Csak a feminista férfi a jó férfi? – vélemény egy férfikönyv kapcsán

2012 – ben jelent meg R.W. Connell ausztrál tudós könyve, a “Férfiak, eltűnő szerepek” című, a Kossuth kiadó jóvoltából. Connell igazi feminista tudós, bár a mérsékeltebb fajtából, és legalább komolyan foglalkozik a férfiak és a férfiasság kutatásával, habár mindezt sajátos, feminista szemüvegén keresztül teszi.

A könyv végtelenül szimpatikus vonása, hogy komolyan foglalkozik a férfiakkal, a második része (háromból áll) pl. esettanulmányokat ismertet, konkrét hús-vér férfiakról, a legkülönbözőbb területeiről az ausztrál társadalomnak. Munkásosztálybeli “buziverő”, iskolázatlan, a mának élő éppúgy előfordul benne, mint vallásos (valóban, nem hívő, a vallásos intézményeket a saját hasznára felhasználó, jobboldali)
férfi, vagy a feministákkal együttműködő, önvizsgálatot tartó, meditáló, spirituális, érzékeny is.

Connell végig igyekszik tárgyilagos hangnemben ismertetni vizsgálatait és következtetéseit, de néha kibújik a szög a zsákból. Időnként érzelmektől fűtött szavakat használ, miszerint a cél a feminizmus társadalomátalakításának kellene érvényesülnie, megszüntetni a hegemón maszkulinitást és a nők, férfiaknak történő alávetettségét.

E két állításával nem tudok mit kezdeni. Igaz, hogy a felsővezetésben (gazdasági és politikai) a férfiak vannak túlsúlyban, de az élet számos területén a nők, főleg a hétköznapi családi életben. A családban a legtöbb döntés súlya rajtuk fordul meg, egy átlag férfi (mint pl. én) nem is tudja, hogyan kellene a “hegemón” és “nőket alárendelő” férfiasságot megélnie. Egyik munkatársam, egy férfi vezetőképzőbe jár, ahol a résztvevők közül majdnem kétszáz nő és három férfi tanul. Remélem, érthető a dilemmám.

Hazánkban a homoszexuálisok durva vegzálása sem volt soha divat. Lehet én vagyok tájékozatlan, de homofób gyilkosságokról, verésekről egyáltalán nem tudok. Szóbeli provokáció éri őket, ezt tapasztaltam magam is. Kétségkívül lehet cél, hogy egy homoszexuális szabadon, a vegzálástól való félelem nélkül megélhesse a szexualitását, ha ezt választja. Vannak, akik ugyanis meg szeretnék ezt változtatni, és miért ne? Legyenek tényleg szabadok ezek az emberek. Nekem is vannak évente egy – kétszer homoszexuális álmaim, de ezeket a gyakorlatba még homoerotikus pornó nézésével sem szeretném áttenni. Ez is a szabadság része, hogy “nem” – et tudok és akarok mondani.

Connell megjegyzi többször is – nekem ez örömömre szolgál -, hogy a nyugati világban, illetve általában a világban megerősödött a konzervatív szemlélet, mely a hagyományos férfiasságra teszi a hangsúlyt, és előre tört a keresztény új hullám, mely a családon belül hangsúlyozza a nők alárendeltségét a férfiaknak.

Én is ehhez a vonulathoz tartozom, teljes evangéliumi keresztényként, vagy ős-kereszténységet megvalósítóként, bár azt hozzá kell tennem, hogy valamennyi, ezen a berken belüli házasság sok emancipált jegyet visel magán. Szóval durva nő elnyomást én nem tapasztalok, konfliktusokat alkalmilag igen. De ez a tartós párkapcsolatban élő feministákra is jellemző, mert néha óhatatlanul ütköznek a felek érdekei.

Amit Connell úgy tűnik, szeretne, a társadalom teljes felforgatása-átalakítása a hatalmi újra rendeződés által. Mikro (ne vágjunk bele a nők szavába, a kisfiúk a játszótéren ne zavarják a kislányokat a játékaikban) és makro szinten egyaránt – a felsővezetésben nőjön meg a nők aránya. Kvótákról szerencsére nem tesz említést. Nos, én eléggé passzív férfiként nem érzem érintve magam a mikro agresszió miatt, a makro szinten meg dolgozzanak a feministák.

Nagyon örülök, hogy élő férfiakról olvashattam esettanulmányokat, hogy kifejtette, miként is fejlődik a férfi identitás a gyerekkorban, miért érzékeny ez, és okos gondolatokat láttam a mai társadalmunkban létező férfiasságról. Ugyanakkor elszomorított, hogy a hatalmat és annak gyakorlását ennyire központi kérdéssé tette, mint azt teszik a feministák általában. Alárendelődni nem feltétlen rossz, hiszen pl. társadalmi rend sem létezhetne, ha mondjuk a törvényeket nem vennénk komolyan. A férfiakat is köti ezer szokás és szabály, amikor dominanciájuknak érvényt szereznek, nem tartom eleve rossznak, hogy ha ők gyakorolják a hatalmat – csak tegyék ezt jól.