Társadalmi státusz, nemi kettős mérce: Miért számít kevésbé, ha a férfi szorul védelemre?

A cikk chatgpt bevonásával készült

A modern nyugati társadalmak sokat beszélnek jogegyenlőségről és szociális igazságosságról. A gyakorlatban azonban az egyenlőség gyakran nem terjed ki a férfiak problémáira. Aki férfiként szenved, az csendben szenved. Aki segítséget kér, az gyengének számít. És aki szót emel ez ellen, gyakran nevetségessé válik, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják.

Láthatatlan áldozatok

A férfiak által elszenvedett családon belüli erőszak nem téma. Pedig a statisztikák szerint a veréssel, megalázással, akár szexuális zaklatással szenvedő férfiak száma nem elhanyagolható. Mégis: hol vannak a menedékházak számukra? Hol az empátia?

Ugyanez igaz a mentális egészségre is. Férfiak ezrei küzdenek depresszióval, szorongással, poszttraumás stresszel – mégis ritkábban fordulnak segítségért, mert a társadalmi norma szerint “férfi nem sír”.

Jog és intézményrendszer

A jog is sok esetben kétféle mércével mér. Válási perekben a gyermekelhelyezés szinte automatikusan az anyának ítélődik. Tartásdíj ügyekben szintén a férfi viseli a költségeket, függetlenül attól, hogy mi az igazságos. A segélyek, támogatások ritkán merülnek fel úgy, mint amik a nehéz helyzetbe jutott férfiakat is megilletnek.

A média férfiképe torzít

A média gyakran vagy hülyéskedő lúzerként ábrázolja a férfit, vagy erőszakos dominánsként. A köztudatban a férfi vagy gazember, vagy nevetséges. A köztes valóság: az elesett, kudarcokat megélő, felelősségteljes, de terhelt férfi: láthatatlan.

Akiket különösen érint: az átlagférfi

Egyre több szabályozás – mint pl. az EU javaslata, hogy a 10 évnél idősebb autókat évente kell műszakiztatni – látszólag semleges, valójában azonban az alacsonyabb jövedelmű, többször családfenntartó férfiakat érinti leginkább. Őket bünteti, akik amúgy is a legnagyobb teherrel élnek.

Mit lehet tenni?

Beszélni kell róla. Civil hangokat, társadalmi nyomásgyakorlást és reális törvényalkotást igényel a változás. A férfiak problémái nem speciális ügyek – általános társadalmi egészségügyi, szociális és közgazdasági kérdések is.

Lezárás

A férfiak nem akarnak különleges bánásmódot. De akarják, hogy látszódjon: a fájdalom, a veszteség, az érzelmi összeomlás nem nemhez kötött. És hogy a segítséghez való jog sem lehet az.