Ne most legyél medve

Előtted van a kép, ugye? Amikor a harcos amazon megtalálja az egeret a spájzban, és halált megvető bátorsággal támadásba lendül. “Béla, gyere gyorsan!!”, harsan fel a csatakiáltás, és az egér már tudja, hogy sorsa megpecsételődött: ha a háromezer hertzes női sikoly nem végez vele, akkor majd eljön érte a mogorva férj. A férj, aki most unottan felnéz a karosszékből, hanyagul ledobja maga mellé a Nőverő Heraldot, amit egészen addig olvasott, és végre egyszer jó irányba fordítja a patriarchátus vasöklének pusztító, toxikus férfienergiáját.

A nők bátorsága legendás.
Úgy hívják, hogy férfi. Ha az egyik nincs, a másik se nagyon szokott.

Hát igen. Amennyiben nem egy sziklahasadékban élsz, aligha kerülte el a figyelmedet az elmúlt hónapok trendje, ami végigsöpört a genderháború csataterein. Röviden az történt, hogy valamelyik szemfüles Elnyomótársunk az utcán néhány Áldozatnak feltette a kérdést: mi lenne, ha egy sötét erdőben találkoznia kellene egy medvével, illetve egy ismeretlen férfival; melyiket választaná?

A helyes választ tudjuk, legalábbis ha láttál már természetfilmet, ha fél füllel hallottál a maciról, aki 60 km/h-val fut, és a székely mondás szerint nem játék – ha láttál már grizzlyt, aki egyik mancsával rátámaszkodik a pórul járt turistára, a másikkal meg letépkedi a végtagjait, akkor itt egyetlen helyes válasz létezik. Aki medvével találkozik, ritkán mesél róla. Igen, Old Shatterhand nagy nehezen kivégzett egy grizzlyt valahol a Winnetou elején, de nagyon jól tudjuk, hogy Old Shatterhand titokban Chuck Norris, továbbá plot armor volt rajta, és menet közben azért még így se volt őszinte a mosolya.

Aki nőnek születik, kevés kilóval, gyengébb izomzattal, és még felnőttkorában sem tud kajovákat leütni egyetlen ökölcsapással, az valószínűleg jobban teszi, ha egy random kétlábúval fut össze az erdőben.

Kitalálod, ugye?
Kitalálod, hogy mit válaszoltak a csajok?

Ezt úgy kell elképzelni, hogy hét nőből hat. Hét nőből hat inkább a medvét választaná, és most lehet ezen jót nevetni, hogy jesszus isten, ebben a fiókban micsoda éles kések laknak, de jött az újabb pofon: az internet felkapta a szót, és tömegével születtek a mémek, a videók és a magyarázó cikkek, hogy pontosan miért és mennyire választaná minden értelmes nő a medvét. És hogy ez mennyire nyilvánvaló, és hogy mi ezt miért nem értjük, mert természetesen mi vagyunk az oka ennek is.

Megértem, ha most azt gondolod, hogy viccelnek. Sokan hittük ezt, de ilyenkor mindig elfelejtjük, hogy ezek ugyanazok a feministák, akik felgyújtják az erdőt a tűzoltókonferenciára, majd képtelenek eloltani – ugyanazok, akik felépítik a hidat tartóoszlop nélkül, majd amikor rázuhan a forgalomra, akkor letagadják, hogy ők voltak (hogy milyen büszkén hirdették, hogy all female építész group), és akik valid következtetésnek érzik, hogy ha a bűnözők 75%-a férfi, akkor a férfiak 75%-a bűnöző.

Nem, szó sincs tévedésről. Ők ezt komolyan gondolják.

Ha ritkábban öl meg medve, mint férfi, akkor inkább a medve. És ha most azon gondolkodsz, hogy ezzel az erővel miért nem kezdik inkább a Marseilles-t énekelni és bal lábon ugrálni, hiszen olyan még egyáltalán nem volt, hogy valakit eközben ért volna medvetámadás, akkor nem egyszerűen rosszul következtetsz, hanem szexista vagy, része vagy a problémának, bűnöző vagy, és – figyelj, mert ez a végső csapás! – látod, pontosan ezért vagy te az oka annak, hogy inkább a medvét választják. Igen. Te tehetsz róla. Te tehetsz ellene. Nyugi, ilyenkor ezt szabad mondani, mert most az a csapat mondja, akinek szurkolnak.

De vajon miért?

Miért csinálják? Miért mondanak ilyen baromságot ezek az angyallelkű tündérszemű tündérangyalkák, akiknek szivárványos unikornis által felöklelt csillámpóni volt a jelük az óvodától kezdve mindenütt? Hát miért jó ez nekik, hogy megint provokálnak, sértegetnek, beszólnak, vádaskodnak, gyűlölködnek, fröcsögnek, és még azért is te vagy a hibás, amikor rád spriccel a vérhabos nyáltajték? Hát mi nekik ebben a jó – ettől szebbek és fiatalabbak lesznek talán? Vagy egyenjogúbbak?

Sokak szerint egyszerűen a figyelem az, aminek nem tudnak ellenállni. Az az ő drogjuk. A figyelem, amiből bármekkora pici csíkot is hajlandóak felszívni: amikor lassítanak a zebrán, hogy te többet várj, és addig őket nézd, akkor nem képzelődsz. Igen, csinálják. Igen, ezért. Amikor elkésnek a randiról, de úgy késnek el, hogy előtte kéjesen nézik valahonnan pár percig, ahogy toporogsz a megbeszélt helyen: nem képzelődsz. Pontosan ez történik, és ezért. Amikor húzza az időt, amikor provokál, amikor incselkedik, amikor ellenáll egy kicsit, hogy felébressze benned az indulatot – akkor ebben az érzésben lubickol. Karinthy ezt úgy mondta, hogy “a cippes derekát végigriszákolta valami fortymeleg”, valami ilyesmit éreznek, tiltott, édes boldogságot, hogy most ők borzasztóan fontosak, és értük most ki kell állni valami kellemetlent, de te megcsinálod, nem hagyod ott, nem ütöd el, nem kiabálsz rá, hanem türelmesen sóhajtasz, és eddig a fél pillanatig neki fényesebben ragyog a glóriája.

A vérfeminista tábor persze egyszerűbb eset: ők csak rosszat akarnak. Nyersen, primitíven, és mindig. Legyen neked rossz, és ugyan mi lehetne neked rosszabb, mint amitől fordított esetben ő szenvedne, igaz? Nem fogják fel, hogy neked ezzel nem lehet fájdalmat okozni: abból indulnak ki, hogy nekik lehet. Ha nem őt választod, ő szenvedne, tehát te bizonyára szintén szenvedsz, ha ő a medvét választja. Nem érti, hogy régen a segítségére siettünk volna, de az utóbbi 10 évben addig ütötték a vasat, hogy most már Michael Jackson mosolyával ennénk a popcornt, miközben történik a jelenet. És igen, lehet hogy egy-egy letépett végtagnál fel is szisszennénk, hogy “húúú, azér ez durva”, mert mégiscsak úriemberek vagyunk. Nem holmi állatok.

Ha látsz valahol medvés mémet, ha látsz valahol medvés cikket, mindig gondolj arra, hogy ők most borzasztóan büszkék rá, hogy a nyilvánvaló, elkerülhetetlen és igen fájdalmas halált választanák helyetted. Nevess egy jót, amiért ekkora hősök: az előbb még majdnem odamentél hozzájuk ismerkedni.

Aztán képzeld el, ahogy meglátnak egy egeret, sáskát, pókot, meztelencsigát, vagy bármit, ami gusztustalan, és sikítozva bebújnak mögéd, hogy csinálj már valamit, mert most hirtelen kellesz nekik, most legyél gyorsan védelmező, Igazi Férfi – most egy kicsit nem akarnak gyűlölni, arra ott van még az egész élet. A bajban ismerszik meg az emberi jellem: a süllyedő Titanicon aligha voltak feministák. Képzeld el, ahogy reszketnek, és képzeld el, hogy mi mindenre lennének képesek akkor, ha egy medve lenne ott. Hogy egyrészt mennyit gondolkoznának, ha oda kéne lökni téged a menekülés érdekében, másfelől hogyan könyörögnének sírva, hogy bármit megtesznek, jöhet az egész csapat, az egész falu, az egész város, csak lécci ne tépje szét őket az az állat, amire most már az ösztöneik reagálnak: az ösztöneik, amik velük ellentétben ritkán hazudnak.

Figyeld meg jól ezeket a hős, bátor, strong, independent, “who run the world” lényeket (akiktől valamiért sose hallunk olyan dalt, hogy “who built the world”), és jegyezd meg jól, hogy micsoda jellemük van. Hogy micsoda igazságérzet kell ahhoz, hogy egyszerre legyél áruló és áldozat: hogy békeidőben megmérgezd azt, aki mögé a háborúban elbújtál. És ha látod mindezt magad előtt, akkor még egy kérésem lenne.

Ígérd meg, hogy többé nem leszel a játékmackójuk.