A férfi nem ember: esendő, érthető, szánható hibákkal. Nem. Ő gonosz félisten, aki bárki, de főleg a nők szenvedése és vére élteti. Ezt mondja a nyugatról beáradó korszellem. Keleten nem hangoskodik, beszélnek helyette a tettek: háborúk, levágott női orrok, burkák, csadorok, saría, gyerekkatonák. Ehhez képest, itt, köztünk:
Egyre többen nyugaton felébredve évszázados álmukból, arra jutottak, hogy őszintébben fognak élni.
Ők az őszinték.
Először is ezt a “férfi vagy, bírj ki mindent” maszlagot nem követik. Igenis joguk van nem mindent elviselni, nem mindig jófiúnak lenni, olyan értelemben, hogy mások mindig jót gondoljanak róluk.
Önmaguk előtt sem játszák a rendíthetetlen, mindig faarcú cowboy-t. Igenis megengedik a könnyeket, vagy azok megfelelőit maguknak. Pl. kimondják a bennük feszülő érzést, nevet adnak neki, bár látszólag nem törnek ki könnyekben, mégis engedik, hogy elnyelje őket, hogy átélhessék, és aztán tovább léphessenek.
Sírnak, vagy másképp feldolgozzák az érzéseiket (favágás az utolsó tuskóig hajtott tempóban. Kicsit macsó, de működhet.)
Ha valaki eléjük áll, hogy így meg így kell férfinak lenned, akár mert a Biblia ezt írja (pusztán Isten tekintéjére apellálnak, érveik nincsenek) nyugodt szívvel mondja ki: köszönöm, nincsen szükségem erre. “Neked kell vezetned a családod”, Nőj fel végre, ezt ki kell bírnod,” Csak családban lehetsz boldog”, “csak magányos, a saját magára, élvezeteire koncentráló férfiként lehetsz boldog”, stb. “Légy férfias!” – ez egyenesen megnevetteti. Ő már az, eljutott oda, hogy egyéniségét férfiassá tette a maga egyediségében.
Együttműködnek, másoknak is jó célokat állítanak fel, a pénzt eszköznek tekintik, és ismerik a nőket. Ma ötven év alatt aligha lehet erre a szintre eljutni, és legalább egy válás kell hozzá.
Vannak nárcisztikus,
beképzelt, önelégült férfiak, (pár százalék) aki csak eszközöknek tartják a többi embert, hogy őt élelemhez, otthonhoz, családi körhöz, kéjhez, akár nem megszokott (pl. drogos) tapasztalatokhoz juttassák. Kiemelkedni a tömegből, tündökölni akarni, főleg önmaga előtt. Magyar Pétert ilyen embernek tartom, aki feleségével szemben erőszaktól sem riadt vissza. Manipulál, ha pedig nem ő irányít és felelőséget kell vállalni, megsértődik. Megmutatja milyen gyenge is lelkileg, az alázat milyen messze van tőle.
Ők az alfák, akik közt sok amúgy kiegyensúlyozott férfi is akad. Őket irigyli a világban elért eredményeik alapján sok férfi és nő. Sok nő vonzódik hozzájuk, karakteres, erős egyéniségüktől (mely talán úgy csillog mint a gyémánt, de ugyanúgy is törik egy nem várt ütés irányától.)
Sokakat vezetnek félre ezek a hamis próféták.
Végül vannak az alvók, a fehér lovagok. Romantikusan közelednek a nőkhöz, és hagyják hogy azok durván kihasználják őket, lenyúlják pénzzel, rengeteg sebet kapjanak gyerekvállalás esetén, vagy mert egy hárpiával kell együtt élni, hogy a gyerekeivel maradhasson, vagy reménytelen, kivéreztető harcot kell a gyerekeiért folytatnia a bíróságokon és gyámügyeken keresztül. Szenvedéseik közepette felébredhetnek és őszintévé válhatnak. Sokszor ez meg is történik (pl. velem is).
A feminista korszellem azonban igyekszik minden férfit az embertelen, egocentrikus, magát félistennek hívő nárcisztikusnak láttatni.
Nem baj. Meg fogjuk mutatni, hogy ez nincsen így, és a helyzet sokkal jobb és egyben rosszabb, mint ők állítják a férfiakról és a nőkről.
A címben föltett kérdésre a válasz :
Férfi az a hímnemű ember, akit a nőnemű ember vonzónak érez.
..és másodsorban férfi az a hímnemű ember, aki után én is bemennék öreget menteni az égő házba, vagy kiugranék a lövészárokból támadni.
Zoltán. Ami apróságokat írtál hogy sírni is tudjon, meg lerázza magáról a környezete elvárásait, ezek csak rontanak egy férfinak az én szememben való elismertségén.
Ezek lehet hogy jó tulajdonságok az egyenlőségpárti felfogás szerint – de egyenlőség csak a számtanban létezik.
Tesztoszteron – magyarul, ennyi? A legtöbb férfi azonban nem ilyen, vagy nem eléggé, de ettől még férfiak. Gyakorlatiasan nézve. Igazad van, az ilyen Férfi példakép (amit felhoztál), de a hétköznapokban azért mi, többiek is férfiak vagyunk.
Zoltán
Nem a férfihormon pár cseppje a vonzó a nőnemű embereknek, hanem a következményei.
Az egy fontos tétel, hogy aki nem ilyen.. vagy nem eléggé ilyen (még mérőszáma sincsen, úgyhogy vagy az, vagy nem az) – tehát férfiak-e, vagy csak hímnemű emberek.
A trehány nőnemű nyelvezet pasinak nevezi a nem eléggé férfias hímneműeket. És ahogyan nem mindegyik nőnemű ember vonz engem (tehát nem mindegyikük minősül nőnek) – úgy a nemtársaink sem mindnyájan férfiak.
Adott alkalmakkor viselkedhetnek férfiasan, és ettől sokat javulhat a megítélésük
Mit értesz a “gyakorlatiasan nézve” alatt? Neked nem az imponáló viselkedésétől férfi az amúgy semmikülönös -típusú hímnemű?
Ebben minden benne van!!!
Nem lett rossz írás de azért a sírás meg az érzések kibeszélése egyáltalán nem férfias de mint írtad is lehet találni olyan férfias pótcselekvéseket melyek jók a feszültségek levezetésére.
Abban egyetértek, hogy M.P. milyen ember, én sem tartom különbnek.
Azt viszont kifejezetten “feministának” tartom, hogy feleség bántalmazónak tartod.
Egyenlőre csak média vádaskodás hangzott el ellene egy feleség részéről aki olyan anyagi és államigazgatási háttérrel rendelkezett amellyel könnyedén kiléphetett volna a kapcsolatból akár úgy is, hogy a férje sosem talál rá vagy törvényesen is felléphetett volna ellene a média kizárásával is de akár most is élhetne jogorvoslattal. De semmi nem történt csak utólagos média hiszti több év távlatából.
Ez így egy teljesen hiteltelen és hihetetlen vádaskodás semmi több.
Én sem szeretem ezt az embert, sőt, de hallottam, ráadásul az ellenfeleitől, hogy a feleségét nem ütötte meg, sőt, a felesége ütötte őt.
Erről a székely bácsi, meg a balesetet szenvedő politikusokról szóló vicc jutott eszembe. :-]
Én se hiszem el a politikusoknak már azt se, amit kérdeznek! Se MP-nek, se VJ-nak! Egykutya, nem véletlenül éltek együtt sokáig…