, mert ott is nyomon követte az ex mit csinál, kivel beszél.

Mindenkit elutált körülötte Zsófi.

Végül megelégelte Zoli a lelki bántalmazást és az otthonukban felállt, hogy most megüti. A gyereke állt közéjük, hogy „Apa, állj meg!“ De Zsófi se értette meg, hogy neki is meg kéne állnia az érzelmi bántalmazással, folytatta. Ekkor elcsattant a pofon.

Nagy pofon volt. Zoli már bánja, nem kellett volna, de tehetetlennek érezte magát, hogy sehogyan, semmilyen békés módszerrel nem tudja elérni, hogy békéje legyen. Bizonyos értelemben ez a pofonnal sikerült, de nagy ára volt.

Ez történt: a rendőrség kijött, mert Zsófi kihívta őket. Zolit fogdába tették, mivel távoltartást kért rá Zsófi, ezért két napig ott tartották. A saját otthonába nem mehetett haza, de legalább ezalatt Zsófi elköltözött.

A béke beállt.

Azóta Zoli a gyermekével él kettesben, megbékélt a sorsával. Tudja ő lett a környéken a „nőverő“ és az előzményekkel senki sem törődik. Úgy gondolja, kár volt ütni, ezt rosszul tette, de ma sem tudja, mit tehetett volna helyette. (Talán egy párkapcsolati terápia és konflituskezelő tréning Zolinak is, Zsófinak is segíthetett volna. Mert amúgy az elején tényleg szép pár voltak.)

Sajnos Zoli elvesztette a bizalmát a női nemben. Egyedül akar tovább élni.

 

 Gábor – őt tényleg így hívják – története talán még durvább. Az ő volt párja – hívjuk Annának – úgy viselkedett vele, mint egy bűnöző. Nem túlzás a hasonlat.

 

Náluk gyalázkodó szövegekkel kezdődött a lelki bántalmazás. Pl. Budapest külső részéről nagyon sokáig tart hazajutni: másfél-két óra. 12 óra munka után arra hazaérni, hogy „hol a jó édes. f..-ba voltál“, „kinél voltál?“, „melyik ribancodnál voltál?“, és hasonlók, mindez nem leányálom. Megpihenni, nyugalomban szeretne lenni egy férfi (vagy nő) ilyenkor és nem érzelmi abuzálást átélőnek.

A telefonjának a párja részéről való átnézése rendszeres volt, és mikor semmit sem talált Anna, akkor a különböző hölgyismerősökkel való telefonálást vette elő. Miért, miért, miért? Mintha csak férfiakkal érintkezhetett volna Gábor.

Találkozni se lehetett gyerekkori barátokkal, mert az is dühkitöréseket vont magával. Ez vajon nem kontroll gyakorlása?

És Anna anyagiasságáról még szót sem ejtettünk. „Hol van a pénzed, te köcsög?“ egy gyakran elhangzó mondat volt a szájából. Mindezt úgy, hogy semmiben nem szenvedtek hiányt, se Anna, se a közös gyerekük.

Gábor elkezdett hangfelvételeket készíteni, mert senki sem hitt volna neki, hogy ő egy bántalmazott férfi.

Annának amúgy a Dárius kincse nem lett volna elég. Egy példa: pénteken kapott Anna 170000 Ft-ot. Vasárnap már Gábortól követelte, hogy adjon pénzt neki, mert az anyjának akar küldeni, a gyerek iskoláztatására kell, és az autóját is csináltassa meg Gábor. A kérdésre, hogy hol a két napja kapott pénz, csak nagyon durva trágárságokkal válaszolt és azt kérdezte, hogy képzeli Gábor, hogy ő elszámol neki?

A végén már ez a mondat is elhangzott: „Ha nem leszel a csicska kutyám és nem fizetsz nekem eleget, akkor viszem a gyerekedet.“ Erről hangfelvétel is van.

A gyerek hathónapos korában Anna meg is lépett egy új szerelemmel, a Román határ mellé egy pöttöm kis lakásba, ahol most négy gyereket nevelhet a Budapesti kimondottan jól szituált körülményekből. (Gábor vállalkozó és tudta finanszírozni a minőségi életvitelüket, pl. a budai lakást.)

Testi sértés terén a helyzet a következő volt: először is, ha étterembe mentek, a végén Gábor inkább a fallal szemben ült le, mert az is baj volt, ha rendelés közben a pincérnőre nézett. Anna csúnyán belekötött mindenbe és kereste a konfliktust.

Ha Anna ivott, akkor gyakran verekedett is. Először tenyérrel ütötte arcon Gábort, később már ököllel.

Gábor tűrt, mert tudta, ha férfiként visszaüt ő indul hátrányból, meg hát volt közös gyerek, miatta is tűrni kellett. Egyszer azonban rendőrt kellett hívnia, mert Anna késsel támadt rá Gáborra, akinek a kezében ott volt az öt hónapos gyerekük. Két tanú is látta ezt.

Ez pedig így történt: Anna ekkor akart lelépni, a gyerekkel együtt. Gábor megmondta, hogy a gyereket nem viheti sehova, ő viszont mehet, ahova akar. Felvette a gyereket Gábor, mire Anna ütött, rúgott, tört és zúzott. A 112 hívó két és fél percig rögzítette, ahogy Anna fenyegetőzik, káromkodik és üvöltözik, és a díszpécser nem akarta érteni, mi a baj?

20 perc múlva kijöttek a rendőrök és Gábor így tudott távozni az ingatlanból a gyerekkel. Később ő át lett verve, mert jogkövetően és jóhiszeműen járt el Annával, visszavitte a gyereket, beszéljék meg, hiszen az anyjától nem akarja eltiltani.

Anna azt mondta, főz valamit, és amíg tíz percre Gábor elment bevásárolni, ő megszökött a gyerekkel. Még a főzni valót is előlhagyta, „kiváló“ színjáték volt a részéről. Mindent hátrahagyott.

Ekkor jött a tortúra: „majd én eldöntöm, hogy mikor láthatod a gyerekedet“, „fizess 50000-et“, „fizesd ki a bírságom“, stb. Pénzt követelt, és a gyerekkel zsarolt.

Még nem volt se bírósági ítélet, se folyamatban lévő ügy, mikor Gábor egyszer lement a gyerekéhez, és be sem engedték. Rendőrt hívott, hogy el szeretné vinni a gyerekét – nem volt ítélet, se ügy, éppannyi joga volt a gyerekhez, mint az anyának – az anya a rendőröket sem engedte be, a kerítésen át üvöltözött velük és Gáborral. Jegyzőkönyvet vettek fel a rendőrök és elmentek.

Gábor videókat készített és a közösségi médiában közösséget épített, ahogy a gyerekkel bánik, neveli. Ezzel tudja bizonyítani, hogy alkalmas a gyereknevelésre. Biztatja az egyedülálló apákat, hogy ők is lépjenek ki a nyilvánosság elé, Gábor támogatja őket.

A történet vége azonban itt pozitív: a bíróság az időt a szülők között, amit a gyermekük nevelésével tölthetnek, megosztotta, egy hét itt, egy hét ott. Igazságos bírói ítélet született. Igen, ilyen is van, ne hallgassuk el.Van remény nekünk, apáknak is.

Post Author: Férfihang.hu

Férfihang.hu
f Facebook
87 megosztás


4
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
4 Egyéni hozzászólás
0 Válasz hozzászólás
5 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
4 Hozzászólások szerzői
NaoooschwarzwaldSzergej55Taki Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Taki
Olvasó

Egy ilyen bántalmazó fúriánál kell töltenie a fiatalkorának a felét a gyereknek? Ez volna az “Igazságos”???

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Az első eset úgy, ahogy szerencsésebb volt, de a másodikra fokozottan érvényes, hogy elmebeteg kurvákat nem veszünk el és főleg nem csinálunk vele gyereket! Én egyszer egy hasonló díszpéldányt kifogtam, de hamar (bár még így is hetekbe telt) beláttattam vele, hogy emberére akad, ha a zaklatást és hasonlókat folytatni szeretné, ahogy a szakítás után tette. Gyerekkel százszor rosszabb helyzetben lettem volna.

schwarzwald
Olvasó
schwarzwald

Az ilyenek mire számítanak? Arra, hogy így élik le az életüket? Érthetetlen, hogy kezdetben még minden rendben megy, tudják türtőztetni magukat és egyszer csak előjön az igazi énjük? Vagy nincs is olyanjuk és egy hatalmas hazugságsorozat az egész életük. Utóbbit tudom inkább elképzelni. Nem egy példát láttam arra, hogy a nő már lánykorában sem volt odáig a saját család gondolatától. Ha volt is kapcsolatuk, azok is inkább ilyen futó kis izék voltak. Aztán a szülő/k nyomására, meg mivel már a legfiatalabb rokon is családot alapított, belemennek a dologba. Mintha valami megúszható kis balhéról lenne szó. Mert ugye eddig mindent megúsztak, hazugsággal, felelőtlenséggel; tehát ez is nyilván ilyen lesz, mint egy kis csíny. Egy fenéket!! Optimális esetben egy komplett másik családot is belevisznek a játékba. Érzelmileg, erkölcsileg, anyagilag stb. Szóval eseteikben a nagy hazugságra épül mindaz, aminek ezen fogalmakat illene szinten tartania. Sok házasság nem jönne létre, ha még idejében tisztázódna a nők valódi előélete. Mert sajnos nem csak a jóság, a rosszaság is kivetül a jövőre nézve. És ilyenkor jön naív arckifejezéssel a: “Nem így képzeltem, nem gondoltam, hogy ez ilyen lesz… nem ehhez voltam szokva” blablabla. Az igazság az, hogy bele sem gondolnak és képtelenek elvonatkoztatva gondolkodni. Valamit tán elképzelnek halványan és ha az nem teljesül, akkor beüt a baj. Na bumm, akkor elválnak. Ha nem lett gyerek, akkor csak időt és pénzt vesztegettek a férfiak és családjuk életéből. Meg a sajátjukéból is, de a penzum ezáltal is le lett így tudva, strigula a helyén. Mint amikor az iskolában megkapták matekból a kegyelem kettest. Gyerekkel már karcosabb. Ezt nem is ragoznám, tudjuk a standart horrort.
Ez a hazugságokra építkezés volt.

Van ugyanakkor, amikor valami lelki zavar van a háttérben, kettéhasadt személyiség egyebek.
Egyszer megismertem egy ilyesmi nőt. Mániás, vagy bipoláris, vagy a tök tudja, hogy pontosan mi volt. Szeretett és könnyen is ismerkedett, ráadásul pszichológus pályára is készült akkoriban. A szülők után szabadon. (Nem jött össze… ez nem a lustaság vagy a véletlen műve volt.)

Nos, egyszer csak elkezdett üzenetekkel bombázni, hogy hogy merek/merünk a társaságunkban róla beszélni, említést tenni!? Komoly feljelentésekkel fenyegetőzött, több ízben is. Látszólag megbékélt, volt, hogy összefutottunk, akkor csatlakozott a társaságunkhoz de akkor is minden alkalommal beleállt valakibe vagy többekbe. Én is tök normálisan beszélgettem vele, majd átkapcsolt és jött a balhézás. Majd megint a fenyegető üzenetek. Hamarosan el lett takarítva a némber szerencsére és el is költözött azóta…
Hetek alatt sikerült csak leszerelni. Egy hatalmas nagy kam szöveggel, hogy nekem nem lehet itt helyben tárgyalásom, bírói elfogultság okán stb. és csak 1-2 megyével távolabb jöhetne össze a meccs! Hahaha! Na ez már kedvét szegte és bekussolt.

Tehát nagyon meg kell nézni, hogy kit engedünk a “birtokra”!!

Naooo
Olvasó
Naooo

Az állandó ellenőrzés tök jogos, mivel bízni nagyon nehéz, alapból minek másokkal beszélgetni, kurvára felesleges, minek titkolt telefon, már gyanús, igazából nyomkövetőt kell mindkettőnek használnia és lehallgató cuccot.