A cikk írója: Ádám László
Az alábbi fordítás ízelítő Dirk Lerxst tanulmányából (The MGTOW Solution.
Reclaiming your life, your happiness, and your freedom, 2017. Magyarul Az MGTOW
megoldás. Életed, boldogságod és szabadságod visszaszerzése. Részlet a második
fejezetből: Feminizmus).
A helyzet az – írja a szerző –, hogy míg a nők a férfiakéval egyenlő jogokat értek el
azon területeken, ahol ez előnyükre szolgál, nem küzdenek az egyenlőségért azon
tereken, ahol ez kényelmetlen lenne. Egyenlő jogokat értek el, de az egyenlő
felelősségből nem kérnek. Talán a legkirívóbb példa a Selective Service, ahol csak a
férfiaknak kell jelentkezniük sorkatonai szolgálatra. Nem látni senkit –
nőmozgalmárokat bizonyosan nem –, hogy törné magát az egyenlőségért e
kérdésben. Miért nem? A nőknek nincs joguk sorkatonai szolgálatot teljesíteni?
Biztosíthatok mindenkit, a szerzőnek – aki maga is katona – nem áll szándékában a
haza szolgálatára rábírni a jeles hölgyeket. Csupán a kettős mércére kívánja felhívni a
figyelmet: a Nőmozgalom a maga igazának bizonyítására bármit elfogad, de ugyanazt
más felfogás esetében elutasítja, nem tekinti bizonyító erejűnek.
A szóban forgó mű példa arra, magam mit tekintek megfelelő hozzáállásnak e
tárgyban. A szerző tegye félre – amennyire ez lehetséges – érzelmeit; foglalkozzon
mindenekelőtt a tényekkel; ne ítélkezzen, ne akarja hitét másokra ráerőltetni.
Az alábbi sorokat olvasván alighanem sokakban felmerül a kérdés: csalárdak a nők,
számítók? Hitem szerint csak élnek lehetőségeikkel, melyeket elsősorban mi, férfiak
biztosítunk nekik. A verebek is oda mennek, ahová ocsút szórnak. Ám csupán
gyermeteg ember hibáztatja ezért a jeles jószágokat.
És akkor ott van még a válás. Általában ki húzza a rövidebbet a forgatókönyv szerint?
Kétségtelenül a férfiak. Ezt mindenki tudja, és úgy fogadják el, mint a dolgok
természetes rendjét. De miért feltételezik, hogy a gyermekek a nőnél maradnak, míg a
férfi fizeti a nő számláit? Miért van „joga” a nőnek továbbra is a „megszokott
színvonalon” élni, míg a férfitól elvárják, hogy egy aprócska, vacak lakásban éljen,
melyhez nem szokott hozzá?
Mert a feminizmus nem az egyenlőségről szól.
A különbség megmagyarázza, hogy a nők általában miért házasodnak sokkal
szívesebben, mint a férfiak. Csak így van értelme. Jobb üzletet csinálnak, és ez a
találkák világában is így van. A férfiaknak egyenrangú félként kell kezelniük a nőket,
ám elvárják, hogy a számlát ők állják az első, és minden további találkozón.
Hogyan viszonyulna az átlagos nő, ha a férfi azt javasolná, hogy osszák meg a
vacsora költségeit az első találkozón? Az úr nem aratna sikert. Miért van ez így? Ez
esetben a férfit vesztesnek tartanák. Soha nem kapna lehetőséget második
találkozóra. Miért? Végül is egyszerűen csak egyenrangú félként kezelte a nőt,
ahogyan elvárják tőle.
A válasz általában valami ilyesmi: „Természetes, hogy egyenlő jogokat akarok, de
lovagiasságot is akarok”. Nos, tudod mit, Aranyásó? Nem lehet mindkettő a tiéd.
Végtére is, a lovagiasság arról szól, hogy a nőket különleges lényként kezeljük. A
kijelentés, hogy valaki egyszerre akar egyenlő és különleges lenni, megerősíti, hogy
sok nő úgy hiszi, valójában különb a férfiaknál, és ezért különleges bánásmódra
jogosult. Ezért ragaszkodnak az eltérő szabályokhoz. És meg is kapták őket.
A sajtóban is látni példákat. Ha hír érkezik valamilyen halálos szerencsétlenségről,
akkor ilyesmiket hallhatsz: „24 ember halt meg, köztük nők és gyermekek”. Ebből az
következik, hogy ha az áldozatok mindegyike férfi lenne, az kevésbé lenne
szörnyűség. Egyetértek azzal, hogy a gyermekek halála gyászosabb, mint a férfiaké,
de vajon egy nő halála nagyobb veszteség-e, mint egy férfié? Nem így lenne, ha
csakugyan egyenrangúak volnánk.
A szórakoztatóiparban azt látjuk, hogy a férfiakat hozzá nem értő bohócokként
ábrázolják, akik elbuknának az életben, ha nem lenne okos, tehetséges feleségük. Ez
vélhetően Homer Simpsonnal kezdődött, de számtalan rossz filmben sikeres képletté
vált. A férfiak elhízottak, nem túl okosak, és alapvetően lusta semmirekellők. A nők
ezzel szemben vonzók, magabiztosak, és képesek magukra ölteni a férfiúi lazaságot.
Ez a mai Hülyék Paradicsomában szórakoztatónak számít, de megerősíti azon
elképzelést is, hogy a nők hozzáértőbb emberi lények.
Így hát ma olyan helyzet áll előttünk, hogy a nőknek minden lehetőségük megvan, ami
a férfiaknak, de amikor nem tudnak kitűnni, még mindig a férfiakat hibáztatják. Végül is
ez nem lehet az ő hibájuk. Bizonyára az Üvegplafon az oka. Ha ezek közül
bármelyikre rámutatsz, elfogultnak minősítenek, esetleg gyűlöletbeszéddel vádolnak.
A nőközpontúság még az élet leghétköznapibb eseményeit is áthatja, lásd például a
vécéülőkével kapcsolatos udvariassági előírásokat. Gyakorlatilag az összes férfit
megdorgálták már – súlyosnak vélt szabályszegés, mely szerfölött borzolja a nők
kedélyét –, amiért felhajtva hagyta az ülőkét. De miért „le” a feltételezett alaphelyzet?
Mert ez némileg megkönnyíti a nők életét. Egyúttal tapintatos emlékeztetőként is
szolgál, hogy mindig az ő igényei az elsők. Szeretnél egy kis mókát kipróbálni a
mondottakkal kapcsolatban? Legközelebb, ha társasági összejövetelen vagy, amikor
kijössz a mosdóból, színlelj ingerültséget, és kérdezd meg a társaságot: „Ki hagyta
lehajtva az ülőkét?” Nézz vádlón a nőkre, és lásd, mi történik. Hamarosan a teremben
tartózkodó valamennyi nő kijavít, remélhetőleg felismerve a humort viselkedésedben.
(Erre azért ne nagyon számíts.) S ami még aggasztóbb, valószínűleg néhány férfi is
az ő oldalukra áll. „Ha szarkák közt lakunk, ugrálni kell.” Talpnyalók!
Nézzük meg közelebbről az otthoni nemi szerepeket.
Évtizedek óta azt mondják nekünk, hogy a házimunka, például a főzés, a takarítás és
a mosás valahogy megalázó, ezért a férfiaknak osztozniuk kell e feladatokban. De van
egy másik pont, melyről, úgy tűnik, soha senki nem beszél.
Magától értetődően feltételezik, hogy ha a tető beázik, az autó lerobban, és a füvet le
kell nyírni, a férfi gondoskodik mindezekről. Kifesti a házat, kerítést épít, és megjavít
mindent, ami elromlik.
Aztán amikor bejön a házba forróságból – miután, mondjuk, felszedte az összes
kutyagumit és kirángatta a gazt –, még mindig piszkos edények vannak a
mosogatóban, mert a házimunkát meg kell osztani. Valahogy ezen elv nem
érvényesül, ha az emésztőgödör kiásásáról vagy akár a szemét kihordásáról
beszélünk.
Vajon működne, ha egy férfi azt javasolná, hogy a nő menjen, és cserélje ki az olajat
az autóban, míg ő beteszi a szennyest a mosógépbe, és megnyomja a gombot? Vagy
ha a férfi elvárná, hogy a nő hordjon el egy nagy halom követ, miközben ő porszívózik
a nappaliban? Férfiassága is megkérdőjeleződne.
Példák arra, hogy a nemi szerepeket akkor használjuk, amikor kényelmes, és akkor
becsméreljük őket, amikor nem. Vacsorát főzni? – „Azt te is ugyanolyan jól tudod
csinálni, mint én!” Beázik a tető? – „Azt várod egy nőtől, hogy megjavítsa? Mi vagy te,
Nyuszi Pityu?” A nők követelni fogják hogy „vedd ki a részed”, ha mosogatásról van
szó, de lapítanak, amikor tűzifát kell vágni vagy havat lapátolni.
Egy tökéletes világban létezne valamiféle észszerű munkamegosztás egy adott
háztartáson belül. Ez volt a régi minta lényege. Mindenki azt csinálja, amiben a
legjobb, és mindenki kiveszi részét a feladatokból, a család javára.
Ám nem élünk tökéletes világban.
Tapasztalatom szerint a házimunka nem nagy dolog, hacsak nem élsz felelőtlen
emberrel. Mivel egyedülálló vagyok, nem fordítok sok időt karbantartásra, takarításra
és mindenféle elvégzendő háztartási feladatra. Ennek részben az az oka, hogy nem
élek hatalmas házban, részben pedig az, hogy ha egyszer megtisztítok valamit, az
általában tiszta marad. Nem okoz gondot, hogy mosogassak, mossak és főzzek
magamra. Őszintén szólva nem értem, hogy a nőknek miért van olyan nehéz dolguk,
tekintve, hogy annyi korszerű eszközt biztosítottak számukra. (Hozzáteszem, a
férfiak.)
Elég sok időbe telt, míg a férfiak ráébredtek e valóságra, és úgy döntöttek, hogy
cselekednek. Miért tűrtünk kezdetben? Leginkább azért, mert a férfiakban erős az
üzekedési vágy, és szinte mindent hajlandók elviselni, hogy kielégítsék ezen
késztetésüket. Úgy tűnik azonban, hogy elérkeztünk a fordulóponthoz, s ezt
tökéletesen összegzi egy nő megjegyzése egy nemrégiben lezajlott válóperben: „Azt
hiszem, túl messzire mentem”. Nos, igen. Az embereknek vannak határai. Mostanra
eljutottunk egy olyan pontra, amikor a férfiak egyszerűen rájönnek, „nem éri meg”.
A házasságkötések aránya zuhan, a válások száma emelkedik, és kezdjük
megtapasztalni a következményeket. A nők panaszkodnak, és azt kérdezik: „Miért
nem találok olyan férfit, akihez hozzámehetnék?” Azért, mert nem éred meg a
fáradságot, és a férfiak már nem hajlandóak elviselni ostobaságaidat csupán azért,
hogy hozzáférjenek vagyonkádhoz.
Egyszerűen túl sokba kerül. A nők valójában túlárazták magukat a piacon. Elvárják a
férfiaktól, hogy mindent megadjanak nekik, amit csak akarnak, és cserébe a férfi kap…
mit is? Üzekedést? Talán? Egy ideig? Amikor a nő úgy dönt? Nem éppen
gyümölcsöző befektetés.
Nagyon jó és igaz írás…
A helyzet az, hogy a szerző kurvára el van tévedve.
A nők attól, hogy gyerekek/gyerekesek és felügyeletre szorulnak, attól még nem hülyék.
Ahogyan a kevés kiválasztott alfák is leszarják az összes “felelősséget”, mert megtehetik, úgy a gyerekek/nők sem fognak érte sorba állni, mert nem hülyék.
Mert nem BluPilles hülyék…….
Mert nem hülyék.
Akkor mi a bánatért vered a nyálad?
Hogy áldozatpózban fetrenghess?
Hogy részvétet koldulj?
Vagy hogy rámutass arra, hogy milyen gecik a nők?
Jó lenne már végre felfogni, hogy bár ugyanabba az elbaszott BluPilles világban élnek a férfiak és nők, attól a nők azok nők, a balfaszok meg balfaszok maradnak, akármennyit is tépik a szájukat a balfaszok……….
Csakhogy a nyomorult incelnek más már nem maradt, mint a “koldulás”: részvétet, szexet, megértést stb. egy olyan “környezetben”, ahol ez kontraproduktív…….
Ki a faszt érdekel?
Mivel téged nem érint, miért számítana ez neked?
Azon kívül, hogy “csalárd” , illetve “számító nők”, az nem egy általános “tulajdonság”, hanem alkalom, és környezetei feltételek összessége.
A “hitedet”, ahogyan eddig is, ez után is feldughatod a seggedbe.
40+ évesen még mindig a saját balfasz buborékodban kergeted a saját farkad, körbe-körbe és nem akarsz a saját elbaszott mákonyodból felébredni.
Akkor te most mégis mi a szart csinálsz?:)DDDD
Mert az Zoli, ez az ára. Ez az ára annak, hogy egy balfasznak megállt egy nő és jó esetben legalább egyet, de még szerencsésebb esetben két gyereket is szült.
És hidd el, hogy ez nem nagy ár, hiszen nem adnád semmiért az utódaidat, még akkor is őket és ezt variációt választanád, ha előre tudnád, hogy meglép az anyjuk………
Azért te értelmi fogyatékos, mert a nő bár gyerek, de annyira felnőtt, hogy képes legyen ellátni egy, vagy több gyereket.
Míg egy férfi nem, még akkor sem, ha Krőzus, és történetesen, netán semmit nem kellene dolgoznia.
Azért te seggfej, mert az anya-gyerek kapcsolat sem “csereszabatos”. Akármilyen az anya.
És még van ezer ok, de a saját szemellenződ úgy sem hagyja, hogy kilépj a sötétségből, amiben tapicskolsz……
És? Akkor sem számítana, ha arról szólna, mert fából vaskarika.
Azt mindig kifelejted, hogy egyrészt “arra érdemessel”, pontosabban: – azzal, aki épp akkor és ott a legjobb “kombinációnak látszik”, ráadásul úgy néz ki, hogy még valami potenciál is van benne –
másrészt, hogy ez pontosan annak a szintkülönbségnek a függvénye, ami a sekélyes elmédben nem bír gyökeret verni.
Jó reggelt kívánok…….
Nem kell, te nyomorult, épp ez a lényege a szopásotoknak, hogy nem a “helyiértékén” kezelitek, hanem “fel akarjátok emelni”, királynőnek, aztán meg nem értitek, és néztek ki a fejetekből bambán, hogy miért végzitek lyukas gatyában, csóré seggel, az utcán…….
Nem várják el, seggfej, de ha még erre sem vagy képes, akkor lekoptatnak, hacsak annyira nem vagy jó, hogy ők fizessenek neked, de ez ugye a részetekről sci-fi.
Mert az……, gratulálok, nagy felismerés…..
Nem azért te isten oltárian elbaszott barma, hanem azért mert a természet törvényeit büntetlenül nem lehet megszegni, akármilyen elbaszott BluPilles mázba burkolod is…………
De, az övé lesz,:) mert megkapja mástól:) csak épp neked fog maradni az ötcombú feleség, mert még a dagadtak is jobbat kapnak, mint te:)
Kezed őket különlegesként, aztán átkozódj, mint Barangó Vitéz:)
Szalmabábokkal hadakozol, elméletben, miközben minden nap orrba ver a valóság, de te arról nem akarsz tudomást szerezni, mert akkor nem bújhatsz utána vissza ez elbaszott álomvilág-buborékodba:)
Mert kevesebbet érnek, tetszik, vagy sem.
Te isten elbaszott nyomorult barma, a nő biológiailag értékesebb, mint a férfi, a legutolsó szülőképes nő is a legjobb hím díszpintynél…………..
Mert a szórakoztatóipar a fogyasztóknak, vagyis a nőknek készül. Úgy kb 90%-a minden terméknek.
Ők azok, akik ” kurvák”, vagyis meg lehet őket szó szerint vásárolni.
Pontosan, mert a férfiak a hibások:)
Mert bétaként próbálsz alfát játszani……..
Vicces azért ezt egy elbaszott BluPilles szájából hallani:)DDDDDD
Kurvára nagy tévedés.
Egyrészt a varga maradjon a kaptafánál, másrészt, vészhelyzettől eltekintve, ha megvborulnak a nemi szerepek, akkor onnan kezdve lőttek mindennek. Mert az már ne tünet, hanem máér rég okozat.
Most is azért tűrsz te seggfej, és azért nagy a pofád, mert mivel úgysem hajlandó dugni veled senki, ezért próbálod a frusztrációdat így kompenzálni…… , hiszen már nincs mit veszítened:)
Amíg ebben a tévhitben ringatózik a balfasz-béta, mármint, hogy az ő döntése a házasság:), addig meg is érdemlitek a sorsotokat:)
Nem, seggfej, hanem azért, mert lasszóval sem lehet találni “Férfiakat”, csak elbaszott, rinyáló incelbétákat……
Így meg ugye maradt a rinyálás, meg az ötcombú nők:)
Boldog Új Évet Zoli:)
Azt hittem amíg el voltál tűnve/ki voltál tiltva elmentél/elvittek valami pszichiátriai zártosztályra, ahol neki álltak kikezelni magasfokú autizmusodból, hogy ritkuljanak a “tikkeid”.
Komolyan nem unod, hogy ugyanazt a szart írogatod azóta is, mindenhova. Figyelj egy tanács írd meg a baromságodat és tedd be ctrlc-ctrv-vel mindenhova, így kiélheted magad.
Azt úgye magad is érzékeled, hogy a hozzászólásoddal nem az írót minősítetted hanem saját magadat.
Felesleges volt ez a körítés Elég lett volna ha nyiltan leírod, hogy te egy olyan ember vagy aki ha lát egy földön fekvő embert oda megy és jól belerug.
Értem én mit is akartál leírni és sok esetben a pórul járt emberek maguk is belátják hol és miben hibáztak.
Azt úgye magad is érzékeled, hogy az író a cikkével saját magát minősítette.
Azt úgye magad is érzékeled, hogy a hozzászólásoddal nem engem minősítettél, hanem saját magadat.
Sok sikert a szalmabábozáshoz.
Az író pedig a “kivételek” közé tartozik:), fetreng a saját mocskában és áldozatszerepet játszik azóta is, te meg asszisztálsz hozzá………
Számomra egyetlen jogelony elfogadhatatlan, nők 40 év utáni nyugdijazasa. Ezt minimum anyakra korlatoznam (az sem lesz igazsagos, mert attól hogy valaki kipottyantott egy gyereket még nem anya), de még sem csak azért a tenyert jár mert pinaval született.
A vicc az, hogy ha képes vagy az irigységfaktort egy kissé moderálni magadban, akkor paradox módon, de látható, és tapinthatóan érzékelhető is, hogy a (fiatal, mint te is) “férfiak” részéről épphogy “előny”, hiszen így a hiányzó munkaerőre könnyebben/hamarabb tud “betörni” a fiatalabb-férfi korosztály……….
Amerika hangja nem nekünk szól.
Ugyan fel tudjuk fogni az értelmét, de itt nem az a szint van.
Talán a túlfizetett ritka kevés hímnemű találkozhat ilyen túlértékelt nőneművel – de higyjétek el nekem hogy azon a szinten már pont elegendő jogÁSZ próbál megélni, hogy házassági szerződés vigyázzon a hazai aranyásók szándékaira.
Az átlagos szinten nem az a baj hogy az egyénileg összeszedett hímvagyont veszi el az ideiglenesen nála állomásozó élvezetszolgáltató.
Az a baj, hogy a fiaink nincsenek fölvilágosítva, hogy a közösen szerzett vagyonuk a gyerek anyjáé lesz ha a nőnemű el akar válni.
Az a baj, hogy a fiainknak nincs ki elmondja hogy a gyorsan elfelejthető fiatalkori csalódások és elhagyatottságok a biztosan megérkező váláskor sokkal fájdalmasabb élmények lesznek.
Az a baj, hogy mi.. ebben a témában az úttörők, nem a megfelelő célcsoportot próbáljuk tanítani.
“Az a baj, hogy mi.. ebben a témában az úttörők, nem a megfelelő célcsoportot próbáljuk tanítani.”
Hát, alapvetően mindenki a saját gyerekeit/unokáit tanítsa, ez magától értetődő :)
A legfontosabb tananyag pedig fiúknak és lányoknak egyaránt az, hogy hogyan működtessünk egy házasságot tartósan úgy, hogy ne válás legyen a vége. Ez persze a két nemnél különböző stratégiát igényel, de a szándék azonos. És garancia semmire nincs, a legjobb szándék mellett is el lehet jutni válásig, de alapvetően nem a szakításra kell felkészíteni a gyerekeinket, hanem arra, hogy jó legyen a kapcsolat. Aztán ha mégis kapufa, akkor pedig meg kell maradni civilizált embernek. Nem fröcsögni, nem utálkozni, nem próbálni nyerészkedni a tragédián, stb.
Fura ez, mert azt hinné az ember, hogy ez alapvető dolog és minden normális családban része a gyereknevelésnek az ilyen jövőre való felkészítés, aztán mégis majdnem mindenkinek kínnal és keservvel, saját tapasztalaton kell megtanulni, hogy hogyan kell értelmes felnőttként funkcionálni.
A cikkben emlegetett mindenféle jogokról és nemek harcáról meg annyit, azok arra valók, hogy a weben kitárgyalja őket az ember, egy párkapcsolatban inkább szóba se kerüljenek. Illetve egy tudatos férfi még a házasság előtt kipuhatolja, hogy a feleség-jelölt mennyire feminista ill. mennyire aranyásó természet, és annak megfelelően házasodik, vagy nem.
Ez sem garancia, mert abban a pillanatban, amikor bármilyen okból “változik a felállás”. értsd:
– (sokkal) jobb lehetősége adódik a nőnek a jelenleginél,
– büntetlenül, vagy relatív kis veszteséggel jár a férfi kidobása, és az életszínvonala válás után sem romlik túlzottan
– valamilyen krach beüt a férfi részéről, pl. betegség, állásvesztés, csőd stb.
akkor mindegy, hogy mit “puhatolt ki” , rácseszik.
De, leggyakrabban már annyi is elég, hogy a nő elkezd “önmegvalósítani”, és hirtelen rájön, “megvilágosodik” hogy nem ezt, vagy nem így akarta, metoo, villanykapcsoló hatás, újraírja a múltat és ennyi…………………
“Ez sem garancia”
Pontosan azt írtam, hogy garancia semmire nincs, de ettől még fölösleges doomerkedni. Ha az ember pesszimistán megy bele valamibe azzal növeli az esélyeit, hogy szarul végződjön a dolog. Optimistán kell hozzáállni, csak nem hülyén. Több értelme van és pozitívabb élmény őszintén megpróbálni sikerre vinni valamit, mint eleve csak félszívvel állni bele, akkor is ha végül elbukik.
Ahogy a világ jelenleg áll, a legégetőbb szükség pont arra van, hogy értelmes magyar emberek merjenek fiatalon családot alapítani és gyereket vállalni. Eléggé destruktív dolog ez ellen lobbizni.
A realista nem jelent pesszimizmust, sőt, nekem pl. azt jelenti, hogy “számíts a legjobbra, de készülj fel a legrosszabbra”.
Pont, hogy nem lobbizok az ellen, hogy vállaljon valaki gyereket, hiszen ha valakinek szülnek legalább egyet, vagy szerencsésebb esetben többet, akkor az mindenképpen “nyert”, még akkor is, ha utólag elválnak tőle, és “rámegy mindene”.
Akit érdemesnek találnak arra, hogy szüljenek neki, na, azok vannak egyre kevesebben, és ez nem “elhatározás”, vagy döntés kérdése, hanem adottságok, státusz és potenciálé, egyrészt abszolút, másrészt relatív különbségekből adódóan.
Az itt kesergők “erényt kovácsolnak a szükségből”: mivel nem kellenek, ezért “megfordítják” és elkezdik bizonygatni, hogy nekik “miért nem éri meg” az, amit (soha) nem kaphatnak meg.
Bárcsak ilyen egyszerűen el lenne intézve, hogy megvan az utód, minden szupimupi. Sajnos nem. Hogy milyen minőségű és életképességű utódot hagyunk magunk után, abban van a legnagyobb felelősségünk. A mai szülők (sőt, ez már sok évtizede kezdődött) képtelenek lelkileg egészséges, később felnőttként funkcionálni tudó és az élet feladatait kellő sikerrel megugró, életrevaló utódot nevelni. Nem véletlenül hódítanak a mentális zavarok, a gyerektelenség propagálása és a mindenféle baloldali degeneráltságok. Az integritás, önbecsülés, megbízhatóság, felelősségvállalás és őszinteség egy sor olyan érték, amik együtt már szinte senkiben nem találhatók meg. És ebben azok a szülők nyakig sárosak, akik képtelenek voltak megfelelő törődéssel és fegyelemmel nevelni a gyerekeket, akár magukra (és a saját házasságukra), akár a gyerekekre vonatkozóan.
A civilizációnk önmegsemmisítő módba kapcsolt, a gyerekszámok, az általános erkölcsiség és a termékenységi mutatók abszolút mértékben a folyamat pontos tükörképei. De ezek az elfajzott férfiak és nők még valamennyire mindig egymásra tudnak találni, így legalább addig fenn tud maradni a lefelé tartó spirál, amíg ezt a genetikai beltenyészetet az első útba eső életképes népség kisöpri majd innét.
Pont azt vázoltam, hogy nem az:)
Se nem egyszerű, se nem szupimupi, hanem ha ez az ára, akkor még mindig megéri…….
Csakhogy ez nem rajtunk múlik, hanem nagyrészt a szerencsén.
A mindenkori 20%-ot nem nagyon lehet annyira elcseszni, hogy nem maradjon életképes, a kevésbé életképes 70%-80% meg mindig is úgy jár.
Az “életrevalóság” születési “adottság”, ahogy az intelligencia, meg a biológiai, testi adottságok.
A jó öreg Pareto elvet hosszú távon nem lehet átverni.
Szelekció, most is működik, hiába a “civilizált” és tudományos “fejlettség”, paradox módon, minél jobban életben tudjuk tartani a korcsokat, annál jobban elbaszódik minden generáció.
Dehogy nem, mindig megvan ez a 20%-ban.
Mert őket is elbaszták a saját szüleik, akiket az ő szüleik, hiszen “minden szülő jobb és boldogabb életet akar az utódjának, mint ami neki volt és ezzel paradox módon annak a vesztét okozza:)
Valószínű, hogy a Föld történetében nem ez az első, és nem is az utolsó.
A legprimitívebbek élik túl mindig a legnagyobb számban, aztán megint beindul a szelekció…..
Most el fogom bábozni, hogy nem csak egy cinikus troll vagy, aki mindenbe beleköt, de jutottak még eszembe gondolatok ehhez a témához, ezért leírom őket. :)
Ha elfogadjuk a 20 százalékot, az semmiképp sem úgy történik, hogy mindig minden körülmények között ennyi az életképesen viselkedő életképesek aránya. A civilizációfejlődés csúcsán, mikor sok az innováció és szilárdak az erkölcsök, mert működnek a közösségek, az emberek nagy része (hasamra ütök, 85%-a) életképes és ugyan lehet, hogy sokukat csak a külső nyomás tartja az állati lét felett, de tudnak viselkedni, mert a muszáj nagy úr. Most pedig 5%-nál kevesebbre (de inkább x < 1%) jellemző ez. Lehet, hogy ott van valahol mélyen a potenciál, de ez mindegy, nem fog érvényesülni. Erre értettem azt, hogy ilyen emberanyagból per pillanat egy összeomlás a legtöbb, ami kihozható. A gazdasági-társadalmi tényezők nagyon sokban befolyásolják az ember fejlődését, így azoktól nem lehet semmilyen mértékben eltekinteni, ha helyzetértékeléssel kísérletezünk (az -ia végű "tudományoknak" is sajnos ez egy szeg a koporsójába).
Akármilyen korú embereket nézek, elképedek, milyen kevés van köztük, aki tényleg képes felnőttként funkcionálni az életében. Semmi önkontroll, semmi érzelemszabályozási képesség, semmi problémákkal szembenézési hajlandóság, semmi hitelesség. Ebből látszik, hogy sem nem foglalkoztak velük érdemben, sem különösebb akadályokat nem kellett leküzdeniük életük korábbi szakaszaiban. De hát az agyonbabusgatás és a leszarás is ezzel járnak, külső nyomás híján pedig sokan ezt a könnyebbnek látszó ellenállást választják szülőként. A katasztrófa pedig borítékolt. Aki nem akar kegyetlenül ráfaragni, felejtse el a modern nyugathoz ezer szállal kötődő országokban történő családalapítást. Máshol is kutya kemény lesz, itt viszont tkp. lehetetlen.
Meg vagyok hatódva, hogy méltóztattál leereszkedni hozzám:)
Ez egy biológia-statisztikai tény, nem “közmegegyezés” kérdése.
Nem minden körülmények közt, csak éppen a szokásostól eltérő és romboló behatások általában ilyen mértékben képesek az populáció egyedeit “megtizedelni”, kb 20% az, ami képes “túlélni”.
A 80/20 arány egy tapasztalati tény.
Több dolgot is keversz, egyrészt az “erkölcsök” azok mindig “lokálisak” és relatívak, vagyis nincs olyan hogy “szilárd erkölcsök”.
Korok, társadalmak, populációk adott időpontban/időszakban, azon belül, fix ideig értelmezhetőek esetleg “szilárd erkölcsök”, de ez soha nem volt és nem is lesz sem abszolút, sem általános.
Nem, nem az.
Ne tévesszen meg az, hogy most nyugaton pl akkor sem lehet éhen halni, ha nagyon akarna valaki. Attól még a 20/80 arány létezik, csak épp a kiválasztódási szelekció “kifinomultabb”.
Hát, ha a makacs tényeket tekintjük, akkor most is kb 20
körül van, de mivel időben “cserélődik” ennek kb a fele, vagyis “lehull” belőle 10% és a 80-ból “felkapaszkodik” a hiányzó 10.
Pontosan ez mutatja azt, hogy érvényesül.
Ha összeomlás alatt azt érted, hogy a “nyugati”/”fejlett”, akkor nagyrészt igazad van, ugyanis tényleg egyre jobban elkorcsosul és önsorsrontó, ráadásul egyre jobban felfalja a (muszlim) szemét.
Valójából kihozzák belőle az “igazi énjét”…..
Mert anélkül sem hal éhen.
Mert megteheti, elbaszott szülők elbaszott utódja….
Kb. semmiért sem kell megküzdenie…..
Deansdale
De itt.. egymással beszélgetve a saját meggyőződéseinket próbáljuk terjeszteni.
Én anno úgy képzeltem hogy aki ideér, az kérdez – az idevalósi tapasztaltabbak pedig válaszolnak.
De nem így megy.. sőt, nem is ez megy.
Amit írsz, az a lehető legjobb..
..lenne, ha nem zavarna bele a gyermeknevelésbe a válás.
Én biztos vagyok benne hogy akiknek jól megy a közös élet, azok nem tudnak jó tanácsokat adni a gyermekeiknek a veszélykerülő módszerekről. Részben mert nem tudnák hogy mi is a veszély – részben pedig mert nem lennének hiteles előadók a témában. Ők a jó példa, nem a kerülendő.
Ha pedig válás, akkor az ember nem a gyerekei leendő váláskerülő módszereivel foglalkozik.
Illetve tudatos férfi csak utólag lesz az ember.. a fontos dolgokhoz már későn.
Szerintem minden kapcsolat máshogyan megy tönkre, bár persze biztos vannak “típusok” ebben is, de nem hiszem, hogy bárkit fel lehetne készíteni valami konkrét jövőre. Nem könnyű erről beszélni, mindenki értse úgy ahogyan gondolom :) A legjobb amit tehetünk, mi magunk is, és erre készítsük fel a gyerekeinket is, ha mindenki energiát feccöl a párkapcsolat jobbításába és fenntartásába, elsősorban az ilyen célú önfejlesztésbe, illetve nyilván odafigyel a partnerére, stb. Erről tengernyi cikk van itt a weboldalon is, nem részletezém. Arra nem lehet felkészülni, hogy mi lesz a veszély, az lehetetlen. Arra lehet felkészülni, hogy az ember tegye meg ami tőle telik és próbálja meg időben észrevenni a problémákat, gyorsan és hatásosan reagálni azokra amikor felbukkannak. Ez kurvanehéz, dehát ez van. Nem a veszélyt kell kerülni, hanem jól kell csinálni :)
Persze ez így csak okoskodás, szép elmélet, amit nekem is át kell ültetni a gyakorlatba a saját életemben is, meg az utódoknak is át kéne adni. És ez olykor nem sikerül. A valóságban az ember sokszor hiába tudja mi lenne jó, a sorsnak más elképzelései vannak, és a legjobb jóakarat mellett is pofára lehet esni. Ráadásul a gyerekeknek saját akarata, sőt mi több, saját sorsa van, tehát bármit is akarunk nekik, abból valószínűleg lóf.sz sem lesz. Szóval marad az, hogy eszközöket adunk nekik a jóra, aztán ők csinálnak amit akarnak, a sors meg majd úgy reagál ahogy ő elképzeli, az ember feladata pedig emelt fővel fogadni mindezt.
Deansdale
Az időjárást se lehet pontosan előre jelezni, de nyáron van esernyő meg vékony esőkabát.. télen meg a karunkon is hordhatjuk a fölösleges tolldzsekit. :-)
Szóval elég azt tudniuk a fiainknak, hogy a női alap-igény csak kettő : Védjél meg ; és Szórakoztassál
Kiegészítés : ha nincs veszély, akkor előbb szórakoztass és tetssz – és utána védj meg minden bajtól (még a saját hülyeségemtől is).
Ennyi a lényeg.. egy sikerekkel és bukásokkal kidekorált élet nőnemű emberekel kapcsolatos tapasztalatainak a ..hm.. a lepárlása.
Ha még nem nősült meg az a kalandvágyó ifjú, akkor ennyi gondolat-mag elég a sok ábránd közé vetve.
Ha megnősült, akkor ez már a kormányrúd megragadásához kell.
Viszont ha már útban a baba, akkor hagyni kell a felvilágosítást.. akkor nix tudatosság meg Ferfihang.. (akkor már oroszrulett)
Én nagyobb hangsúlyt fektetnék arra, hogy legyen vonzó az ember (a férfi és a nő is), dehát ez már csak a részleteken való vita, az alapokban úgy látom egyetértünk :)
Deansdale
A vonzóság is olyan megmérhetetlen (és érthetetlenre homályosított) fogalom mint a szeretet és a szerelem. És közben ugyanolyan faék egyszerű is, mert a fontos dolgok nem bonyolultak.
Lényeg az hogy az alapok legyen stabilak.. onnan már felnyúlhatunk egészen a csúcsdíszig is, nem borul el amin állunk.
Mindegy ha nekem hokedli, neked létra, Reszet Eleknek darus autó jut – a legfontosabb a biztos alapozás
A kisflexen nagyon keresnek amúgy, megtaláltak?
Deansdale
Ott vagyunk már ..!
2025 újjjé! Ujjjjé, a ligetben ma befagy a segged! B.Ú.É.K.!
-Építő kritikát is kérhetnénk idén? Mert ezt a felelőtlen, hazug foshalmazt már unásik ismerjük, amit a számos nőivarú véglényeink ránk borítanak. Kényelmes/ részben alibi állásokból, kamu végzettségekkel, a 99,9%-ban férfiak által felhúzott épített környezetben!? Be kéne kussolni és inkább élelmet vinni a sok szerencsétlennek b+ alássan! Majd kifejtem bővebben, ha ráérek…