Ádám és Éva játszmái

Ádám László írása

Éva – okkal vagy ok nélkül – a teremtés koronájának kisebb érzelmi- és ingerszükségletét
néha úgy értelmezi, mint a gondoskodás és az erőforrások lehetséges visszavonásának
jelét.
Bibliai ősanyánk ilyenkor próbáknak veti alá párját. Érzelmeket akar belőle kicsiholni, hogy
férjura ily módon adja bizonyságát elkötelezettségének, függetlenségének és
magabiztosságának. Mert mit érnek a tettek a szavakhoz képest?
Évánkat megnyugtatja az érzelmi zűrzavar, pontosabban a figyelem és a hitelesítés,
melyhez ily módon jut. Tudniillik, ha sikerül Ádámot felingerelnie, az bizonysága annak,
hogy még szereti őt, számíthat erőforrásaira, gondoskodására, védelmére.
A bizonytalanul kötődő nők azért is szeretik a színielőadást, szeretnek az érzelmi
zűrzavarban dagonyázni, mert ez, egyebek között, újra fellobbantja a szerelem kezdeti,
regényes érzelmeit. Az elégedett, kiegyensúlyozott, kötelességtudó férfiú – fájdalom,
Uraim! – nem ritkán unalmas a hölgyek számára, mert nem nyújt elegendő bizsergető
érzelmet, mely őket ájulásra készteti.
Ádám kötelességének érzi, hogy párját boldoggá tegye. Biztosítani igyekszik anyagi és
érzelmi jólétét. Hűséges, s nem esik a részegség bűnébe. Mert mit érnek a szavak a
tettekhez képest?
Ha Éva lerohanja, fenyegetve érzi magát. Az ellenséges érzelmek megijesztik. Nem
egyszer beadja a derekát, mert nem akarja kockára tenni kapcsolatát. Más lenne, ha férfi
módra, párviadallal kellene a dolgot elintézni. Nővel azonban – visszatartja őt védelmező
ösztöne s nevelése – ily módon nem hadakozhat. Nyelvelni kellene, s ebben egészen
biztosan Éva az erősebb.
Miért van szükség színielőadásra?
A mesebeli három próba egyikéről van szó, nevezetesen a nők biztonságigényének
vizsgájáról. Ősanyánk Ádám zaklatottságának fokával méri fel, mennyire elkötelezett,
illetve állja-e a sarat, válsághelyzetben is kitart-e mellette.
Könnyen lehet, hogy Ádám úgy néz ki, mint a tarvarjú. Ám párja szemében nem ez a
vonzereje. Legény a talpán, el tudja látni, meg tudja védeni családját. S minden ősasszony
álma, ha hozzá még becsületes, elkötelezett, kedves, magabiztos, okos, tekintélyes és a
többi. Igen ám, csakhogy felebarátunk nem ülhet babérjain. Időről időre bizonyítania kell,
hogy megingathatatlan, nem fél az érzelmi viharoktól, a visszautasítástól, tud dönteni,
lehet rá támaszkodni.
Éva, úgy tűnik, mindenképpen rosszul jár. Elégedettséggel tölti el, ha férjurát sikerül
kiforgatni önmagából – olykor végletekig elmegy, például Táltost sejteti a háttérben, csak
hogy lássa, mit tesz ilyenkor az öregfiú –, mert, ha párja tűzbe jön, mint pap szamara a
katonazenétől, ősanyánk fontosnak érezheti magát. Ám ha sikerül Ádámot ujja köré
csavarnia, többé már nem becsüli, nem tud felnézni rá.
Ősapánknak pedig, ha szakadatlanul bizonyítania kell, versenyeztetik más jelöltekkel,
egyszer csak elege lesz, és odébbáll.

Ádámnak nincs szüksége cirkuszra ahhoz, hogy szeretve érezze magát. Évára van
szüksége (minden mennyiségben és még tízszer). Még az Édenkerttől is elmegy a kedve,
ha párja észszerűtlenül viselkedik.
A mondottakból következik, kedves férfitársunk – nem számít, hány sárkánnyal küzdöttél
meg eddig, s hogy holnap is vár egy újabb viadal –, ha párod próbára bocsát, ki kell állnod
magadért, tetszik ez neked vagy sem. Nem tettetheted magad holtnak, mint egyes
rovarok, ha veszélyt sejtenek, és nem vonulhatsz vissza barlangodba, mint a téli álomra
készülő medve.
Ha el akarod nyerni Évád megbecsülését, ne vidd túlzásba a kedveskedést. Félelem és
indulat nélkül szállj szembe vele, ne teljesítsd észszerűtlen követeléseit. Akkor sem, ha
kisebb forradalmat kell átélned; szétszedi a házat, mert nem játszhat saját szabályai
szerint.
Ha féltékennyé próbál tenni, ne mutass semmiféle érzelmet! Jelezd – feleletedet
szellemességgel fűszerezve –, hogy figyelsz rá, megvizsgáltad a kérdést, de nem hagyod
befolyásolni magad. Ha például Bökényre, Gazsóra, Táltosra hivatkozik, válaszod lehet:
„Úgy érzem, féltékennyé akarsz tenni. De ha véleményemre vagy kíváncsi: fő dolog, hogy
ne téveszd össze a neveket.”
Ha meghátrálsz, az ebből származó bajok visszahullanak rád, újabb hullámát indítva el az
elégedetlenségnek.
Voltaképpen senki sem kérheti rajtad számon, mit teszel, de akarva, nem akarva
boldogságod és jövőd függ minden cselekedetedtől. Csak úgy van igazán értelme
életednek, ha lehetőség szerint irányítani tudod sorsodat, és vezetni tudod párodat, azzal
a hatalommal, melyet ő adott kezedbe.
Nagyon fontos neked, de voltaképpen nincs szükséged rá, mert meg tudsz állni saját
lábadon is. Ezt kell neki bizonyítanod, valahányszor próbára bocsát. A nők ugyanis –
maradjon köztünk – nem becsülik ama férfiút, aki minden szeszélyüknek enged, hagyja
magát rángatni. Többre értékelik a biztonságot, mint a kényeztetést.