A kis bőrönd folyton csak utazik – vendégcikk

Az utóbbi időben mélyen elgondolkodom azon, „mi történt velem?” 300 kilométerre élek őseim földjétől, rövid időn belül 3 munkahelyem is volt, a család szentségképe homokvárként hullt szét a szemeim előtt és könnyes szemmel nézem a lányomat minden héten, ahogy pakol a kis bőröndjébe és költözik vissza az anyjához, mint egy szárnya törött költöző kismadár.

HITTEM BENNÜNK

38 éves férfi vagyok. Édesapa. Mindig hittem, hogy a család az egy szent és sérthetetlen dolog. Életre szóló. A házasság is és a gyermekvállalás is az. Hogy folyamatosan tanulunk, fejlődünk. Minden élethelyzetet meg lehet beszélni csak akarat kérdése csupán. Aztán beugrott egy régi szép mondás menet közben:

„Kettőn áll a vásár.” Láttad a mátrix című filmet? Amikor a fekete macska kétszer megy át egy helyen ugyan úgy, illetve ugyanaz a macska? Ilyenkor változtatnak a mátrixon. Na, velem ez történt. Közel 10 év házasság után jöttem rá, hogy vak vagyok. Hogy, amiben én hiszek, abban nem biztos, hogy a másik is hisz. És, hogy soha nem fogok elválni, mégis sor került rá.

Nálunk a feleségem elfelejtett szólni, hogy

• „Feltűnt hapsikám, hogy már nem érdekelsz?”
• Ja, nem, bocs, mire is figyeljek?

Hát, hogy széthullik az életed….nek hitt valamid.

SZÜLŐI FELELŐSSÉG

De nem itt van a hiba. Ameddig magadban számot tudsz vetni arról, hogy neked hol van/volt a felelősséged, addig rendben is van. De ha veled van egy 7 éves kisember, na, akkor az már nem olyan egyszerű. Szerinted ő mennyit fog fel abból, ami vele történik? Anya és Apa a megrendíthetetlen biztonság megrendül. Az egyből kettő lesz. Választania kell, két olyan dolog közül sok esetben, ami közül nem is akar választani.

Az összes válás küszöbén álló barátom kivétel nélkül elvált, aki ezt mondta:  „Megoldjuk! Majd mi megoldjuk!!!” Nem kértek segítséget. Megoldották. Elváltak, repkedtek a kígyók békák. Nagy a mocsár van belőlük elég…

Ja a gyerek? Köszöni szépen, a kis lelki nyomorék, amúgy jól van. Ja, ja. Mert ugyanis ők belenyomorodnak a teherbe, amit apu-anyu teremtett. Megkeseredett emberek, boldogság után sóvárgók lesznek egy beteggé hazudott társadalomban. Persze hallom a frappáns választ: igen, tényleg jobb külön, mint együtt maradni és marni egymást. Csak az a külön, mint „minőség” az milyen? Emberi vagy állati. Egók ketrecharca vagy megértés? Vagy? Vagy az önismeret útjára lépsz.

MEG LEHET CSINÁLNI

Bárki is hibázott nagyobbat a közösből, nem harcolsz, hanem elfogadod, megérted a kialakult helyzetet, ha már vissza nem fordíthatod. És tudod? Meg lehet csinálni. Nekem eddig sikerül. A volt feleségemmel sikerült korrekt módon, minimális súrlódásokkal úgy elválnunk egymástól, hogy nem bántjuk egymást.

A kezdeti két év nehéz, de lassan elsimulnak a régi sebek. Csak önismeret kell hozzá és tudni kell felállni, újra kezdeni. Igaz nem adják ingyen ezt az utat sem, de ha egy kicsit is tenni akarsz a gyerekedért és nem egy lelki nyomorékot hátra hagyni, megteszed érte is, és magadért is. Mit is? Azt, hogy ember maradsz.

Ugyanis a gyerek sok kérdést tesz majd fel. Ki volt a hibás? Miért történt? Miért pont vele? És te nem sumákolsz. Elmondod a szintjén, ami van. Ami a felelősséged, ami talán az anyjáé is. És nyitva hagyod neki a lehetőséget, hogy idővel rájöhet, hogy mi lehetett. Mert az, hogy mi volt az mindig nézőpont kérdése. Szerintem. Ha tudsz tisztelettel beszélni arról az emberről, akivel 10 évet együtt töltöttél az életedből, akkor a gyerek is megláthatja, hogy milyen ember is vagy valójában. Nálunk sikerült. Nem volt ingyen, mert sokat küzdöttünk magunkkal. Én legalább is így élem meg.

PÉLDAKÉP KELL A GYEREKEKNEK

Ha újra kezded egy másik emberrel, akkor is felelősséggel tartozol magatokért. A választott pár, új élet, példakép a gyereknek. A lányomnak az. Mert úgy választottam új párt, hogy jó példát lásson. Persze ehhez egy olyan ember is kell, aki elfogad benneteket és segít az új úton. A szeretni tudást tanulni kell. Ha nem így lenne, akkor a világon béke és nyugalom lenne.

Hallom igen, persze figyelek rád. Szerencséd volt, mondod te. Kérdezem én: A jó választás szerencse csupán, vagy tudatos választás? Valóban könyvet lehetne írni itt több témában is, de ezt megteszik, megtették már mások is előttem. Van egy dolog, ami minden igyekezetem és megértésem, jó példamutatásom, akarásom ellenére egy talán soha, teljesen be nem gyógyuló seb marad.

Egy nagy kérdőjel. Valami, ami felett nem lehet csak úgy elsiklani. Minden önismereti és új élet béli sikereim és új párkapcsolatom boldogságának ellenére sem.

A LÁNYOM NEHÉZ BŐRÖNDJE

Tudod, a kis bőrönd útja…. minden eltelt egy hét után a lányom összepakolja a kis cuccait és viszi át az anyukájához. Szerintem ezt nem lehet megérteni, nem lehet racionálisan felfogni és bekönyvjelzőzni, mint a könyvtári könyveket, hogy így van és kész. Egy maró érzés marad éveken át. A gyerek egyszer veled, egyszer nem, egyszer veled, egyszer nem. És a kis bőrönd folyton csak utazik és utazik.

Írta: Lagarder

Van már tapasztalatod a válással kapcsolatban? Esetleg van gondolatod, amit szívesen megosztanál másokkal is? Küld be történetedet szerkesztőségünkbe a magazin@valaskultura.hu e-mail címre. Történetedet álnéven vagy név nélkül is beküldheted, kérésedre a cikkben nem jelenítjük meg. – Fleischer Gabriella – Válás Kultúra Magazin alapítója