Nemrég a miniszterelnök évértékelő beszédében újabb komoly családpolitikai lépéseket jelentett be a magyar népszaporulat problémáinak megoldására. Noha a cél nemes és a fogyó népesség problémája a nemzet legfontosabb, legsürgetőbb kihívásai közé tartozik, mégis pár kritikai megjegyzést fűznék ezekhez a változtatásokhoz, jelesül a 2-3 gyermekes anyák élethosszig tartó adómentességéhez. Összefoglalva úgy gondolom, ez a rendelkezés nem csak fundamentálisan igazságtalan, hanem hatástalan is marad majd.
Kezdjük az utóbbival: amit a népességfogyás globális jelenségéről tudunk, noha az okok társadalmiak és nem láthatók a fizikai törvényszerűségek nyilvánvalóságával, az világosan látszik, hogy a nők továbbtanulása, munkavállalása és anyagi önállósága mind korrelált a vállalt gyermekek számának csökkenésével. Az összefüggések itt számosak és komplexek, de belátható, hogy a nők anyagi önállósága a feminizmus ideológiájával megtámogatva tömeges szinten terelte a nőket távol a házasságtól és a gyermekvállalástól. A férfiak, akik korábban anyagi és fizikai biztonságot adtak, a modern civilizáció kényelmével fölöslegessé váltak sok nő számára (tegyük hozzá, a megélésük szerint, hiszen továbbra is a férfiak a civilizációs infrastruktúra fenntartói), és ez nem csak a házasságok számának csökkenésében látszik, hanem a válások gyakoriságában is: a nők, akik a válások túlnyomó részét kezdeményezik, egyre gyakrabban inkább az önálló életet vagy az új partner keresésével járó kockázatot választják, nem számolva a gyermekekre, az apára és a tágabban a társadalomra gyakorolt következményekkel.
Ezért is erősen problematikus, hogy egyrészt: a kormány a nők gazdasági szerepvállalásától teszi függővé a gyermekvállalás pozitív hatását, mikor adókedvezményt ad, illetve másrészt: közvetlenül a nőknek juttatja (szemben a családi adókedvezménnyel), akik ezzel még nagyobb anyagi önállóságra tesznek szert. Hangsúlyozzuk még, hogy ez az önállóság látszólagos, hiszen nem veszik ki egyenlő részben a közteherviselésben a részüket, így továbbra is a többi adófizető, a gyermektelen nők és az összes férfi adójától függenek közvetve. Ez egyszerűen ismét újraelosztás a férfiaktól a nőknek. Mégis, ezzel a nők családtól való távolmaradását, kilépését teszik lehetővé.
A rendelkezés világnézeti hozadéka pedig, és ez talán a legtragikusabb hosszú távon, hogy azokat a nőket, akik viszont egy hagyományos családmodell szerint főállású anyaként akár öt, hat, kilenc vagy több gyermeket is nevelnek, bünteti. Számukra az üzenet egyértelmű: a gyermeknevelés nem elég, a munka alapú társadalomban az anyaság és a család összetartása nem munka, mivel nem termel adóztatható jövedelmet. Ez rettenetes, éppen hogy visszatartó következménye a változtatásnak.
A döntés hatékonysága megkérdőjelezhető abból a szempontból is, hogy a nők gyermekvállalási hajlandósága és sikere nem kizárólag, sőt nem elsősorban anyagi kérdés. Mint erre sokan rámutattak már, a magyar történelemben nem volt olyan fokú jólét sosem, mint napjainkban, mégis kevesebb gyermek születik. És ez igaz a Föld legtöbb országára. A jelenség oka világnézeti, az életformánkból adódó, az egyéni vágyakban és azok “másolás” jellegéből adódóan 21. századi kultúránkban is kereshető. Ahogy a filozófus mondaná: a vágyaink mimetikusak, arra vágyunk amire körülöttünk mások is. És ez nem a család, nem a gyermek. Adókedvezmény ezért nem fog tömegeket gyermekvállalásra ösztönözni, főleg azokat nem, akik nem is találnak maguknak alkalmas partnert.
Itt pedig az egyik kulcsproblémával szembesülünk: a nők anyagi önállóságával a nők lehetősége, hogy az “ideális” partnerre várjanak 10-15 évvel kitolódott. Ennek következtében nemcsak, hogy sokkal később vállalnak gyermeket, de sokan ki is futnak a rendelkezésre álló időből, amely továbbra is biológiai szükségszerűségek áltat meghatározott. A nők igénye, hogy maguknál magasabb társadalmi státuszú, többet kereső, sikeresebb partnert találjanak ugyanolyan kultúrák feletti és biológiai meghatározottságnak tűnik (hipergámia). Így miközben egyre nagyobb számban mennek nők egyetemre és egyre többen vesznek részt a munkaerőpiacon, egyre jobban konkurenciájává válnak a férfiaknak, akik közül párt választhatnak. (Erre egyébként pár éve a Számvevőszék egy tanulmánya is felhívta a figyelmet.) Tehát miközben a nők maguk előznek meg sok férfit, akit utána nem választanak, a férfiak abban a helyzetben találják magukat, hogy a férfitársak és a nők között is ki kell emelkedniük, és lehetőleg olyan anyagi színvonalat kell teremteniük, amely egy nő számára a családalapításra vonzó lehet. (Itt most nem foglalkozom azzal a naiv, ideologikus és nyilvánvalóan hamis feltevéssel, hogy a nemi szerepek megszűnésével a férfi-nő közösen, egymással szembeni elvárások nélkül garantálja a család anyagi biztonságát. Noha ez mára szükségszerűség, pontosan látjuk, hogy nem működik, a bizonyíték maga a családok és a születésszám katasztrofális állapota.)
Még egy ponttal egészíteném ki a fentieket: antropológiailag jól dokumentált, hogy a földművelésen alapuló társadalmak elterjedésévek hogyan lett általános a hozomány intézménye, és a nő családjának ezen hozzájárulása hogyan segítette az új családot az elindulásban. A hozomány kultúrák feletti jellege is mutatja, mennyire ráutalt volt egy fiatal pár mindig is a családalapításban nem csak a férfi munkájára, hanem a szülői támogatásra is — mégpedig női oldalról. A női “egyenlőség” fokozódásával ez is megvetendő intézménnyé vált, így ma egy férfinak a nőkkel is versengve kellene teljesen önállóan annyi anyagi erőforrást 20-as éveire előállítania, hogy házasságra, a család eltartására képe legyen. Ez teljesen lehetetlen helyzetbe hozza a férfiakat. Nem is csoda, hogy az ő körülményeik is a legalább egy évtizeddel, 30-as éveikre tolja a családalapítást, ezzel is kevesebb gyermek vállalását lehetővé téve. Elképzelhető, hogy az ő gazdasági erejük és így vonzerejük támogatása szerencsésebb döntés lett volna.
Az előbbieket megfontolva sajnos a férfiak számára is kifejezetten romboló ez a javaslat, amennyiben a nők további gazdasági szerepvállalását és önállóságát ösztönzi. Az adókedvezmény “kasztráló” jellegét tovább erősíti, hogy egy férfi azt látja, az ő gyermekvállaláshoz, a család fenntartásához járuló áldozatai nem érnek annyit az államnak, mint a nőé. Ha elváltak és felváltva nevelik a gyermekeiket, az apa még gyermektartást is fizet, az állam akkor is adókedvezménnyel jutalmazza az anyát, függetlenül attól, az apa mennyit járul hozzá a gyermekek neveléséhez, akár többet is mint az anya. Világosan látni kell, a gyermekvállalás nem csak az anya döntése, ehhez a férfiakra is szükség lesz. Kell, hogy a férfiak is akarjanak házasságot kötni és kell hogy akarjanak gyermeket vállalni. Minden olyan lépés, amely a nő javára növeli a nemi aszimmetriát, a nemi szerepek biológiai meghatározottságának figyelmen kívül hagyásával, azaz például tovább gyengíti a férfi önérzetét és lehetőségét, hogy családfenntartóként lépjen fel, annál több férfi fordul majd el a családalapítás “terhétől”, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak látva önmagát. A férfiak pontosan érzékelik, a gyámügyi, családtámogatói intézmények vagy a bírósági gyakorlat mennyire feminizálódott, és egy válás esetén mennyire kevés esélyt hagy nekik egy igazságos rendezésre. Ha esetleg egy nála többet kereső, anyagilag már önálló nő megunva őt a válás után is az adókedvezménnyel megtámogatva élhet, miközben az ő valós, megfizetett adója és munkája tartja fenn az államot, ami az elvált feleség felé irányítja az ő forintjait: ez a jövőkép egyre több férfi fején átfut, és egyre többeket tart távol a házasság kockázataitól. Sajnos az adókedvezmény ezen a helyzeten csak ront.
Ez vezet végül ahhoz, amiről szintén szólnunk kell: hogy az adókedvezmény csak nőknek járó formája alapvetően és mélyen igazságtalan. Olyan rendszerre, gondolkodásra mutat, amely kizárólag a női élettapasztalat felől tudja elgondolni a társadalmat (ginocentrizmus). A férfiak várható élettartama Magyarországon 2022-ben 72,6 év volt a nőknél 79,3 év. Ez azt jelenti, hogy 18 évesen kezdett munkavállalással, ha egy nő, aki 40 éves munkaviszony után nyugdíjba vonulhat, 58 éves korától 21 év nyugdíjra számíthat. Az ő nyugdíját és az államot pedig az a férfi társa fogja finanszírozni, aki 65 éves koráig kell dolgozzon, és az életéből 7 évet tölthet nyugdíjban. Ez csak akkor védhető, ha alapvető premisszánk, hogy a férfiak már létezésük folytán adósai a nőknek, egy jobb, kényelmesebb élet biztosításával tartoznak nekik. Ráadásul, ha van 2 közös gyermekük, de elváltak, az asszony még adókedvezményt is kap, míg a férfi egész életében teljes adót kell fizessen. Ennek a rendszernek a mély igazságtalansága szívbemarkoló — de persze azoknak szúr legkevésbé szemet, akik az egyenlőség szellemében követelnek minél több támogatást a nők gazdasági függetlenségéhez: a mozgalmár média teljesen hallgat ezekről a kérdésekről, pedig láthatjuk, az említett önállóság illúzió, mint ahogy a nemek egybemoshatósága is. A kizárólag nőknek járó adókedvezmény pedig sajnos nem a jó irányba tett lépés.
Mondjuk ki akkor bátran a helyes következtetést és egyedüli lényeges dolgot: a hülye, életképtelen, valóságtól elrugaszkodott társadalom akármilyen magas civilizáció fokon tetőzött, megeszik reggelire azok, akik nem hülyültek el és tudják, kinek hol a helye. Európának boldog ramadánt!
Okos ember helyes megállapításai – érthetően megfogalmazva.
Köszönöm, tetszett.
Egy nő nem ettől fog többet szülni ( én sem egyet terveztem) , ez maximum házasságon belül elősegítheti valamelyest egy 2.-3. gyermek bevállalását ott, ahol” minden rendben van”. Egy nő akkor szül több gyermeket, ha ez a példa van előtte, illetve azt a férfit , akivel együtt él-házas , jó, alkalmas apának tartja.
Azért él itt a fejekben egy tévhit azzal kapcsolatban, hogy a nők azért válnak főleg, mert “,megunják”,” kinövik” a férjüket. ( nyilván van ilyen is), de messze , magasan az egyik vezető ok az alkoholizmus, ezzel sokszor összefüggésben a fizikai bántalmazás és bizony a teljes elhidegülés ( ami mindkét fél hibája ), amikor már torkig van mindkét fél a másikkal , már a szeretet szikrája sem található meg, alázzák, utálják egymást stb. És ne felejtsük el , a férfiak által beadott válókeresetek száma évről évre arányában növekszik ( bár még mindig 2/3-ad, 1/3-ad az arány) .
https://valaskozosmegegyezessel.hu/leggyakoribb-valasi-okok/
( az elhidegülés már feljebb van, mint az alkoholizmus , a megcsalás meg az elhidegülés tünete, az anyagi gondok, meg sokszor az alkoholizmusból, egyéb függőségekből , illetve a pénzhez teljesen hülyék felelőtlenségéből származik).
Mivel egy önző, individualista világban élünk, ahol több jogod van, mint kötelességed, ahol az embereknek sokkal fontosabb saját kényelmük, jólétük fenntartása és ugye sosem tapasztaltak nélkülözést, igazi szegénységet , háborút , ez a tendencia nem is fog változni, jöhet akármilyen gazdasági családtámogatás. Arról nem is beszélve, hogy valóban diszkriminatív , mintha egy gyermek vállalása valóban csak a nőn múlna.
Viszont kényszeríteni már nem tudod a nőket, ( teljes abortusz tilalmat egyetlen kormány sem vállalna be, no meg külföldön lazán elvégeznék) ,pláne hogy a férfiak többsége sem akar nagy családot, sok gyereket és a férfiak többsége is abortusz párti. Nincs megoldás, aki azt gondolja, hogy kényszerítéssel, meg az idő visszatekerésével működne, az is csalódni fog.
A csapda itt is abban van, hogy a “nő döntése” a gyerekszülés és nem a “uráé”.
Dehiszen, szentségtörés az “uráról” beszélni, no itt akkor be is lehet rekeszteni az egész, erről folyó “polémiát”.
Hát igen, ez a minimum 80%-a, ennyit a “van ilyen is”-ről……
Elenyésző esetben, sőt épp ezek a “kapcsolatok”, ahol annyira egymásra vannak utalva, hogy a nőnek “nem éri meg”, mert jobban rábaszna.
Az meg külön pikáns, hogy az alkoholizmusról és bántalmazásról pontosan tudott a nő, mielőtt hozzáment, csak épp azt hitte/gondolta, hogy a “vagány csávó” vele ezt nem teszi meg, hiszen “szereti”:)
Van ennek egy diszkrét bája, amikor ilyen mélyen belepillanthatunk a női “lélekbe”:)
Tudom, te nem érted, de lefogadom, hogy az összes férfi olvasó igen:)
Azt se felejtsük el, hogy ezen 1/3-nyi keresettek 90%-át, vagy a fölött, csak akkor nyújtják be, ha a (saját) gyerekeik már nagyobbrészt felnőttek, addig “kitartanak”, míg a másik, a nő esetében ez semmit sem számít , vagyis ha egy nőnek “megéri”, akkor kurvára leszarja, hogy hány éves(ek) a gyereke(i)……
A vicc az, hogy nem a “körülményei miatt” ilyen az ember, hanem eredetileg is ilyen, a körülmények csak felnagyítják, divatos kifejezéssel élve: “felhangosítják”, és egyre groteszkebbé nagyítják a valódi énjét.
Eddig sem volt ez másképp, csak épp az élet vált kevésbé kockázatossá és jobban kiszámíthatóbbá, ezért az arc is megnőtt:)
Pedig azon múlik, legalábbis jó 20-30 éve biztosan, mára már eléggé “beérett” ez a nagy “egyenlőség”, no meg a “jogok”.
Arra értettem , hogy nem csak a nőn múlik ( abban az értelemben a nőn múlik csak, hogy ő dönt, hogy megszüli, vagy nem szüli meg ), viszont annyiban a férfin is múlik , hogy érdemes-e neki gyereket szülni, mennyire támogató a kérdésben, mennyire szeretne több gyermeket , mennyire alkalmas családalapításra az a férfi. Persze a végső döntés nyilván a nőé, de a férfi ” minősége”, hozzáállása is számít, mert ez nagyban befolyásolja a nő döntését.
Akkor miről beszélünk?
Ez a szűk keresztmetszet. A többi már csak a disznó rúzsozása…..
Amit megint az adott nő “ítél meg”, gratula, újabb öngól…
Na látod, ezek a leglényegtelenebb dolgok, mert ha egy nőnek KELL az illető, akkor EZEK ELLENÉRE IS KELL, max azt hiszi, hogy majd sikerül “átnevelnie/meggyőznie”, és ha sikerül, akkor az lesz, ha nem sikerül, akkor meg az lesz általában a “baj”:)
Ja a 0. , de inkább a -1.döntési szituációban, ami a férfiak kb. 20-max 30%-át érinti:), vagyis a 70% az csak vágyakozhat arra……………
A “végső döntés” már az elején eldől a férfit tekintve, ne tegyünk már úgy, mintha ez “általános” lenne és a férfinak ebbe bármilyen beleszólása lehetne, mert döntő része még addig sem jut el, hogy “versenyezhessen”.
Ez az a “cérna”, mibe belegabalyodik a “férfimozgalmár” is, hogy “ha olyan helyzetbe lenne akkor mit csinálna, vagy nem csinálna”, miközben az álmain kívül nagy valószínűséggel soha nem kerül ” olyan helyzetbe” .
Ahogyan a kamu Disney-es “szomszád lány hirtelen rájön hogy mennyire szereti a bétát immár alfaözvegyként”, ez még ott is disszonáns…..
A férfiak 40 év alatt gyermektelenek 70%-ban, A KSH adatai szerint 40-49 év között már csak 25%-uknak nincs gyereke, azaz a férfiak 75% -a apa. Ezeket a férfiakat elfogadták, alkalmasnak ítélték meg. ( ha kompromisszumokkal is). Ezt ne felejtsük el.
Ja, azt pedig rosszul gondolod, hogyha a férfi adja be a válópert, azt gyermekei felnőtté válása után teszi zömében ( ez a nőknél gyakoribb), a férfiak igen gyakorta új kapcsolat, új szerelem miatt válnak , ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elvált férfiak sokkal gyakrabban házasodnak újra, mint az elvált nők…
Kurvára nem, azt hiszem pont Toplak egyik (vendég?) cikkében ez pontos számszerű adatokkal alátámasztva, csak nem emlékszem már melyikben.
Ja, azok, akik a legfelső 2-5%-ba tartoznak, akik “megengedhetik maguknak”, akinek nincs gyereke, kurvára elenyésző mennyiségben.
Köze nincs a kettőnek egymáshoz, annál már inkább az, hogy az új nőnek “kell a biztosíték”, legalább házasság formájában, hogy jobb esetben szüljön az elváltnak, ne csak a saját szempontjából “kakukkok” kaphassák meg a kani vagyonát, másrészt, ha nem is szül neki, de a “használat ára” az bizony szintén ilyen “magas”.
A elvált férfiak kurva kicsi hányada engedheti meg ezt magának, az elvált nő pedig hülye lenne “újabb koloncot a nyakába”, ha az ex fizet, ő meg “szabadon” azt tehet, amit csak jólesik, azzal akivel jólesik, ha már annyira nem bírna magával…..
Szeretném látni azokat az adatokat, mert én nem ezt tapasztalom. A férfiak túlnyomó többsége azért válik,mert új nő van,vagy megcsalták. De ha lesz időm kikutatom, hogy ha férfi adja be a válókeresetet , azt átlagban hány év után, milyen korban teszi.
Addig is, rengeteg vélemény olvasható itt férfiaktól:
https://www.reddit.com/r/AskMen/comments/1dy6mtp/common_reasons_why_men_file_for_divorce/
Top okok: megcsalás, “dead bedroom”-ami megcsaláshoz, új kapcsolathoz vezethet, abuzív, tiszteletlen viselkedés.
Meg ugye , ha a 40 év alatti férfiak 70%-nak nincs gyereke, ez azt jelenti, hogy a legtöbbnek 40-49 között születik (30%+ 45%) ezen férfiak gyerekei kb 60 éves korukra nőnek fel. Ezer %, hogy a válópert beadó férfiak 90%-a nem 60 éven felüli.
https://www.prevention.com/sex/relationships/g30393496/men-reveal-when-they-wanted-a-divorce/
Mindenki 50 alatti és egyetlen férfi mondta, hogy a felnőtt gyerekei egyetemre mentek és semmi közös nem maradt a feleségével ( az is 45 éves és igen korán nősült, lettek gyerekei)
Nagyrészt egyetértek a cikkíróval, viszont van pár dolog, ami pontosításra szorulhat.
Valójában ennek van a legkisebb szerepe, pl. Kínában ugyanez a helyzet, és nem a “másolás” miatt, ahogyan nem lesz buzi senki a pride miatt, vagyis csak adalék, de nem ok.
Ez kulcsmondat.
Csakhogy a feminizmus “egyenlőségének” 22-es csapdája ezt mindig megakadályozza.
De hiszen épp azt ecsetelted az előbbiekben, hogy valójában nincs szükség a “FÉRFIRA”, mint a nő “férjére-párjára”, hiszen a férfiak önmaguktól is megadják, a remény reményének a reményéért, a nőkért való tülekedésben.
Baszhatod, mert bármennyire is “akarhatnak”, ha a korábban felsorolt okok miatt “nem jut”, akkor bele is feszülhetnek az akarásba, akkor sem fog realizálódni.
Az a pár kb. max 5%-nyi “önérzetes MGTOW” nem igazán fogja izgatni sem a nőket, sem a többi 75%-nyi “tülekedőt”, max százalékosan több lesz a hamis esélyük.
Utólag, jó esetben, és ezek is csak a “kiválasztottak”, a felső 20-30%-nyi, a többi 70-nek csak “álom”, hogy “kisemmizhessék”.
Az külön megérne egy misét, hogy ezek közül, akik rácsesznek, mennyire maradnak meg a BluePill “varázsában”, a tapasztalataik ellenére……
Kurvára tévedsz és ez a tévhit és az ebből levezetett “kényszerből erény kovácsolás” az összes férfimozgalom “rákja”, ami belülről emészt fel és nem érted, hogy miért.
Nem, ez a “jövőkép” nem “fut át” annak a 70%-nyi fején, aki ezt nem is képes megtapasztalni, objektív okok miatt, és így előre ködszurkáló “döntést” hozni.
Ugyanúgy “döngicsélnek” az aktuális “Maléná”-ik:) körül, a szerencsébe bízva, és ugyanúgy koppannak.
Az élet önmagában az, hogy hova, minek és milyen lehetőségekkel, fizika-szellemi adottságokkal születsz, az mind rajtunk kívül álló tény és a 80%-nak “igazságtalan”.
Valójában az “Alfák” BluePill-es “vaksága”.
Nem pont így, de végre fel kellene fogni azt az egyszerű biológiai tényt, hogy a egy nőnemű értéke önmagában a létezése, míg a hímnemű értéke az bizony verseny és küzdelem árán “választódik ki”.
Petesejt vs. érte “versengő spermiumok”. Tetszik, vagy sem, de ezek objektív tények, biológiai adottságok, ha úgy tetszik, akkor meg “kényszerek”.
Lehet arról regélni, hogy mennyire fair-vagy sem, de ezek ettől függetlenül meghatározóak, ha ágálunk ellene, ha nem.
Egyetértünk, viszont amíg a nőnek lehetősége van választani(, többek közt a válás), sőt, a kezében van fogamzás/gyerekszülés összes döntésének a lehetősége is, addig ez az intézkedés csak ront a már amúgy is elbaszódott helyzeten, viszont a rossz hír az, hogy cserébe nincs olyan intézkedés, ami ezen javíthatna a férfi szempontjából.
A szellemet nem tudják visszadömöckölni a palackba, és amíg a palack össze nem törik (pl. az iszlám-aminek ugye az ára az elbutulás, szellemi és gazdasági drasztikus visszaesés) addig bizony szopás vár a nyugati férfiak 70-80%-ára.
Az elbutulás miatt nem kell aggódnod, az az iszlám nélkül is gyönyörűen alakul!
Az elbutulást szó szerint értettem, átlag 70-80-as IQ-val nem lehet sem “alkotni”, sem a jelenlegit még fenntartani sem. A muzulmán söpredék pedig ebbe a tartományba esik.
Én is ugyanígy, nem egy kimutatás vam, ami szerint a nyugati átlagos IQ évtizedek óta szignifikáns csökkenést mutat, és ezt nem lehet csak a bevándorlás számlájára írni, főleg ha saját szemem is nyitva tartom.
Nem kétlem, egyrészt az idiocracy az tényleg működik, másrészt a genetikai elkorcsosultság és természetes kiválasztódásba való beleavatkozás már jó 200 éve tart, aminek meg is van az eredménye.