Verebek és éretlenek

A verebek oda mennek, ahová ocsút szórnak. Nem érdekli őket, nekik szántad-e az eleséget.
Nem törődnek vele, bosszantanak-e téged, kárt okoznak-e neked. Az sem érdekli őket, milyen
színű a szemed, és vajon milyen vélemények és erkölcsi mértékek rejtőznek lelked mélyén.
A verebek éhesek. Enni akarnak.

A világnak ama része, mely nem róluk szól, kívül esik érdeklődésükön. Mit sem tudnak az
észszerű megalkuvásról, az együttműködésről, a kölcsönösen előnyös kapcsolatról.
Szükségleteiddel, becsületeddel, méltóságoddal nem törődnek, nem is tudnak ezek létezéséről.
Nem ismerik a szóban forgó fogalmakat, és semmi sem ösztökéli őket, hogy tájékozódjanak
ezzel kapcsolatban.
A verebek nincsenek felruházva az együttérzés képességével. Nem képesek pillanatnyi
szükségleteiken túlmutató szempontokat figyelembe venni. Csak az után kajtatnak, ami nekik
és csapatuknak pillanatnyilag kényelmes, nekik hasznos. Teljes mértékben kitöltik létezésüket
saját igényeik. Csakis annyit tudnak rólad, amit nekik fontos tudni személyeddel kapcsolatban.
Nevezetesen, hogy környezetedben élelmet találhatnak, és hogy jobbára észre sem veszed őket.
Nem képesek a te szempontjaidat is befogadni, a te igényeiddel is törődni. Nem gondolják,
hogy az ellátást viszonozniuk kellene valamivel. A te fogalmaid szerint határtalanul önzők,
hálátlanok, ők azonban erről mit sem tudnak.
Rosszindulatúak, számítók a jeles jószágok? Csak nem feltételezel róluk ilyen mértékű
tudatosságot? A verebeknek – viselkedésükből következtetve – nincsenek az emberéhez
hasonló elveik, nincsen erkölcsük.
Okosak a verebek? Majdnem annyira – ne vedd sértésnek az összehasonlítást –, mint te, vagy
jómagam. Mindent tudnak, amire szükségük van. Kiválóan alkalmazkodnak; képesek tanulni,
tapasztalataikat hasznosítani. Megtanulják – az ismétlődések rávezetik őket – mi válik
hasznukra, s mitől kell óvakodniuk. Ennél többet azonban nem akarnak.
Tollas kis barátaink – ellentétben az éretlen nőkkel – nem követelnek maguknak előjogokat.
Nem akarják minden gondjukat nyakadba akasztani, önbecsülésüket károdra fenntartani. Nem
követelik szakadatlanul a csodálatot, a figyelmet, a kivételes bánásmódot. Nem kelletik
magukat közösségi és társkereső oldalakon. Nem hajszolják az elismerést, hidegen hagyják
őket a külsőségek. Nem tartanak háremet, rajongótábort, szolgahadat. Nem aszerint értékelnek,
hogy a veled kialakított kapcsolat emeli-e fényüket, nagyobb tekintélyt kölcsönöz-e nekik. Nem
akarnak a maguk számára kényelmessé nevelni, bekebelezni. Nem zsarnokoskodnak, nem
akarnak irányítani téged szükségleteik szerint. Nem akarnak elbizonytalanítani, megtéveszteni
vagy megfélemlíteni, sem szánalmat és együttérzést keltve befolyásolni. Nem áll
szándékukban, hogy szeretetvágyadat, függőségi igényeidet kihasználva, szükségleteiddel
zsarolva behódolásra kényszerítsenek.
Nem tömörülnek szövetségbe, hogy – akár intézményes erőszakkal – megszerezzék
erőforrásaidat, kiforgassanak javaidból és jogaidból. Nem akarják átalakítani a szabályokat – a
családi megállapodásokon kezdve az alkotmányon át a fennálló világrendig –, hogy biztosítsák
maguknak az ellátást. És ha csalódnak várakozásaikban vagy nem játszhatnak saját szabályaik
szerint, nem sértődnek meg, vonulnak vissza; nem hibáztatnak, szurkapiszkálnak, gúnyolódnak,
neheztelnek vagy hisztiznek; s nem kell száműzetésbe vonulván a kerti fészerben vagy a
díványon éjszakáznod.
Verebek és éretlen nők nem ártani akarnak neked, csupán megszerezni, amire szükségük van.
Úgy intézik ügyeiket, ahogyan tudják. Egyezkedni, megalkudni nem képesek. Nem kívánhatod

tőlük, hogy másként cselekedjenek, mint ahogyan ösztöneik parancsolják, tapasztalataik
alapján megtanulták. Élnek lehetőségeikkel, melyeket – szándékoltan vagy akaratlanul – te
biztosítasz nekik. Következésképpen te vagy mindenekelőtt felelős, ha hagyod magad
kihasználni. Nem várhatod tőlük, hogy figyelembe vegyék igényeidet. Ha változást akarsz,
neked kell megváltoznod, neked kell határokat szabnod, megvédened érdekeidet.
Fölöslegesen keseregsz, dühöngsz a mondottak miatt. Hiába tárod szét karjaidat, nézel
segélykérőn a közönségre, hátha megszán valaki. Ki kell állnod magadért! És adj hálát – hited
szerint Teremtődnek vagy Természet Ősanyádnak –, hogy téged felruházott a belátás
képességével. Ellentétben a jeles jószágokkal, te képes vagy olykor felülemelkedni állati
mivoltodon.

Ádám László írása