Rokapapa
0 megosztás

Demográfia

Vajon jó úton haladunk, jó irányba?!

Az utóbbi években elszaporodtak az olyan közlekedési anomáliák amelyekben autósok haladnak szembe az út forgalmával, de mégsem erről lesz most szó.

A feminizmus erősödésével együtt előtérbe kerültek a család kontra karrier kérdései. Ezeket a kérdéseket megvizsgálva számokkal és tényekkel is alátámasztották, hogy a női munkavállalás és karrier minden esetben a családra és azon belül is elsősorban a gyermekek születésére nézve negatív hatású. Ennek ellenére még az állami és az ellenzéki propaganda alá tartozó médiák is folyamatosan erőltetik a női karrier építést és megpróbálják úgy feltüntetni, hogy az jó a családoknak és mennyire kedvez a gyermekvállalásnak. Az állami irányítás alá tartozó oktatás is ezt próbálja tovább erőltetni már egészen kicsi kortól kezdve. Azonban jól látszik, hogy minden igyekezet ellenére sokkal inkább károsak ezek a támogatott folyamatok mint hasznosak.

A problémák teljes megértéséhez szükséges kiemelni a nemrégiben előtérbe került és talán minden eddiginél súlyosabbnak feltüntetett demográfiai problémát is. Abban minden politikai irányvonal és statisztikai hivatal egyetért, hogy Magyarország népessége 1981-óta folyamatosan csökken de azt követően elszabadul a pokol. Gyakorlatilag nincs két olyan statisztikai hivatal amely hasonló számokat mutatna, de a politikai oldalak véleményei is ellentmondóak. Eredetileg szándékomban állt statisztikai adatokat bemutatni, de mikor olyan statisztikai adatokkal is találkoztam amely szerint jelenleg Magyarországon 11.4 millióan élünk, beláttam, hogy nincs fellelhető hiteles adat. Mindazonáltal az eltérő vélemények zömét tekintve 9.1 és 9.7 millió közötti a számunk, a 2022-es hivatalos népszámlálási adatok szerint pedig 9.6 millióan vagyunk.

Azonban minden ellentmondó adat ellenére is kivehető, hogy gyorsul a népesség fogyásának üteme. Az elmúlt 13 év alatt a népszámlálási adatok alapján az éves népesség fogyás a háromszorosára nőtt a korábbi népszámlálási időszakokhoz viszonyítva. Természetesen ez nem új keletű, hisz minden nyugati ország küzd ezzel a problémával, mi, Magyarok és a többi volt kelet európai ország azonban még sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint a nálunk fejlettebb nyugat. Számomra éppen ezért érthetetlen, hogy miért van az, hogy a rendszerváltás óta minden egyes kormány a családpolitikában vagy épp a népesség csökkenés elleni harcban a nyugaton már látványosan megbukott intézkedéseket és törvényeket vezeti be.

A legtöbb országban már nem is tudják elrejteni a problémákat, és az sem titok, hogy a migrációban látják a megoldást. Azonban mi, Magyarok már megtapasztaltuk, hogy a betelepített kisebbségek sosem fogják megoldani a demográfiai problémákat, csak egy ideig segíthetnek azok elfedésében.

A kommunista rendszerben az országunk határai közé szorult kisebbséget kemény intézkedésekkel próbálták integrálni a társadalomba, ami elég csekély eredményeket hozott, de legalább garantálták az őslakosok jogait, jogorvoslatát. A rendszerváltás óta viszont hatalmas pénzekkel és számos, csak számukra elérhető támogatási rendszerrel próbálják integrálni a kisebbséget. Sajnos minden igyekezet ellenére, az integráció egy jelentéktelenül alacsony százaléktól eltekintve egyáltalán nem valósult meg. Amellett, hogy minden intézkedés megbukott, az őslakosok és a kisebbség közötti ellentétek nagyban fokozódtak, amiknek elsődleges oka a kivételező kormányzati magatartás.

Viszont ezen elhibázott támogatásoknak köszönhetően a kisebbség létszáma olyan mértékben megemelkedett, hogy az elmúlt harmincöt évben képes volt elfedni az egyre súlyosabb demográfiai problémákat. Azonban a nyugat követésével mára már olyan súlyossá vált a helyzet, hogy a kisebbség növekedése sem képes tovább elfedni az egyre riasztóbb adatokat.

A tények egyre nagyobb nyilvánosságra kerülése miatt máris több véleménytáborra szakadt az ország.

A feminista szervezetek folyamatosan azt hangoztatják, hogy azért nem szülnek a nők mert elnyomásban élnek, nagyobb egyenlőség mellett több gyereket szülnének. Ennek teljes mértékben ellentmond az, hogy a nők nem elnyomásban élnek hanem előjogokat élveznek a férfiakkal szemben. Az is ellentmond a feminista narratívának, hogy a női jogok növelésével gyorsult a népesség fogyás. Tehát minél több jogot kapnak a nők, annál kevesebbet szülnek, és ez jól megmutatkozik a nálunk sokkal jobban feminizálódott országokban is.

Talán a leghangosabbak azok, akik azt állítják, hogy a megélhetési problémák miatt senki nem akar gyereket szülni ebbe az országba. Nem mondom, hogy nincs igazság abban amit állítanak, de az biztos, hogy nem ez a fő probléma. Írom ezt azért, mert az ellentábor véleménye is igaz. Ők megkérdőjelezik ezen állításokat azzal, hogy azon országokban ahol sokkal jobb az életszínvonal, még súlyosabb a probléma. Félek ez az álláspont annyira igaz, hogy szó szerint kiüti az előző csoport véleményét.

A másik nagy vélemény az, hogy a közbiztonság romlása és a háborús feszültségek miatt nincs gyermekvállalás. A közbiztonság még érthető is lenne, hisz az minden országban romlik. A háborús fenyegetettség viszont újdonság a nyugati országok számára, Amerikát leszámítva. De minden érvnek ellentmond az, hogy azokban az elmaradott országokban ahol a nők jogai ismeretlenek, az életszínvonal nagyon alacsony, a közbiztonság szinte nem is létezik, és szó szerint belharcokban őrlődik az ország: a népesség robbanásszerűen nő.

A negyedik – és talán a leginkább érthető tábor szerint – azért születik egyre kevesebb gyerek, mert kevesebb a szülő korban lévő nő. Ez egyrészt igaz, de mégsem tekinthető fő problémának. A kevesebb megfelelő korban lévő nő sem szül gyereket, ami persze sok kérdést is felvet. A fiatal nők egyre nagyobb százaléka a gyermekvállalásra leginkább alkalmas életkorában még tanul. Az iskoláikat követően megpróbálnak karriert építeni, vagy önálló egzisztenciát teremteni és van egy olyan réteg is, aki csak simán azt mondja, hogy ő még élni akar. Őszintén szólva az első két csoportot még meg is értem, bár nem értek egyet velük, viszont az “élni akarókat” nem vagyok képes megérteni. Honnan veszik, hogy egy stabil párkapcsolat és a gyerekvállalás az élet végét jelenti?! Azt meg végképp nem értem, miért hívják “életnek” azt, ha minden hétvégén részegen fetreng valaki a saját hányásában, és még azt sem tudja, kikkel és hányszor volt szexuális kapcsolata?!

Mindent egybevéve: mire a nők eljutnak a gyermekvállalásig már sokkal idősebbek annál, ami még optimális lenne a szüléshez és még csak az első gyermek vállalásánál tartunk. Ezt a meddőségi klinikák is alá támasztják, hisz ők is folyamatosan azzal érvelnek, hogy sokkal könnyebb lenne segíteni a gyermekre vágyó pároknak ha átlagban 10-15 évvel korábban fordulnának hozzájuk a felmerülő problémákkal. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ugyanezen klinikák a kormányt is okolják, mert nem kapnak elegendő támogatást a megfelelő segítségnyújtáshoz.

Tehát minden véleményre jut egy vagy több ellenvélemény és lehet, hogy egyikkel sem tudunk egyetérteni de mindnek van alapja is.

Engem éppen a sok véleménykülönbség késztetett arra, hogy másfelé is keresgéljek és megpróbáljak újabb okokat is feltárni.

Hazánk jelenlegi vezetése minden eddiginél látványosabb és nagyvonalúbb formában próbálja támogatni a családokat és a gyermekvállalást ami dicséretes, de látszik a kapkodás és az átgondolatlanság.

Természetesen az új támogatások mellett szól, hogy ezekkel végre nem csak a kisebbséget akarják támogatni, valamint nagyban elősegíthetnék a gyermekvállalási hajlandóságot.

Ennek ellenére a családtámogatások nem vezettek eredményre, még lelassítani sem sikerült a népesség csökkenését.

Talán jobb eredmények születnének, ha a támogatások kapcsán a kormány nem a nyíltan családellenes feminista szervezetekkel egyeztetne, sőt leginkább ezen szervezeteket kellene kizárnia a döntéshozatalból.

De talán kezdjük azzal az átgondolatlansággal, ami minden tekintetben ellentmond a józan észnek.

A kormány már több esetben is kijelentette, hogy számára a család az az anya és a gyerekek. Pár évig ez volt a hivatalos narratíva. Aztán persze jött az LMBTQ fenyegetettség és megtisztelő módon végre a férfiak, apák is helyet kaptak a családban. Viszont addigra már sikerült leértékelni a férfiakat a nők szemében és elvenni a kedvüket a családalapítástól.

Természetesen addigra számos kirekesztő és káros, csak nőknek szóló, kedvezmény született. Ilyenek az adókedvezmények, a diákhitel elengedése, a teljes adómentesség is, de volt olyan hitel is, amit csak nők vehettek fel, míg annak visszafizetési terheit a férfiaknak is viselniük kell.

Ezek nagymértékben családellenes intézkedések, hisz mindegyik a férfiak családban betöltött státuszát gyengíti. Vagyis ha csak a nők kapnak támogatást és engedményeket, míg a visszatérítési terhek közösek, a férfi a család számára anyagilag értéktelenné, feleslegessé válik a támogatások megkapását követően. Az értéktelen férfit pedig a nők nagyon gyorsan eltávolítják a családból a válás folyamatával annak ellenére is, hogy ezzel elveszítenek több további támogatást. Aztán ott marad a fiatal nő – többségében egy gyerekkel – és a beszűkült párkapcsolati lehetőségei miatt egyedülálló anyaként már nem is fog több gyereket szülni.

Demográfia valósága – Kormány: 1 – 0

A családból kitett férfi a tapasztalatai és a sokáig fennálló adósságai miatt szintén nem fog több gyereket vállalni.

Demográfia valósága – Kormány: 2 – 0

A következő látványos hiba a kicsi és fejletlen települések kihalását megakadályozni hivatott falusi CSOK. Persze voltak és vannak nyertesei ennek a támogatásnak, és akár kiemelkedően jó is lehetne kellő átgondolással. Akik elsők között vették igénybe ezt a támogatást, jól jártak, de a piac gyorsan reagált, és ezen ingatlanok árai egy megyei jogú város ingatlanjainak az értékére emelkedtek. Vagyis: ha ma egy fiatal pár élni kívánna ezzel a lehetőséggel, az önerejük és a támogatás mellett is háromszor akkora hitel felvételére kényszerülnek, mint a falusi CSOK bevezetése előtt. Persze lehetne ezt jól is szabályozni, de itt a kapkodás miatt ez elmaradt. Helyesen úgy működhetne a dolog, hogy ha valaki a támogatás igénybevételével kíván egy kis faluban ingatlant venni, akkor értékbecslő határozná meg a maximális értéket ami fölött már nem vehető igénybe a támogatás. Ez a magasabb árú vásárlások elmaradásával szabályozná az árakat, és így a támogatás nem az eladó ingatlanok tulajdonosainak jelentene extra hasznot, hanem ténylegesen a fiatalokat segítené.

Demográfia valósága – Kormány: 3 – 0

A következő nagy probléma az oktatás és az egészségügy. Szívem szerint külön választanám, de egyben is jól érthető.

Az orvosok bére drasztikusan megemelkedett, és a tanárok bére is emelkedik, így az ő bérük jóval átlag feletti. Nem sajnálom én senkitől a pénzt, de a világon mindenhol egy elvárásrendszer épül a kimagasló bérek köré. Azonban kis hazánkban ez elmaradt. Sem az orvosokkal sem a tanárokkal szemben nem épült fel egy, a munkájukkal szembeni elvárási és ellenőrző rendszer, kivéve az ideológiai megfelelést. Az egészségügy támogatása a béka hátsója alá szorult, mégsem ez a fő oka a hanyatló ellátásnak. Lehet, hogy kevés az orvos, de aki van, annak is büdös a munka, mind a magánrendelőjében akar még több pénzt keresni, hisz az állami rendszerben nem kell megfelelnie semmiféle elvárásnak. Ott akkor is megvan az uniós mértékű fizetése, ha naphosszat csak kávézik. Az oktatásban ugyanez érhető tetten. Nemcsak a színvonal csökken, de már óvodai szinten sem valósul meg a gyermekeink elvárható felügyelete. A felsőoktatásban pedig a pénzért terjesztett hamis ideológiáké a főszerep, és nem a valódi tudásé.

Azzal vannak tele a híradások, hogy iskolások, óvodások zaklatják, bántalmazzák egymást, vagy épp mikor a kis óvodás simán kisétál az ovi ajtaján. De az is gyakorivá vált, hogy kiderül egy pedagógusról, gondozóról vagy épp ezen intézmények egyéb alkalmazottjáról a ferde hajlam.

Talán mindezek is könnyebben feltárhatók és megelőzhetőek lennének, ha lenne egy, a tényleges munkájukkal szembeni elvárási rendszer. Tehát az egyre romló egészségügyi ellátások, valamint az oktatás és gyermekfelügyelet miatt is érthető ha csökken a szülési kedv.

Demográfia valósága – Kormány: 4 – 0

Sajnos még nem végeztem, sőt a végére hagytam a legnagyobb problémát ami akár tíz pontot is jelenthetne annyira súlyos.

Az anyaság ellehetetlenítése, amiben már a korábban leírt pontok is nagy szerepet játszanak. Tudom, hogy ez egy kényes téma, hisz teljesen szembe megy a feminizmussal, és azzal az iránnyal is, amerre a nyugat tart. Az anyaságot mind a mai napig egy szent dologként tartjuk számon, de mégsem vesszük figyelembe, sőt a támogatása helyett páros lábbal igyekszünk eltiporni. Az egy dolog, hogy a feministák teljesen kitörölnék az életünkből még a fogalmat is, de sajnos a nyugati országok kormányai is ezt az utat követik. Ahhoz, hogy egy nő ne csak szülő legyen, hanem anya is, elsősorban rengeteg időre van szüksége, olyan időre, amit a gyermekeire fordíthat. Tehát a nők karrier építése vagy épp a jelenlegi formában vett munkavállalása már önmagában nézve is anyaság ellenes és gátolja a gyermekvállalást. Egyre inkább kibontakozik a közvélemény ellenszenve is a karriert építő nőkkel szemben, míg a férfiak is egyre inkább a nők otthon maradását szorgalmazzák. Talán mindnél rosszabb a politikusnők és vállalkozónők megítélése, akiknek családjuk, gyerekük van. Ők azok, akik a karrier érdekében cserben hagyják a családjukat, és ami még rosszabb: szó szerint elárulják a gyerekeiket. Egyre szélesebb körben mutatnak rá arra is, hogy mit várhatnak a választók azon nőktől, akik a saját gyerekeiket is képesek elárulni. Félek, erre már számtalan politikusnő adott egyértelmű választ.

Az efféle karrier még férfiak esetében is joggal helyteleníthető, még akkor is, ha számukra ez egy olyan kötelező feladat, amit valakinek muszáj elvégeznie. Azonban az apák szerepe és jelenléte a családban messze nem bír akkora jelentőséggel mint az anyáké, hisz a férfiak még a pénz kereséssel is példát mutatnak az utódaiknak, ennek ellenére nagyon jó és hasznos lenne számukra is több értékes időt biztosítani a családban.

A bölcsődék például a gyerekekre gyakorolt kizárólag negatív hatásaik mellett még az adófizetők pénzét is elvonják attól, hogy az otthon maradni kívánó anyákat tudják hatásosabban támogatni.

De a hosszú óvodai idő, az általános iskolai közétkeztetés és a napközik is az anyaságtól vonnak el időt és milliárdokat havonta. Gyakorlatilag a kormányunk arra van berendezkedve, hogy jó sok pénzt költ egy olyan probléma megoldására, ami amellett, hogy könnyedén megelőzhető lenne, csökkenti a gyermekvállalási kedvet, és útjában áll egy kiegyensúlyozottabb felnőtt-társadalom kinevelésének a mai gyermekekből.

Én is voltam gyerek, és még jól emlékszem arra, hogy délben értem jött anyám az óvodába, és hazavitt házi kosztot ebédelni a közétkeztetési moslék helyett – ami akkoriban még egyáltalán nem volt moslék. De az általános iskola alsó tagozatában is 12-13 órakor elindultam haza ebédelni, utána pedig játék majd tanulás anyával.

A nyugat majmolásával szó szerint ellehetetleníti a kormányunk az anyaságot. Ezt azért sem tartom észerűnek, mert az a gazdasági plusz, amit az anyák adnak az általuk elvégzett többlet munkával, eltörpül a gyermekfelügyeleti intézmények fenntartási költségeihez képest, miközben elveszi a nők kedvét és lehetőségét is a gyermekvállalástól, ráadásul a működtetésük önmagában is nőket von el a családoktól.

Próbáljunk belegondolni, hogy vajon hány nő választaná a munkavállalást, a felsőoktatást és a karriert ha három gyerek vállalása esetén elegendő támogatást kapna a főállású anyasághoz?!

Azt se felejtsük ki, hogy az otthon maradó anyák a gyermekeik apját is többre értékelik, ami a családok egyben maradásának egyik alapfeltétele.

Persze ezen támogatásoknak útjában áll a nyugat követése, hisz a jelenlegi kormányzat üzenete az, hogy te csak dolgozz, mi meg vigyázunk a gyerekedre, de még jobb ha nem is szülsz. A nevelés kérdése pedig sok más fontos tényező mellett gondosan elhallgatásra kerül, mondhatni kifelejtik a reklámanyagból. Viszont ezek az elhallgatott dolgok, amik ráadásul sok időt és energiát követelnek, az első gyermek megszületésével felszínre kerülnek, és sokszor útját is állják a további gyermekek vállalásának.

Demográfia valósága – Kormány: 5 – 0

Tisztában vagyok vele, hogy a politikusoknál és a feministáknál az itt leírtak enyhén szólva is kiverik a biztosítékot és mindenféle kétes eredetű kimutatással meg gyalázkodással fognak reagálni, ha fognak.

Mégis úgy gondolom, hogy bárki, aki megpróbálja végiggondolni a leírtakat, legalább részben egyet fog érteni velem.

Arra is szeretnék rámutatni, hogy nem a jelenlegi kormányt akarom pusztán kritizálni, hisz a rendszerváltás óta minden politikai hatalom ezt a nyugaton kitaposott utat követi.

Jól látható az út, amin az országunk halad, és minden kilométerkőnél szembesülünk az utazás következményeivel. Vajon meddig mehetünk tovább, és tényleg addig akarunk ezen az úton haladni amíg teljesen el nem fogyunk?

A kérdést akár külön feltehetném a feministáknak is, hisz ők azok a véleményvezérek, akiket a kormányunk és a társadalmunk nőtagjai kritikátlanul követnek.

Post Author: Rokapapa

Rokapapa
Egy olyan férfi vagyok aki a női emancipáció nélkül még mindig a munkásosztály tagja lenne. Ennek ellenére elítélem a női emancipációt és a feminizmussal együtt csak az emberi faj elkorcsosodásának és a természet megcsúfolásának tekintem. Nem érdekel ha ezért bárki megvet vagy elítél de mielőtt bárki kővel dobálna előbb nézzen szét maga körül és döntse el jobb lett e a világ a nők "felemelkedésével". :(
f Facebook
0 megosztás


58
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
51 Válasz hozzászólás
15 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
12 Hozzászólások szerzői
Csaxi Mami – A feminsta troll :)common manBelaSzergej55Ijk Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

Kissé tágítanám a kört:

Lényegtelenek a kormányzati intézkedések.

Legyenek bármilyen jó szándékúak meg adjanak bárkinek bármennyit, végül csak kontraproduktívvá válik mindegyik, mert hamis narratívára/közvélekedésre stb.-kre épülnek. Hamis premisszákból vonnak le még hamisabb következtetéseket és valójában csak kárt okoznak.

A demográfia, vagyis a születendő utódok száma és nem elhanyagolható szempont – a minősége!, alapvetően attól függ, atavisztikusan, millió éves kiválasztódás következményeként, hogy:

1. Mennyire nagy a gyerek túlélésének, felnőtt, szaporodóképes kor elérésének az esélye.
Meg lehet nézni, hogy hol születik a legtöbb gyerek, mi a biológiai “mozgatórugója?
Ott, ahol nagyon nagy, “extrém mértékben hullnak, mint a legyek”, és valójában semmi más nem igazán számít.
Ennek ellentéteként, paradox módon ott születik a legkevesebb, ahol “minden kellemes és pozitív feltétel adott” …..

Ebbe az ember kb 200 éve folyamatosan beleavatkozik, és minél “gazdagabb” , annál inkább megteheti, kezdve a védőoltásokkal, higiéniával, egyészségügyi fejlődéssel- vagyis minél biztosabb az (akár korcsként megszülető gyerek) életben tartása, akár (mindenféle értelemben vett) improduktivitása ellenére is, ott csökken a születendő gyerekek száma.

2. Minél nagyobb az átlagéletkor, annál kevesebb gyerek születik.Logikus, hiszen az egyed hosszabb élete erőforrásokat igényel, és a bizonytalan, bármikor bárki meghalhat akár egy banális fertőzésben vagy egy rozsdás szögtől, sérüléstől, fertőző betegségtől etc. -al szemben felértékelődik az egyed életének az értéke!

3. Minél “biztosabb” a (minőségi ) élet, annál kevesebb gyerek születik…. lásd: Ma egy utolsó putriban élő, magyarországi cigány is nagyságrendiekkel jobb és hosszabb életet él, mint mondjuk egy 3-400 évvel ezelőtt élt akár főnemes – aki nem hiszi, hasonlítsa össze korrekt módon…….

4. Amíg a férfi döntése volt- a nő feletti jogot gyakorolta-, amíg nem létezett “családon” belüli “megerőszakolás”, addig a nő maximum a szoptatás kitolásával volt képes az (újbóli) teherbeesését “késleltetni”, ami jelenleg is “bevett módszer” pl. egyes afrikai törzseknél, addig max kb 4 évig de inkább 2-3 évig tolhatta ki a következő teherbeesést.

(Személyesen ismerek olyan nőt, aki 5-6 éves koráig szoptatta az utolsó gyerekét, mert a férje egy részeges semmirekellő volt és ha meg is dugta részegen, így nem esett teherbe, vagyis kisebb volt a lehetősége ….)

5. A nő férfire való “rászorultsága”.
Még 100 évvel ezelőtt is, ha életben akart maradni és nem éhen halni, akkor kénytelen volt férjhez menni, vagy a városba elmenni kurvának.
Minél nagyobb mértékben csökkent, sőt ma már inkább lassan átfordul a kvótás szarokkal, annál kevésbé van rászorulva, sőt……

6. A nő kezébe (át)került, fokozatosan, egyre nagyobb mértékben a “döntés joga”, a választás lehetősége.
Már abban is dönthet, hogy akar-e egyáltalán szülni, ha igen, akkor kinek, és mennyit.
Minél magasabb a (hamis) “státusza” , annál inkább szűkűlnek a lehetőségei, szó szerint “elfogynak” a potenciális partnerek.
Értelemszerűen, akiket már nem “lát” azok kikerülnek a képből, kb 80%-a hímneműeknek, akik meg neki kellenének, azok meg “dúskálhatnak” a nála is “jobb” minőségben, így egyre kisebb a merítési lehetőség, vagy megalkuszik, vagy egyedül marad.

7. Minél képzettebb, minél tovább húzza/válogat, annál kevésbé fog “párt találni” és ezzel szinkronban szülni, addig, amíg túlesik a holtponton és azután már szó szerint baszhatja……

8. Többre értékeli a saját jólétét (jelenleg kb 50%), mint a kompromisszumos, megalkuvó, akár párban is a gyerekkel járó “macerát”, főleg úgy, hogy ha alfaözvegy státuszba kerül, és onnan már általában nincs kiút.

9. Minőségi és mennyiségi romlás a potenciális, “apa-képes” partnerek terén.
Nem csak a saját hamis szexpiaci értéke gátolja, hanem a másik oldal egyre növekvő “szűkössége” is.

10. Minden szüléssel biztosan csökken a szexpiaci értéke, és olyan kötelezettségei keletkeznek, ami alól nem tud kibújni, muszáj minimum 18 éven keresztül “kulimunkát” végezni, a gyerekéért felelősséggel és sok áldozattal tartozik.

Biztos, hogy lehetne még folytatni, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy egyértelmű legyen, ezek közül egyik sem olyan, amit bármilyen kormányzati intézkedéssel “meg lehetne venni”, sőt, minden “nőtámogató”, “segítő”, kényelmessé tevő intézkedés, “adomány”, juttatás kontraproduktívan hat.

Ritka az a nő, aki saját magának, a saját örömére szül, és nem érdekli az apa személye, és meg is teheti, hogy önállóan, mindenféle férfi nélkül ezt meg is tudja tenni.
A többi pedig józan és racionális, és ha már egyszer “belekóstolt a jóba” és a többi lehetőség csak macerával és áldozattal járna, akkor ezeket szeretné minél későbbre tolni, vagy egyáltalán be sem vállalni, arról nem beszélve, hogy nincs rákényszerülve és minden joga és lehetősége megvan a döntésre.

Ha ő nem szeretné, vagy nem hajlandó “megalkudni”, akkor max kényszeríteni lehet, de “megvenni” nem…….

Tina74
Olvasó
Tina74

Az 5-ös feminista túlzás. Évszázadokkal ezelőtt is voltak vénlányok, de ők éhenhalás helyett rokonokhoz kerültek, ahol segítettek a háztartásban, gyereknevelésben, idősek ápolásában. Városon pedig akár nevelőnők, zongoratanárnők is lehettek, vagy varrással kereshettek pénzt maguknak…

tomgal
Olvasó
tomgal

A szegények mindig dolgoztak, ez a polgári és felsőbb rétegek kiváltsága volt, ha nem. Az iparosodás előtti időszakban, Újkor előtt, na akkor valóban nagyon függtek a férfiaktól ( de rengeteg mezőgazdasági munkát végeztek akkor is, vagy cseléd munkát).100- 200 éve dolgoztak a földeken, cselédként, az iparosodó területeken gyárakban, fonodákban, mosodákban, varrodákban. A tanultabb alsó polgári rétegek tanítóként, postáskisasszonyként, gyermeknevelőként, gépírónőként.
Az egészségügyről nem is beszélve, kórházi nővérek, betegápolók messze túlnyomó többsége mindig is nő volt.

Tina74
Olvasó
Tina74

Tökéletes írás. És ha a gyerekek az édesanyjukkal lehetnének az egész intézmények helyett, talán kevesebb idősek otthonára lenne szükség..

tomgal
Olvasó
tomgal

Ez így van ! Hogyan akarod megoldani ? ( női munkaerő kiesése egészségügy, közlekedés, oktatás, élelmiszeripar stb-ból,)honnan akasztasz le 1,5 -2 millió férfit ezekre a munkákra ? Hogyan kényszeríted rá őket , hogy maradjanak otthon és a férfiakat arra, hogy ezeket a számukra nem túl szimpatikus melókat elvégezzék?
Melyik elmebeteg kormány mondana le ennyi szja-ról ( még ha meg is emelnék a férfiak bérét, ezt nem ennyivel tennék és az párt halálra van ítélve , aki ilyet lépne, több nő megy el szavazni, mint férfi !)
Szóval jó lenne…igen, a gyerekeknek valóban jó lenne , ez tény, csak nem kivitelezhető. A részmunkaidő sokkal jobb megfizetése, kedvező beosztás kiskorban talán javítana. Egyébként ha valaki AKAR szakítani időt, foglalkozni a gyerekével, az még teljes munkaidő mellett is meg fogja oldani. A saját pihenése, szabadideje kárán igaz, de van választása. Erről tudnék mesélni.
De az tény, hogy sokkal jobb lenne, ha az anyukák elsősorban édesanyák lehetnének . És sokkal jobb lenne a világ , ha nem lenne bűnözés, szegénység, háború ,megcsalás , átverés stb. Csak sajna ez nem így működik , hogy kijelentünk egy nyilvánvaló dolgot.

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

sokkal jobb lenne, ha az anyukák elsősorban édesanyák lehetnének

Viszont ha a nőknek van választási lehetőségük, 90%-ban mégsem ezt választják, vajon miért?……………

Meske
Olvasó
Meske

Oka még a demográfiai változásnak a kulturális és a fogyasztói attitűdök változása is, mely jól lekövethető a párhuzamosan együtt élő generációk életmódjának és életstílusának különbségeiből.
A jóléti társadalmakban a fogyasztók egyre inkább az „élményeket” preferálják, az erőforrásaikat- (idő, pénz, kapcsolat, stb.) erre fordítják. Sem a gyermek, sem a tartós kapcsolat-házasság nem szükséglet/igény, hanem választható opció, ráadásul egyre nehezebben kel versenyre a virtuális világ nyújtotta élmények áradatával. És az MI, a robotika most csatlakozik be a történetbe.
Nagy család inkább a szociális-gazdasági olló két szélén figyelhető meg, a felső (közép) osztály esetében az anyagi és kulturális javak birtoklásának következtében, az alsó társadalmi réteg pedig ennek hiánya végett (nincs családtervezés).

A rendszer túl komplex. A változások gyorsabbak, mire a rendszer reagálhatna rá, a hatás már exponenciálisan kiterjedt. A rendszer érdeke és célja nem az ember „jól léte”, hanem az, hogy az ember abban a tudatban fogyasszon, hogy a „jólétét” csak a rendszer képes biztosítani. Amíg az életminőséget GDP-ben mérik (mégha ehhez a rendelkezésre álló erőforrások minősége-mennyisége -az árával ellentétben- egyre szerényebb), a folyamat inkább gyorsulni fog.
Vannak egyéni és kisközösségi törekvések a rendszerfüggőség csökkentésére, ez azonban olyan szintű felelősségvállalást jelent (részben önellátás, önfenntartás, öngondoskodás, stb.), melyet az emberek többsége nem szívesen vállalna fel, mert ahhoz ki kellene lépni az egyéni komfortzónából.

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

Oka még a demográfiai változásnak a kulturális és a fogyasztói attitűdök változása is, mely jól lekövethető a párhuzamosan együtt élő generációk életmódjának és életstílusának különbségeiből.

Csakhogy itt a bibi az egyszerű júzernél van:), hiszen a szülők cseszik el a gyerekeik életét a fene nagy jólét biztosításával, a miénket is elcseszték és mi a gyerekeinkkel tesszük még jobban:)

A jóléti társadalmakban a fogyasztók egyre inkább az „élményeket” preferálják, az erőforrásaikat- (idő, pénz, kapcsolat, stb.) erre fordítják.

Mert megtehetik, mert a legutolsó koszos nigger/cigány is jobb körülmények és hosszabb életkilátásokra predesztinált, mint egy random 300-évvel ezelőtti várúr……

Sem a gyermek, sem a tartós kapcsolat-házasság nem szükséglet/igény, hanem választható opció, ráadásul egyre nehezebben kel versenyre a virtuális világ nyújtotta élmények áradatával.

A jólét, a jogok egyre nagyobb tömkelege, ezzel együtt a korlátok és kötelezettségek egyre nagyobb hiánya, a “puha” keretek általában ide vezetnek, ráadásul az egyre nagyobb mértékbe fokozott és gerjesztett ingerek és felgyorsult élet sem kedvez …….

Nagy család inkább a szociális-gazdasági olló két szélén figyelhető meg, a felső (közép) osztály esetében az anyagi és kulturális javak birtoklásának következtében, az alsó társadalmi réteg pedig ennek hiánya végett (nincs családtervezés).

Viszont a kettő közt van egy iciri-piciri “nagyságrendi különbség” , arányaiban is, és számosságában is.

Külön paradoxon, hogy ezt a “stratégiát” soha nem az “elit” követi, hanem jóval az az alatti kategória, ráadásul ezek olyan “egygenerációsak”, a nagycsaládos nemszarbőrű gyerekeknek már max egy, vagy egy utódja sem születik, miközben az egykéknek ha igen, akkor nagyobb részt 2:)

A rendszer túl komplex. A változások gyorsabbak, mire a rendszer reagálhatna rá, a hatás már exponenciálisan kiterjedt. A rendszer érdeke és célja nem az ember „jól léte”, hanem az, hogy az ember abban a tudatban fogyasszon, hogy a „jólétét” csak a rendszer képes biztosítani.

Na, a másik konteó:)
Miközben Occam beretvája egyszerűbb és valósabb választ ad, elég csak megnézni az egér-utópiát: https://telex.hu/eszkombajn/2021/08/15/eger-patkany-utopia-kutatas-tarsadalom

Vannak egyéni és kisközösségi törekvések a rendszerfüggőség csökkentésére, ez azonban olyan szintű felelősségvállalást jelent (részben önellátás, önfenntartás, öngondoskodás, stb.), melyet az emberek többsége nem szívesen vállalna fel, mert ahhoz ki kellene lépni az egyéni komfortzónából.

Ecce Homo, vagy az egerek után: Ecce Mus…….

Meske
Olvasó
Meske

No igen, ám az egerek mindvégig teljes ellátásban részesültek
„Freedman szerint a (…) megfigyelt jelenségeket nem a népsűrűség növekedése okozta, hanem a túlzásba vitt szociális interakció. (…) Azok a rágcsálók, amelyek képesek voltak megőrizni a privát terüket, nagyjából normális életet tudtak élni, a pszichológus álláspontja pedig az volt, hogy a többieket a folyamatos, elkerülhetetlen közösségi lét kergette őrületbe.”
Az ember esetében jelen van az egyre növekvő erőforrás felhasználás is (mely amellett, hogy biztosítja az időt a „szociális interakciókra” és „élményekre”) visszaborítja a „növekedés” közben elindított (kulturális, vallási, gazdasági, ipari, környezeti, stb.) folyamatok hozadékát.
de itt van pl. ez is :
https://www.youtube.com/watch?v=QTjgogcKoyY
A szándékos vakság ugyebár…

Te milyennek látod a következő 10-15 évet?

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

No igen, ám az egerek mindvégig teljes ellátásban részesültek.

Aka “alapjövedelem”…….a valamikori megálmodott kommunizmus……

„Freedman szerint a (…) megfigyelt jelenségeket nem a népsűrűség növekedése okozta, hanem a túlzásba vitt szociális interakció. (…) Azok a rágcsálók, amelyek képesek voltak megőrizni a privát terüket, nagyjából normális életet tudtak élni, a pszichológus álláspontja pedig az volt, hogy a többieket a folyamatos, elkerülhetetlen közösségi lét kergette őrületbe.”

Abszolút egyetértek, még annyival kiegészíteném, hogy míg korábban, paradox módon a mikrokörnyezetben-családban nem lehetett “elbújni a többiek elől”, de egymástól azért jól elkülönülhettek a családok, addig az urbanizációban nem “egymás szájában” élnek és az egyének már gyerek szinten el lehetnek szeparálva, viszont a “szomszéd túl közel van”, ráadásul a technológia gyakorlatilag eltünteti a határokat, úgy, hogy közben hamis kényelmi és biztonságérzetet sugall, a jóléttel párosulva egyre jobban eltűnnek azok a dolgok amelyek (akár fizikai) erőfeszítést is igényelnek, a kényelem meg egy idő után “unalmas” és a helyettük belépő “pótcselekvéseknek” akár a léte is viszont káros hatással van mind a fizikai, mind a szellemi állapotra.

Az ember esetében jelen van az egyre növekvő erőforrás felhasználás is (mely amellett, hogy biztosítja az időt a „szociális interakciókra” és „élményekre”) visszaborítja a „növekedés” közben elindított (kulturális, vallási, gazdasági, ipari, környezeti, stb.) folyamatok hozadékát.

És ez már nem marad meg a “város szintjén”, hanem már lassan “bekebelezi” a legeldugottabb falvakat, mikro és kisebb közösségeket is, és azon kívül hogy elszívó hatású, még “be is türemkedik” és azt “városira formálja”.

de itt van pl. ez is :
https://www.youtube.com/watch?v=QTjgogcKoyY
A szándékos vakság ugyebár…

Én úgy vélem, hogy ez már csak következmény, és nem ok, ugyanis ennek a kisgyereknek a szülei már el voltak “baszva”, ahogyan az ő szüleik is, vagyis minél nagyobb traumákat él át egy generáció, annál elbaszottabbá “neveli”/”kíméli” a gyerekeit, akik még jobban képesek ezt “túltolni”.

A jólét, kényelem, fizikai, egészségügyi körülmények biztonsága és ennek következménye egyrészt az elkorcsosodást, másrészt a való világra való életképtelenséget eredményezi úgy, hogy azért kb 20%-ban mindig is “marad valami életösztön” és “szembemegy”, vagy próbál legalább bizonyos pontokon szembe lavírozni a tömeggel.

Te milyennek látod a következő 10-15 évet?

Úgy, hogy mára már a politika gyakorlatilag valóságshow-á silányult, a jelenlegi momentumos-selyemmajom követők nagyrésze már az “általunk felnevelt”, emlékezet, érték és közösségi-törzsi-nemzeti tudat nélküli, az orráig (sem) látó, elpuhult és elkényelmesedett, gazdag és elkényeztetett generáció……

A “keleti blokk” részeseként van egy kis immunitásunk a szarbőrű invázió ellen, de pl. aki külföldre költözik és legalább 5 évet kint él, az nagy valószínűség szerint nem fog hazajönni, beolvadni nem fog oda tudni, mert ott mindig is egy koszos kelet-európai cigány lesz, bármilyen pozícióba is tetszelegjen, vagy legyen “elismert”, de a gyerekei már janicsárok lesznek…….

Aki meg itt marad, esetleg az apár százaléknyi, aki visszajön, annak a jólét fogja elvenni az eszét, hacsak nem él át ő is egy nagyobb traumát, ami pofánbassza és adott esetben kénytelen lesz kimozdulni a kényelmi komfort zónájából………

Tina74
Olvasó
Tina74

Hát a nyugatiak sem tudják a történelmet. 1) Mi Közép Európa vagyunk, régebbi ország, mint bármelyik bezzegnyugati… Ráadásul komoly kultúránk van. A görögök pl. tényleg kelet Európa, sőt Balkán, de egy 45 éves szovjet megszállástól nem lesz senki kelet Európa…

Meske
Olvasó
Meske

Én úgy vélem, hogy ez már csak következmény,

Szerintem is.

politika gyakorlatilag valóságshow-á silányult,

… még nem kötelező a taps, van lehetőség kínosan feszengeni rajta :)

Úgy vélem,
– a jövőben egyre több „önként vállalt kötelezettségünk” lesz, és nagyobb kontroll lesz majd rajtunk. Mindez természetesen a mi érdekünkben.
-Egyre több lesz az ázsiai vendégmunkás, akik együtt élnek, de nem integrálódnak a helyi közösségekbe.
-Elterjedté válik a fügepálinka.

A komfortzónáról jut eszembe…
Mi a véleményed a kötelező szűrővizsgálat belengetéséről?
Én csak augusztus végén néztem utána, miről is van szó, és számos egymásnak ellentmondó kormány-nyilatkozatot találtam. Őszintén, nem nyerte meg a bizalmamat az, ahogyan és amit terveztek (nem konkretizált vizsgálatok és a szankciók). Gondolom ez is egyfajta hatásvizsgálat volt, nyárra és az olimpiára időzítve, hogy ne szóljon túl nagyot.
Miért lett ez most ilyen fontos?

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

a jövőben egyre több „önként vállalt kötelezettségünk” lesz, és nagyobb kontroll lesz majd rajtunk. Mindez természetesen a mi érdekünkben.

A faszbuk, insta , tiktok, mobil stb. korában nincs szükség már “kontrollra”, hiszen a birkák önként, örömmel és büszkén osztanak meg magukról mindent, de szó szerint mindent………

-Egyre több lesz az ázsiai vendégmunkás, akik együtt élnek, de nem integrálódnak a helyi közösségekbe.

Jobb lenne, ha “integrálódnának”?
Maximum a cigányok részére lennének vonzók…..

-Elterjedté válik a fügepálinka.

Ezt nem igazán értem…..

Mi a véleményed a kötelező szűrővizsgálat belengetéséről?

Arra gondolsz, hogy “érted jöttünk, nem ellened……..” ?

Tina74
Olvasó
Tina74

Hát 300 évvel ezelőtt nem voltak már várurak… Akkor 1724-volt már…

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

Hát 300 évvel ezelőtt nem voltak már várurak… Akkor 1724-volt már…

Eeegen, sikerült megragadni a leglényegibb részt………
Én kérnék elnézést…….

tomgal
Olvasó
tomgal

Ha már szőrszálat hasogatunk ( és ez most pusztán a történelmi hitelesség kedvéért, a várúr kifejezés nem egy történelmi korszakra korlátozódik)

Már hogyne lettek volna , pl a Rákócziak ( II. Rákóczi Ferenc) tulajdonában volt a Sárospataki vár az 1700-as évek elején, de van rá későbbi példa is:

https://legjobbkor.hu/varurak-es-csatak-tortenete-a-siklosi-varban/

“Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd a Batthyány családtól vásárolta meg a várat még 1873-ban. Halála után megörökölte idősebb fia Móric, aki tulajdonképpen ükunokája a híres utazónak és Madagaszkár királyának Benyovszky Móricnak.

A Siklósi Vár utolsó ura, gróf Benyovszky Móric 1929-ben műemlékké nyilváníttatta az épületet, majd a várúr halála után néhány évvel felesége, Batthyány Lujza a Honvéd Kincstárnak adta el.”

Sőt 14 éve halt meg, a Lővérekben saját keze által felépített vár ura.

https://www.blikk.hu/aktualis/elhunyt-a-soproni-varur/wy2zxfv

A várúr jelentése :

VÁRÚR [r-ú] főnév (történettudomány) Nagy hatalmú, gazdag főúr, akinek vár van birtokában, ill. vmely vár birtokosa. “

Hunn
Újságíró

Amíg a társadalom nőközpontú, feminista alapokra épül és azt mondja, hogy mindent – akár a társadalom túlélését és reprodukcióját is – alá kell rendelni a női elő- és többletjogoknak, és amíg ez a nőközpontú, feminista társadalom legfőbb feladatának azt tekinti, hogy a nőknek választási lehetőséget biztosítson mindenben, mégpedig függetlenül attól, hogy amit a nők választanak az a társadalom túlélésének és reprodukciójának a kárára van, addig nincs is miről beszélgetni… A jelenleg adottnak és megváltoztathatatlannak tekintett, feminista feltételek alapján ki fogunk halni.

Se - se
Újságíró
Se - se

Hunn
Hidd el : ez csak annak a jele hogy elegen vagyunk ahhoz hogy ne hiányozzunk.
..jav : a hímnemű ember ne hiányozzon a nőnemű embereknek.

A férfi a nőnemű embereknek hiányzik, mert róla ábrándozik – de úgy általában a hímnemű emberről nem az ábrándjaik hanem az előítéleteik szólnak.
Nnnamost : ha az ábrándjaiknak akarunk megfelelni, akkor ők majd diktálnak nekünk divatokat : mi meg hol bohócnak, hol meg transzbuzinak öltözhetünk.
Hímnemű emberre az igazi szegénységben van szüksége a nőneműeknek. Most pedig már nincsen szegénység.
..és ennyi elég.
Nézz utána : Ukrajnában volt a legharcosabb díszfeminista társaság. Most alig léteznek.
Mindennek az értékét a hiánya adja.. és ott elkezdett hiányozni a hímnemű ember.

(fogalommagyarázat : Nő az a nőnemű ember, akit legalább egy hímnemű ember kíván. Férfi pedig az a hímnemű ember, akit legalább egy nőnemű ember kíván. Ideális esetben a nőnemű embert én kívánom, a hímnemű embert pedig én irigylem hogy a nekem tetsző nőnemű őt kívánja)
(szerintem érted)

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

Valójában nem arra épül (és ha ez igaz, akkor viszont a te erre épített “lég”/”szar”-várad is összeomlik:).

Viszont a jólét és a túlélés biztonsága olyan szintre emelte a (fehér:) büntetlenséget, hogy egy jó ideje mára már a (gyerek/nő) és minden “védett állat” (elkorcsosult degeneráltak , illetve az LMBTQ-szarok) az “egyenlőség nevében” meg a “másság tolerálása”/tiszteletbe tartása helyett, annak a szó szerinti istenítése került a fókuszba.
1. A mikro és makro szintű “globalizáció” jegyében, első körben a nő lett “kiengedve/kiemelve a karámból”: a technikai fejlődés, a jólét mellett és az egyre biztosabb túlélés és a (fiatalkori) halandóság drasztikus csökkenése együttesen azt eredményezte, hogy a nőknek egy csomó, eddig “lekötött” erőforrása “felszabadult”.

Ez korábban sem volt ritka jelenség, hiszen a mindenkori uralkodó osztály nőtagjai éppen ilyen okokból kifolyólag mindig is “élvezték” ennek az előnyeit/lehetőségét, vagyis egy “magasabb kasztbeli” nő gyakorlatilag minden alacsonyabb kaszt férfitagjai fölött helyezkedett el, “női kötelezettsége/alárendeltsége” csak a saját kasztján belül, illetve a fölött volt értelmezhető.
Gyakorlatilag csak ez lett “kiterjesztve”, ahogyan az alsóbb rétegek is “megengedhették ezt maguknak”, és ahogy a régi kasztrendszerek felbomlottak, mivel már egyik sem töltötte be az eredeti funkcióját, egyre “átjárhatóbbá” váltak, a valamikori prioritások és a különbségek egyre jobban eltűntek, ha úgy tetszik, akkor “konformizálódtak” az “osztályok”, eltűntek a határok, pl. a “dzsentrinek” a nevén és (valamikori) “rangján” kívül csak a csupasz segge maradt és ha nem akart éhen halni, akkor bizony, ha finnyásan is, de kénytelen volt “dolgozni”.

A legnagyobb hiba, ha az eredményből kiindulva, annak előzményeként, mint jelen esetben is, “hamis okot” megjelölve, valaki azt hiszi, hogy ha azon változtat, akkor “vissza lehet rendeződni” egy valójában soha nem volt, nosztalgikus “békeidőbe”…….

Pont annyira igaz, amennyire egy öreg ember képes “szembe megy a korával”……

A legnagyobb álszentség az egész demográfia témakörében az a narratíva, hogy “fogyunk”, miközben valójában egyre nagyobb túlnépesedés van globális szinten, viszont a baj valójában nem a mennyiséggel, hanem a “minőségi”, vagy általunk annak tartott, esetleg objektíven is “értelmezett” réteg egyre jobban csökkenő arányával van a gond…….
Erre már gondolni sem PC…., vagyis mindenki csak kerülgeti a forró kását, még a “legnácibb” mihasznák sem mernek még célozni sem arra, hogy valójában a nem (csak) a “magyar” népréteg csökkenése a probléma, hanem ennél talán nagyobb gáz, hogy a cigányok növekedési üteme “töretlen”….
A minőségileg “gyengébb” és/vagy improduktív réteg mennyiségi növekedése, a “magasabb rendű”-nek a drasztikus csökkenése együtt eredményezi azt a problémát, ami Pandóra szelecéjének:

a) Első körben a “liberté”-vel lett kinyitva, vagyis az addigi “(rab)szolga” egyszerre csak “felszabadítva ” lett, úgy, hogy nem volt (még)”megérve” arra, hogy “szabad emberként létezzen”, hirtelen jogai keletkeztek és eltűntek a kötelezettségei….., de egyúttal a korábbi “ketrec” által biztosított “védelem” is köddé vált…….-ugye ismerős?

A feminizmus első csírája: a nő “szabad”-de még ebben a pillanatban a valóság semmit nem változik, hiszen a nagy szabadságában még szó szerint éhen halna…..

b)Második az “egalité”, ami az előzőnek a progresszív fejleménye, hiszen a szabad , de (önmagában) “életképtelen” valahogyan túl kell élnie, a nagy szabadságtól nem lakik jól, és mindenki úgy tesz, mintha “két egyenlő fél kötne szerződést” (ez a libertáriánusok soha be nem teljesülő Szentgrálja:), de közben mindenki tisztában azzal, hogy valójában a “király meztelen”.

A feminizmus továbbfejlődése: “egyenlőség” (szavazati) jogok, látszólag “ugyanarra képes”, miközben a valóságban mindenki tudja, hogy nem, de ha mégis van rá példa, akkor azt lehet véres kardként hordozgatni, racionalizálni , szétkenni:), de attól még a valóság ugyanaz: “arányok, arányok, arányok……..”

c) Nem lehet megállni a fejlődés útján, hiszen a már szabad, és (papíron) “egyenlő” még mindig “hátrányban van” ezt pontosan tudja és érzi is minden szereplő, zsigeri szinten, ezért szükséges a “fraternité”, a “közénk tartozol”, vagyis legalább ezt mondjuk, kvázi “befogadtunk”…….. , de azért mindannyian tudjuk, hogy ez is csak kamu…….( lásd a “viccet”:

Sam bácsival, az Egyesült Államok legidősebb emberével tévéinterjút készí­tenek.
– És mondja, Sam bácsi, Ön is büszke arra, hogy afroamerikai lett az Egyesült Államok elnöke?
– Mi az hogy! Nagyon örülök és büszke vagyok. De mondok én magának valamit: milyen büszke lehet most ennek a négernek a gazdája!)

Valójában, legbelül, mindenkiben ott van “Sam bácsi”, akárhogy is teszünk úgy, mintha nem lenne……., ezért megy a hajcihő nyugaton az “antirassziszmus” nevű szarság túltolásának minél nagyobb igyekezetében………

A feminizmus szempontjából: megjelenik a “kvóta”, tetszik vagy sem, mivel “természetes módon” mégsem sikerült elérni a “fő célt”, ezért muszáj “segíteni”, de “érvényt szerzünk neki” és ne pofázz, hiszen még így is “fölényben vagy, ennyit igazán megengedhetsz a gyengének/gyereknek/nőnek……”

És itt még nem állt meg, csak kissá “megpihent”, hogy modern világunkban kiteljesedhessen …….

d) Már nem elég a “testvér”-i hazugság, hanem a “tolerancia” átértelmezésével, annak a teljes kifordítása hajtódik végre: kívánatossá, kötelezővé válik, aka “black lives matter” csak épp a lényeg nincs a végére írva, vagyis az, hogy “more, than others”, és ezt “minden áron” és “mindenáron”……..

Feminizmus szempontjából, amikor már önmaga paródiájába megy át, a nő nemcsak egyenlő, hanem jobb is! és nem csak a saját “területén”:), hanem mindenben is, mindenben “jobb , erősebb, okosabb, hátrafelé, tűsarkúban IS”…….

Az ember azt hinné, hogy ezt már nem lehet fokozni:), és de, lehet:)

e) “A múltat végképp eltörölni” -Cancel culture, ha nem is lehet mindent, akkor azt “legalább átírni” a jelenlegi PC és követendő narratívára….Látjuk ezt pl. a filmeken…….és elég csak “ezeket a változatokat” levetíteni a legújabb generációk számára, ez lesz számuk az alap és az igazság, az origó……….Mindig az új generáció “oktatása” a kulcs………

Feminista szempontból: Metoo, újra és átértelmezni, a villanykapcsoló hatás “legalizálása”, beemelése és valóságossá, büntethetővé tétele, egyoldalúan, mert egy “nő/ gyerek” nem hazudik, ha igen , akkor az megbocsájtható hiszen nem tehet róla, miközben ő a MINTA, az etalon, kivéve, amikor nem, de ha nem akkor is az……..

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy még mi jöhet ezután?:)

És az örök kérdés az, hogy “Miért hagytuk, hogy így legyen…………..”
Mert lehet a “kedvezményezettet” baszogatni, de egyrészt reménytelen, másrészt kontraproduktív………..

feminista feltételek alapján ki fogunk halni.

Jönnek mások, “érdemesebbek”…….?

Ijk
Olvasó
Ijk

A kormány nem a családokat akarja támogatni hanem az építőipart, minden támogatás 70-80%-a ott csapódik le, amit te Babaváróval vagy CSOK-kal megkapsz. Az is legfeljebb a hülyéket ösztönzi gyerekvállalásra, a többség egész egyszerűen amúgy is akart gyereket aki felvette, mert egy gyerektelen pár vesz egy 30nm2-es garzont vagy max 50-60nm2 panelt, egyébként gyerekenként meg kell min. +10nm2 élettér, ami ma beárazva 10M/gyerek, cserébe egy rakás kockázat, de nem is jön ki a matek CSOK-ból.
Gyerektámogatás szerintem gyerekenként min 80-100 ezer adókedvezmény (akinek többet nem enged az SZJA ne vállaljon, vagy csak annyit ami után megkapja) és vége, se CSOK, se babaváró, családi pótlék helyett hasonló mértékű szociális támogatás, de azt bizonyos feltételekkel (pl. időszakos munkanélküliség X hónapig Y évente, megváltozott EÜ állapot, stb.).
Lehetne valami értelmes bérlakásprogram, bár én ezt már nem gyerekhez kötném, hanem hogy a fiatalok lakhatása ne erőn felüli küzdelem legyen.
Legutolsósorban a született gyerekek számánál fontosabb a gyerekek “minősége”, milyen felnőttek lesznek, milyen munkaköröket képesek betölteni.

Adam Bogomolov
Újságíró

A statisztikák alapján nekem az jön le, hogy minimális gyerek született a CSOK, meg a babaváró hitelek ellenére is, legtöbben a már meglévő gyerkőc után vették fel.

Ha növelni akarják a születendő gyermekek számát, akkor az nem megfelelő módszer, hogy a leendő szülők kezébe nyomnak valami hitelt (még ha kamatmenteset is). A gyermek nem pillanatnyi “dolog”, hanem hosszútávú stratégia és befektetés a jövőbe. Ha megvan az alapja a gyermekek nevelésének, akkor igenis sokan belevágnak. Ezen is érdemes lenne lamentálni a Parlamentben.

Láthatóan azonban a lőtéri kutyát se érdekli, hogy mennyi gyermek, mennyi magyar gyermek születik Magyarországon… :-[

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Nahát, ismét megbuktak az államszocialista módszerek. A vicc pedig az, hogy az átmeneti többletet a számokban most olyan visszacsapás követi, hogy jobb lett volna el sem kezdeni. A gyerekvállalásra az a legjobb ösztönző, ha az állam békénhagyja az embereket. Nem sajátítja ki az ellátásukat, lépve így a családok és a közösségek helyébe, miközben csak romokat hagy maga után. Természetesen ez nem fog megtörténni, mert az emberek nem szeretik a felelősségvállalást és inkább lassú tűzön megfőnek. Az egyetlen kiugrási pont az lesz, amikor végre a nyugati típusú szociáldemokráciák is becsődölnek. Mondjuk ez egész rövid idő múlva meglesz!

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

Valójában indifferens, hogy mit tesz, vagy nem tesz az állam, mert (már) nincs rá hatással, a Ratkó korszak is csak abban a “rendszerben” működhetett és haj, hol vannak már azok az idők….. hiszen más dimenzióban kotorászik mindkettő és bár időnkét “futhatnak párhuzamosan”, vagy annak véljük, de valójában mindig kitérőek”, egymáshoz képest…….

Az állam épp azt (és valójában senki:) nem tudja garantálni, amit a nők (valóban) “akarnak” (vagy inkább szeretnének:), hogy cserébe gyereket szüljenek, az pedig “olyan minőségű férfi”, ami korlátos számban áll rendelkezésre, max 20%-nyi .
Jobb esetben még 10%-nyi képes a maradék 80-ból “felküzdeni magát” oda, hogy “megvehesse” azokat a nőket, akiknek ez az “opciós jog eladó” és még hajlandó megalkudni………..

Itt nem lesz “kiugrási pont, max olyan “rendeződés”, ahol egy új és sanyarúbb tabula rasa következtében kezdődik minden elölről…..

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

Ha növelni akarják a születendő gyermekek számát, akkor az nem megfelelő módszer, hogy a leendő szülők kezébe nyomnak valami hitelt (még ha kamatmenteset is).

Valójában nem létezik “megfelelő módszer”, legalábbis társadalommérnökösködés/kormányzati, hatalmi szinten biztos hogy nem………

Minél “szabadabb” a nő, annál kevésbé, és ha képes önmagát eltartani, nincs rászorulva az élete egy férfira, akkor nem, vagy nagyon keveset fog szülni, ha jól emlékszem, akkor 50% nem akar (vagy csak azt hazudja, mert már kifutott az időből, rábaszott a válogatásra, túllőtte a saját szintjét, alfaözvegy etc.) vagy csak egyszerűen annyira megszokta a gyerek nélküli, kényelmes, kvázi kötöttségek és áldozatok nélküli életet, hogy hülye lenne azt feladni……..
Kb 46%-a szül, a 4%-nyi pedig kínlódik, de nem jön neki össze……

Nem igazán lehet sem “rávenni”, sem megvenni”, mert megvan a magához való esze, a “leányvásár” sem működik már, mert az eladók már rég nem az apák, hanem az “áru” határozza meg önmaga “értékét” , valójában az örök kurvasághoz tértünk vissza, ki az aki annyit hajlandó adni érte, hogy neki szüljön (legalább egyet, amivel bebíztosítja magát:), ha már nem juthat olyanhoz, akinek ingyen is szülne………..

Ugyanis a “gyerekvállalás” soha nem pénzkérdés, csak azoknak, akik anélkül, a “saját erejükből” nem jutnának nőhöz, akiknek a nélkül nem szülne senki…….. és a másik oldal elég “sovány”, vagyis azok száma, akik egy “fejőstehén”-nel megalkusznak…..

A gyermek nem pillanatnyi “dolog”, hanem hosszútávú stratégia és befektetés a jövőbe.

A populáció/közösség/állam szempontjából, viszont itt is megy a vinnyogás napestig, hogy a szegény “férfiakat” szopatja a jog, a nők, abortusz, megtartom, megtartja, nem akarom, akarja etc…… vég nélkül és attól függően, hogy milyen kalapot vesz fel, arról az oldalról zeng himnuszokat és tiporja sárba az ellent, másszor pedig fordítva:)

A nő szempontjából valójában nyűg, ráadásul csökken vele a szexpiaci értéke, befektetés annyiban, hogy az apa tejelni fog neki (ha másként nem , akkor a gyereken keresztül), de valójában, ha nem elég erős az atavisztikus szaporodási ösztön, márpedig az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy 50%-ban biztosan nem:), akkor itten kérem tiszta üzletről van szó, viszont a vevő(legyen az akár az állam) nem képes “eleget” adni, így az üzlet nem köttetik meg………., ugyanis vannak azok a bizonyos dolgok, amiket nem lehet MasterCard-al megvenni, és ez pont ilyen……..

Ha megvan az alapja a gyermekek nevelésének, akkor igenis sokan belevágnak.

A legnagyobb tévhit és amíg ebben forogtok, addig bizony a szopás is mély lesz…….
Aki a “gyereknevelés alapjaként” a pénzt teszi meg origónak, az kurvára tévúton jár, (pontosan annyira, mint Barangó vitéz, amikor az Ildikója shit-teszteli és vitéz uram rendre rábaszik és elbukik ezeken a teszteken…..)

Ezen is érdemes lenne lamentálni a Parlamentben.

Azon lamentálhatnak az idők végezetéig, mert pontosan annyi ráhatásuk van, mint a neked arra, hogy a Holdat közelebb húzd, vagy hogy messzebb taszítsd…..

Láthatóan azonban a lőtéri kutyát se érdekli, hogy mennyi gyermek, mennyi magyar gyermek születik Magyarországon… :-[

Érdekelni sokmindenkit és sokféle szempontból érdekel, csakhogy hiába keresed a sötét kanyarba elveszett kulcsot a kanyar után 500 méterre lévő lámpa alatt, azzal az “indoklással”, hogy “de itt van fény”……, nem fogod te sem meglelni……

Bela
Olvasó
Bela

Meske megírta az igazi okokat:
“Oka még a demográfiai változásnak a kulturális és a fogyasztói attitűdök változása is, mely jól lekövethető a párhuzamosan együtt élő generációk életmódjának és életstílusának különbségeiből.
A jóléti társadalmakban a fogyasztók egyre inkább az „élményeket” preferálják, az erőforrásaikat- (idő, pénz, kapcsolat, stb.) erre fordítják. Sem a gyermek, sem a tartós kapcsolat-házasság nem szükséglet/igény, hanem választható opció, ráadásul egyre nehezebben kel versenyre a virtuális világ nyújtotta élmények áradatával. És az MI, a robotika most csatlakozik be a történetbe.”
Annyiban javítanám, hogy nem “oka még”, hanem elsődleges oka a felsorolt változások sora.
Az “élmény” szó nagyon találó… melyik a nagyobb élmény, az üvöltő gyereket pelenkázni, vagy aperolt inni a tengerparton két szefli közben? Hiába mondjuk mi, hogy az elsőnél nincs szebb, ha a filmeken, sorozatokon, majd Instán, facebookon, tiktokon nevelt, agymosott nemzedék a másodikat választja. És azt választja.

A politikai, ideológiai törekvések elváltak az emberek életétől, a többséget nem érdekli az egész. Helyette ott az Insta és társai, ezek visznek mindent. Tök mindegy, hogy CSOK, vagy nem CSOK, Fidesz, vagy MSZP. Mindegy, hogy a lemaradó Magyarország, vagy a fejlett Németország…

Üljetek ki bármelyik magyar (német, francia, stb.) város sétálóutcájára, és nézzétek a 20-as, 30-as nőket. Mintha mindegyik egy divatmagazinból lépett volna ki. Tetkó, műköröm, fél évente lecserélt ruhatár, kézben a telefon, másikban a szerencsétlen divatkutya póráza. Autója van már 20 évesen, évente többször nyaral, vagy utazik hétvégén. Róma, Mallorca, görög, bolgár tenger, stb., épp, ami fut a tiktokon. Bocsánat, a férfiakat is nézzétek meg, semmi különbség… barbershop hetente, utazások a fenti ribanccal, ugyanaz a szerencsétlen kiskutya, autó, tetkó, verda.

Utána menjetek fel a közösségi platformokra, random kiválasztva bárkinek a profilját. Ugyanezt fogjátok látni.

Az életmód, életvitel, kultúra olyan szinten és gyorsan változott ilyenné, hogy arra senki nem tud reagálni, legyen az Orbán Viktor , vagy a német kormány, vagy bármelyik. A mesterséges intelligencia még dob egy nagyot az egészen, az még izgibb lesz.

Ijk
Olvasó
Ijk

Oka a változásnak az elérhető hormonális fogamzásgátlás. Ha Ratkó korszakot akarnak akkor tiltsák be és az abortuszt is, ja és persze előtte zárják be a határokat mielőtt elmenekül minden nem cigány.

Bela
Olvasó
Bela

Nyilván, 2024-ben le lehet zárni a határokat az Európai Unióban…

És ha mégis le tudják zárni, hirtelen a huszonévesek életstílust váltanak, és teleszülik az országot.

common man
Olvasó
common man

És mi van ha nem is akarja ,akarta se a mostani se az előző kormány azt ,hogy szaporodjon a magyar? Visszatért házi tudósunk is mondta ,hogy nagyon sok ismeretlen,nagyon sok hatás stb.játszik. Akkor viszont(és anélkül is)nem árt más oldalról is nézni a jelenséget.

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Őket ez sem érdekli. Arra láttak egy jó lehetőséget, hogy kitömjék a haveri köröket a tőlünk rabolt adópénzekből, míg mindenki más szívhat az utólag megemelkedett árak miatt. Jó ez a demokrácia, mert senki nem gondolkodik hosszú távra benne, de legalább mikor kölcsönbe kapják az országunkat 4 évre, úgy költekeznek, mintha nem lenne holnap.

Csaxi Mami – A feminsta troll :)
Olvasó
Csaxi Mami – A feminsta troll :)

A választás hatalma

A termékenység világméretű zuhanásának oka sok szempontból még mindig rejtély. Általában úgy gondolják, hogy a gazdasági növekedés és az anyagi előrehaladás – amit a tudósok gyakran „fejlődésnek” vagy „modernizációnak” neveznek – magyarázza azt, hogy a világ belecsúszott a szuperalacsony születési rátákba. Mivel a születésszám csökkenése a Nyugat társadalmi-gazdasági felemelkedésével kezdődött – és mivel a bolygó egyre gazdagabb, egészségesebb, képzettebb és urbanizáltabb –, sok kutató azt feltételezi, hogy az alacsonyabb születésszám egyszerűen az anyagi fejlődés közvetlen következménye.

Az igazság azonban az, hogy a küszöbértékek az idők során csökkentek. Napjainkban egyes országok alacsony jövedelemmel, korlátozott oktatási szinttel, csekély urbanizációval és rendkívüli szegénységgel is a reprodukciós küszöb alá kerülhetnek. Mianmar és Nepál elszegényedett, az ENSZ által legkevésbé fejlettnek minősített országok, de ma már ezek is a helyettesítési szint alatti társadalmak.

1994-ben Lant Pritchett közgazdász publikálta a valaha felfedezett legerősebb nemzeti termékenységi előrejelzőt. Ez a döntő tényező a lehető legegyszerűbb: mit akarnak a nők? Mivel a felmérési adatok hagyományosan a nők termékenységi preferenciáira összpontosítanak, nem pedig a férjek vagy partnerek preferenciáira, a tudósok sokkal többet tudnak a nők gyermek utáni vágyáról, mint a férfiakéról. Pritchett megállapította, hogy világszerte szinte egy az egyben megegyeznek a nemzeti termékenységi szintek és a nők által kívánt gyermekszámok. Ez a megállapítás aláhúzta az akarat – az emberi cselekvőképesség – központi szerepét a termékenységi mintákban.

De ha az akarat alakítja a születési rátát, mi magyarázza a hirtelen világméretű csökkenést? Miért váltak hirtelen ennyire gyakorivá a gazdag és szegény országokban egyaránt az egygyermekes vagy gyermektelen családok? A tudósok még nem tudták megválaszolni ezt a kérdést. De végleges válasz hiányában néhány megfigyelésnek és feltételezésnek is elegendőnek kell lennie.

Nyilvánvaló például, hogy a világ társadalmaiban a család – a családalapítás, nem csak a gyermekvállalás – forradalma zajlik. Ez igaz a gazdag és a szegény országokra, a kulturális hagyományokra és értékrendekre egyaránt. Ennek a forradalomnak a jelei közé tartozik az, amit a kutatók úgy neveznek, hogy „menekülés a házasság elől”. Az emberek egyre későbbi életkorban házasodnak, vagy egyáltalán nem házasodnak, és egyre nő a házasságon kívüli együttélések, valamint az ideiglenes házasságok száma. Ez az új helyzet a világ minden táján a pótlólagos termékenység alatti termékenységi ráta kialakulásával jár együtt.

Meglepő, hogy ezek a feltárt preferenciák ilyen gyorsan elterjedtek szinte minden kontinensen. Az emberek a világ minden táján tudatában vannak annak, hogy az ő életmódjuk nagyon is eltérhet attól, ami a szüleiket korlátozta. Ráadásul a vallásos hit, úgy tűnik, egyre inkább visszaszorulóban van számos olyan régióban, ahol a születési ráta összeomlik. Ezzel szemben az emberek egyre jobban értékelik az autonómiát, az önmegvalósítást és a kényelmet. És a gyermeknevelés, bár sok örömmel jár, lényegében kényelmetlen dolog – véli Eberstadt.

A Forrás friss és ropogós:
https://index.hu/kulfold/2024/10/20/depopulacio-nepessegcsokkenes-nepessegfogyas-eloregedes/

Az idézett részekhez én még annyit tennék hozzá, hogy helyesen tapint rá a lényegre, vagyis arra, hogy “a nő döntési lehetősége” a kulcs!
Pontosabban az, hogy teljesen “kikerült a férfiúi hatalom alól”, mára már az “érinthetetlenség”-e és a konkrét döntési lehetőségei annyira dominálnak, hogy az ösztönszintű alárendelődése a védelem és biztonság miatt már csak a “legfelsőbb kategóriákra” korlátozódhat csak, mint a “legjobb alkatú/genetikájú/státuszú hím hajszolása.
Hiszen az “alapjövedelme” (biztonsága, védettsége, önállósága, szabadsága) garantálva és biztosítva van, olyannyira, hogy kis túlzással, de bármikor eldöntheti – egy bizonyos spektrumon belül- , hogy kitől akar, vagy nem akar gyereket, a kezében van döntő jelleggel ennek a “szabályozása”, és valójában bármikor lemondhat róla, akár abortusszal a korai időszakban, később meg simán örökbeadással, vagy csak a nyilvános inkubátorba belerakja és kész.

Az összes politikai/társadalmi szereplő abban téved, hogy ezt befolyásolhatja szabályozással, jó-szóval, pénzzel, juttatásokkal, stb. miközben Briffault törvénye itt is érvényes, és a valóság az, hogy amíg “nem éri meg” nekik, addig bizony nem fognak (többet) szülni, pontosan azért, mert rájuk van bízva és az összes alternatíva vonzóbb és csábítóbb és ami a lényeg, hogy “ELÉRHETŐ” is számukra, ami miatt bolond lenne nem azokat választani.