Kell nekünk Anyaparlament? – nyílt Levél Novák Elődnek

Anyaparlamentet hív össze a Mi Hazánk, pontosabban annak alelnöke, Dúró Dóra az Országházba. Ezzel kapcsolatban kaptunk egy olvasói levelet, melyet ezúton közreadunk, hiszen olyan kérdéseket boncolgat a hír kapcsát, melyben mi is igen régóta képviseljük az egyenlőségpárti oldalt.

Tisztelt Novák Előd Képviselő Úr!

Mint a Mi Hazánk Mozgalom egyetlen valamennyire is apa-pozitív képviselőjéhez intézem a levelemet.

Ön volt az, aki egyhavi apaszabadságot javasolt a Kormány 5+5 (EU által kötelezett) napos szabályozása helyett. Ezzel gyakorlatilag a Mi Hazánk egyetlen, célzottan az apákat támogató javaslatát tette. Emellett a párt továbbra is képviseli a Jobbikból hozott Férfiak40 programot. Sajnos itt véget is ér a Mi Hazánk apákat, vagy egyáltalán a férfiakat is figyelembe vevő “családpolitikája”. Sokan kritizálták már a Fidesz deklaráltan férfiellenes családpolitikáját (“Kizárólag az édesanyákkal kívánunk szövetséget kötni” – mondta Orbán Viktor). Azt az államfeminista gyakorlatot, hogy az édesapák nem kapnak szja-mentességet, nem kapnak diákhitel-elengedést, és általában véve semmiféle támogatást. Nem lehet “családtámogatásról” beszélni kínos nevetés nélkül – a magyar kormány kizárólag a nőknek, anyáknak adja ezeket a támogatásokat, a férfiaknak, apáknak nem. A “család” fogalmába – a feministákhoz  hasonlóan – a kormány sem érti bele (deklaráltan nem) a férfiakat. A Mi Hazánk Mozgalom kritizálja ezt a fajta egyenlőtlen és teljesen eredménytelen politikát? Előállt valaha a férfiak és az édesapák érdekében, a teljes családok érdekében? Soha, sehol, egyetlen szóval sem. Illetve helyesbítek, egyetlen politikusuk próbálkozott ezzel, de ő igen hamar eltűnt a színről. A Mi Hazánk családpolitikája javarészt kimerül abban, hogy “legyen a családtámogatás inflációkövető” – ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy adjunk még több pénzt a nőknek – a férfiak adójából.

Mert azt ugye tudjuk, hogy a férfiak nemcsak többet dolgoznak, nemcsak veszélyesebb és rosszabb munkakörülménynek között, de többet is adóznak. Az állam a férfiak adóját osztogatja a nőknek, miközben a férfiakat semmibe veszi- de nincs itt semmi látnivaló, még a Mi Hazánk szerint sem. Adjunk nekik még többet, hátha akkor majd “szakmányban” szülni fognak. Tisztelt Képviselő Úr, nem fognak. Ha az anyagi jólét magasabb gyemekvállalási kedvet eredményezne, akkor Nyugat-Európa őshonos lakossága nem fogyna ilyen kétségbeejtő ütemben. Ahol valamivel jobb a helyzet, ott- merjük kimondani – a muszlim bevándorlók anyánkénti 4-5 gyereke javít az átlagon. A fehér nő karriert épít, vagy részmunkaidőben dolgozik, esetleg home office-ból állami támogatással a maximum 1 db gyereke mellett, a jóléti szociális hálón ringatózó bevándorló nő pedig teleszüli a kontinenst. Nem a még több pénz és a nők cipőjének még lelkesebb csókolgatása a megoldása a magyar demográfiai katasztrófára, a Fidesz ezt már bebizonyította sok-sok év kudarcával. A Mi Hazánktól elvárható lenne, hogy demagóg politizálás helyett bátor és hatékony, valóban egyenlőségpárti megoldásokkal álljon elő.

Nem véletlenül mondom, hogy bátor. A kitűnő Szívhangrendelet elfogadása és az akörüli országos botrány remek alkalom lett volna arra, hogy a férfiak, az apák egy sokadik komoly erkölcsi és jogi hátrányát orvosolják: a vélelmezett apaság ósdi és undorító jogintézményét. Ön négygyermekes édesapaként tudja, Tisztelt Képviselő Úr, hogy egy férfi ún. “apasági nyilatkozat” alapján lesz apai státuszú, nem pedig a biológiai tényeket megállapítva. A Szívhangrendelet elfogadáskor a hagyományosan férfigyűlülő liberálisok tízezrei követelték minden platformon, hogy “rángassák oda az apát is” . Be kellett volna terjeszteni egy törvényt, hogy az apának is kötelező legyen a szívhang meghallgatása. Elképesztő társadalmi támogatottság állt volna mögé. És – ennek folyományaként az igazságosság jegyében (hogy semmiképp se lehessen vétlen személyt kötelezni semmire) – be lehetett volna vezetni az apasági vizsgálatot. Ami egy több évtizedes, teljesen biztonságos, a várandós anyuka véréből történő módszer, mellyel  99,99%-os bizonyossággal meg lehet állapítani, a terhesség 6. hetétől az illető férfiról, hogy ő az apa, vagy esetleg nem ő az. Az apasági teszt nemcsak elismeri egyenrangú szülőnek a férfiakat, de tiszta helyzetet teremt, egycsapásra megszüntet rengeteg bizalmatlanságon alapuló konfliktust és válást, tehát családösszetartó hatása lenne, valamint soha többet nem lenne egyetlen apasági per sem. Soha többet. Képviselő Úr, Ön kitűnő poltikus, nem hiszem, hogy tanácsokat kellene adni egy jó ügy melletti indokok felsorakoztatásához. Nem emlékszem azonban, hogy akár akkor, akár azóta a vélelmezett apaság arcpirító gyakorlatáról egyetlen szót is ejtett volna a Mi Hazánk.

De idevehetjük a válásokat is. A magyar válási és gyermekelhelyezési gyakorlat elképesztően apaellenes- és egyúttal gyermekellenes is. A gyermekeknek mindkét szülőjére szüksége van, ezt nem képezheti vita tárgyát.  A feministák által érzékenyített bíróságok, a férfiellenes gyámügyi szakemberek és a szélsőségesen anyapárti jogalkalmazás lehetővé teszi, hogy a válófélben lévő nők vélt vagy valós sérelmeikből fakadó gyűlöletüket kontroll nélkül, a legteljesebb támogatás mellett éljék ki az apákon, eszközként használva ehhez a közös gyermeket. Az apai gyermekfelügyeleti jog megvonásának (legtöbbször sikeres) követelése, a láthatások akadályozása, a kapcsolattartás ellehetetlenítése, ellennevelés, hamis bántalmazási, sőt, pedofilvádak – szerintem Ön is hallott ezekről a módszerekről, a közvetlen környezetéből is. Nem véletlen a mondás, hogy egy férfi kizárólag addig apa, amíg a felesége hagyja neki. A Mi Hazánk feladata lehetne egy olyan jogi szabályozásért és jogalkalmazásért való küzdelem, ahol egyik szülő sem tehet meg ilyesmit a másik szülő és a gyermek kárára. Egyik szülő sem, mert ezt a harcot nem a nők ellen kell megvívni. Komoly társadalmi támogatottsága lenne az elfogult bíróságok, a munkájukat rosszul végző szakértők és a “döbrögi” gyámügyi hatóságok bemutatásáról szóló politikai akciónak. Egy másik végrehajtói ügyet lehetne ebből csinálni. Ehelyett mit tesz a Mi Hazánk? Videók szólnak, parlamenti felszólalások és tüntetések történtek az Önök részéről egy olyan anyuka mellett, akiről csak a legelvakultabban gondolkozók nem látják, hogy hazudik, ellennevel és rágalmaz, miután engedély nélkül külföldre rabolta a közös gyermeket (Aladár- ügy, ha kérdéses lenne). Szégyenteljes volt ebbe beleállni a pártnak és személyesen a párt elnökének, sajnos erre nem tudok szebb kifejezést.

Hogy legyen-e Anyaparlament? Felőlem legyen. De nem lehetne Apa-parlament is? Képviselő Úr, nem kezdenék el legalább Önök- egyedül a politikai pártok közül – embereknek tekinteni az apákat, a férfiakat, és mindezeknek a visszázs dolgoknak hangot adni? Nem ülnének össze férfijogi szervezetekkel is konzultálni, ha már Magyar Péter a Nane, a Patent és más feminista szervezetekkel vitatja meg a Tisza párt leendő családpolitikáját? A Fidesz legalább néhány törvényjavaslat kidolgozásakor bevont egy-egy férfijogi szervezetet, ennyit Önök is megtehetnének. Ehelyett még azt az egy politikusukat sem tartották a soraik között, aki vállalhatóan és szépen próbálta meg az édesapák hangját is képviselni a magyar politikában, egy igazságos és valóban egyenlőségpárti családpoltikát képviselve- egyedüliként.

Tisztelt Képviselő Úr, az Ön jó szándékát nem kérdőjelezem meg. Ön példával és jó szándékkal igyekszik tenni, amit tud – és az eddig sem volt kevés, gondolhatunk a plakátkampányra is. De amit a Mi Hazánk művel családpolitika címén, az semmivel sem jobb, mint a demográfiai katasztrófa szélén hajózó államfeminista Fidesz, a feminista-liberális baloldal, vagy a populista-nőpárti Tisza által képviselt irány.

Amiket itt leírtam, azt nem a saját kisujjamból vettem. Ezeket a súlyos problémákat a néhány, a jó erkölcs és a józan ész alapján egyenlőséget képviselő férfijogi mozgalom már évek óta próbálja többször, többféleképpen mondani. Mivel ezek valóban civil szervezetek, így nem hallatszik messze a szavuk. Ha a vállaltan harmadik utas Mi Hazánk nem szólal fel érdemben a családpolitika változása mellett, nem ad be igazságos és bátor törvényjavaslatokat, nem vállal fel olyan “szemléletformálást” (idézet Dúró Dórától) a családpolitikában, mint az abortusz kérdésében, akkor ki fog? Kire számíthanak az édesapák, az idős férfiak, a nősülés és gyemekvállalás előtt álló fiatal férfiak? Kire számíthanak a gyermekek, akiknek szükségük van az apjukra is?

Önökre sem?

Egy szavazójuk