(Hívő gondolatkísérlet, kérdésfeltevések)
Parázna ember szeretheti-e az Istent? Tolvaj ember követheti-e Őt? Sorozatgyilkos lehet-e teljes jogú tagja egy keresztény közösségnek? Aki nem akar lemondani egy bűnéről – tipikusan a paráznaságról – az igényelheti-e Isten szeretetét, ajándékait? Létezhet a Bűnösök Egyháza? És a hagyományos egyházak mit kezdhetnének ezzel a fajta befogadó teológiával, és közösséggel?
Érdekes elképzelni, hogy valaki a pornófilm forgatásról misére megy, majd másnap újra. Hihető, hogy ő szereti az Istent? Küzd a benső szabadságáért? Vagy úgy éli életét, hogy zabolátlanul kiéli gerjedelmeit, de igényt tart Isten kegyelmére is?
Aki homoszexuális párkapcsolatban él, de igénye van a közösségre és az imára? Aki csak élettársi viszonyban él?
Mit kezdhet ilyen emberrel a keresztény közösség? Hiszen együtt kell élniük a szégyennel, hogy nyilvános bűnös a tagja a soraiknak. Hányan kapnának vérszemet tőle, hogy kövessék őt a szabad kiélés útján és mégis Istennél legyenek? Meddig lehet egy ilyen kettős játékot űzni? Hiszen egyszerre szolgál a mammonnak és Istennek.
De mi van, ha tényleg komolyan vesszük, hogy úgy menjünk Isten – a végtelenül szerető és jóságos Isten elé, ahogyan éppen vagyunk. Ahogyan a “Jöjj!” című dalunk is szól. Ahogy éppen vagyunk.
Ha az örömlány karjaiból a gyóntatószékhez vezet az utunk, noha tudjuk, hogy kis idő és megint örömtanyára megyünk.
Titokban nem élünk-e sokan ilyen életet a pornóval karöltve? Sok hívő – valóban hívő – nem rejteget-e valamiféle ragaszkodást rossz, helytelen szokásaihoz? Kibeszélés, pletyka, rágalmazás…
Elég erős a társadalmunk, hogy elbírja a teljes őszinteség súlyát? És van bennünk elég remény hozzá? Elég hit a jóban, annak végső győzelmében? Hit Krisztusban? Hogy ő már megváltott, már győzött, és csak újra és újra bele kell kapaszkodni ebbe a győzelembe? Vagy hinni, hogy a Jóság, ami kint és bent is megtalálható (a rosszal együtt) igenis győz, ha az oldalára állunk és tízezer bukáson át is követjük csendesen hívó szavát?
Rengeteg kérdés és én még nem tudom a választ. Abban biztos vagyok, hogy Krisztus elszenved minket és megbocsátja, hogy így kell tennie.
Szívesen elbeszélgetnék ezekről és más spirituális kérdésekről Kovival, Vad Katival, vagy bármelyik férfi vagy női pornószínésszel, prostituálttal, homoszerxuális életvitelt folytatóval, össze nem adott párral.
Sok kérdés
Túl sok kérdés.
Ha válaszolok rájuk tételesen, akkor előrébb van-e a kérdéseket föltevő, vagy csak legyint?
Mert ha előrébb, akkor tessék : 1 : igen. 2 : nem. 3 : nem. 4 : igen. 5 : nem. 6 : nem tudom, nem vagyok hagyományos. 7 : érdekes elképzelni, igen. 8 : hihető, igen. 9 : nem küzd, ő szabad. 10 : amíg nem tesz más kárára, addíg igen, kiéli és igényt is tart. 11 : igen. 12 : igen 13 : nem tudom mit kezdhet. 14 : szerintem nem szégyen. 15 : nem tudom hányan. 16 : amíg egyértelműbb isteni szabályzás nem érkezik. 17 : tényleg egyszerre szolgál. 18 : akkor úgy megyünk. 19 akkor feloldozást kapunk. 20 : de igen, csak a titok az titok. 21 : de igen, de a rejtegetés az rejtegetés. 22 : ezek csak szavak, nem kérdések. 23 : nem. 24 nincsen. 25 : elég, igen elég. 26 : nem tudom. 27 : eddíg elég volt, szerintem eztáán is elég lesz. 28 : igen
Ha csak legyint és ő jobban tudja, akkor a kérdések csak az én elbizonytalanításomat célozzák – de nem sikerült.
Az elbeszélgetési terv sikere attól függ, hogy mi a cél.
Ha a másként gondolkozók személyes istenképére vagy kíváncsi, akkor ilyent találni fogsz.
De ha tanítani akarsz olyanokat akik nem is akartak tanulni.. akkor nem.
Szerintem első kőrben azt kellene tisztázni,hogy mit jelent keresztyénnek lenni,továbbá mit nevezhetünk keresztyén közösségnek,hogy válhatsz annak részévé? Egyáltalán miként lesz valaki keresztyénné? Ha ezek a kérdések tisztázódtak,akkor a cikkben lévő kérdések is apránként tisztázódnak.
A homoszexualitást annyiban külön választanám, hogy az szerintem nem az egyén döntése, mint ahogy a nemi identitások sem választhatók és csereberélhetők.