Tisztelt Szerkesztőség!
24 éves keresztény, konzervatív gondolkodású fiatal férfi vagyok. Fontos számomra a család, a hit, a hűség és a férfi-női szerepek természetes rendje. Egyre inkább azt érzem azonban, hogy ezek az értékek nemcsak háttérbe szorultak, hanem gyakran gúny és elutasítás tárgyává váltak.
A mai világban, ahol a hangosabb progresszív vélemények dominálnak, egy hozzám hasonló fiatal könnyen érezheti magát kirekesztettnek. Ha szóba hozom, hogy szeretnék egyszer majd házasodni, több gyermeket nevelni, és hogy szerintem a férfi feladata a gondoskodás, a nőé pedig a családi élet középpontjában állni, gyakran értetlenséggel vagy nyílt elutasítással találkozom.
Ugyanakkor nemcsak a férfiak, hanem a nők is elveszítették a szerepüket. Egyre kevesebb lány tud, vagy akar főzni, a gyerekvállalás sokaknál szóba sem kerül, és a legtöbben kizárólag a karrierépítésre fókuszálnak. Mintha a nőiesség már nem lenne érték, csak az önérvényesítés, a függetlenség és a versengés, akár a férfiak rovására is.
Engedjék meg, hogy egy személyes példát is megosszak.
Nemrég tetszett egy lány, és szerettem volna jobban megismerni. El is hívtam találkozni. Az elején kedves volt, nyitottnak tűnt, de aztán mégis olyasvalakit választott, akiről köztudott, hogy nagyképű, lenéző másokkal, sőt néha kifejezetten agresszív. Persze, nem vagyok egy modell alkat, nem járok luxuskocsival, és nincs tele a közösségi oldalam edzőtermi szelfikkel. De tényleg csak ennyi számít?
Miért nem érték ma az, ha valaki figyelmes, udvarias, hűséges, és valódi érdeklődéssel fordul a másik felé? Úgy érzem, manapság a nők már nem adnak esélyt arra, hogy a belső értékek is számítsanak, ugyanis ők is feláldoznak mindent a modern, rohanó világ oltárán.
Szerintem fontos őszintén beszélni arról, amit sokan érzünk, de kevesen mernek kimondani. Az ember próbál elköteleződni, értéket képviselni, de ebben a légkörben inkább nevetségessé válik, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
Ezért írok most Önöknek. A Férfihang azon kevés fórumok egyike, ahol még lehet ilyen gondolatokat nyíltan képviselni. Ha lehetséges, kérem, fontolják meg levelem közlését – akár név nélkül is. Talán másnak is segítség lehet, ha látja, hogy nincs egyedül ezekkel az érzésekkel.
Tisztelettel:
Andalics László
A progresszív degeneráció felszámolja magát idővel. Más kérdés, hogy ez nem lesz kellemes, mert a középkor után újra visszatér majd az iszlamista dominancia. De ez ellen sokat tenni nem tudsz, az emberek 90 százaléka akkor is a saját szebbik felében fogja tartani a fejét, mikor mellette fejezik le a hitetleneket. A jólétben eldegenerálódott népség nem érdemes továbbélésre, akkor sem, ha ez nagyon nem hangzik szépen, el kell engedni őket.
A másik feléhez annyit, hogy a nőknek sincs semmilyen méltóságuk, önbecsülésük, úgyhogy ezek nagyja is a hozzájuk való sz@rháziakat találja meg. Ez végülis nem baj, velük vannak egy polcon. Nekem is volt már ilyen tapasztalatom, hidd el, te semmit sem veszítettél, mert a mérleg másik felén sok évnyi kínlódás, hazudozás, szerepjátszás és az önfejlődés teljes elutasítása szerepelnek.
Én Európán kívülre kezdtem kacsintgatni, ezt a helyet sajnos Észak-Amerikával egyetemben el kell felejteni. Lehetnék a hazámhoz önsorsrontóan hűséges, de őszintén szólva semmi értelmét nem látom, és az itteni népesség többségéhez már semmilyen szinten nem tudok kapcsolódni, az utóbbi 1 évben szinte már egyáltalán nem érdekel, mi van vagy lesz itthon.
Az a helyzet hogy mindenki leszarja a “belső értékeid”, ezek legfeljebb csak a saját egód számára azok. Sem a hit, sem a konzervatív szemlélet, sem a család fontosságának gondolata nem képvisel belső értéket, hűségről meg kár beszélni olyannak akiét még soha nem tesztelték. A tudás, intelligencia, mentális stabilitás, türelem, elfogadóképesség, kitartás belső értékek és soha nem fogsz ezekért nedvesedő bugyikat látni.
Nem jött össze egy csaj mert inkább a nagyképű, kiszámíthatatlan figurára bizsergett. Tépj sorszámot a panaszkodó “jófiúk” ablakához, ahova még jópáran állnak sorba. De megkíméllek a sorbanállástól: lépj túl rajta, szocializálódj és ha akad nő akit érdekelsz akkor repülj rá, de csak lazán, játékosan, nem a családalapítást kell első összenézéskor tervezni vele.
Lehet ekézni az ún. jófiúkat, de civilizációt vademberek nem fognak fenntartani. Lassan visszatérünk a törzsiség szintje alá, és nagyjából jutalomfalat leszünk egy fegyelmezett és koherens világképpel bíró másik csapatnak.
Nem tudok társadalmi, civilizációs problémákat megoldani, te sem. A jelenlegihez alkalmazkodsz vagy filozofálsz egyedül eldugva egy szobában.
Én nagyon nagy valószínűséggel megyek, ahogy fentebb kifejtettem.
Kedves Levélíró! Kedves László!
Javaslom, hogy ha legközelebb megtetszik egy nő, akkor olyan helyre vidd találkozóra, ahol nem kell fizetni semmit, mert újabban az is nagy divat lett, hogy elvárják, hogy a férfi fizessen egy ingyen ebédet/vacsorát, vagy belépőt valahová. Az “emancipált” világban sokszor a nők rá is tesznek egy lapáttal és egyre drágább dolgokat kérnek akár az első randin (pl. a legdrágább kaját, olyan helyre menni, ami megfizethetetlen, vagy drága a belépő, stb.). Ez egy fajta életstílus lett és az ingyen élés egy fajtája. Szerintem, ha valódi egyenlőség van, akkor nem illendő tesztelni, hogy a másik mennyire van elengedve anyagilag. Kérdezzen rá, ha ez ennyire fontos! A másik, hogy elvárják az egzisztenciát, kocsit, fizetést, miegymást, csak az marad ki mindig, hogy azon kívül, hogy szépen tud mosolyogni, mit ad ő a kapcsolatba…
A másik, hogy a mai nők nagyobbik részének egyáltalán nem számít a belső érték, hanem kizárólag az, hogy mennyi pénz csilingel a pénztárcában.
Emellé odatenném, hogy az olyan férfiakkal meg tele náluk a padlás, akik udvariasak, lovagiasak és előzékenyek. Mert ezt folyton megkapják az egész társadalomtól. Olyat keresnek, aki újdonság, aki akár kicsit (vagy nagyon) bunkó, lekezelő, mert ez izgatja a gondolataikat, mert más, mint amit minden nap megtapasztalnak (pl. nem dicsérgeti meg őket, hogy milyen nagyon csinosak és szépek, erre amúgy is ott van a TIkTok nekik).
Fentebb is írtam, de ismétlés a tudás atyja – és az unalom anyja -, hogy ez a nők nagyobbik részére igaz, tehát nem mindenkire. De a kisebbik részt nehéz megtalálni, mert nem hangos, nincs vele tele az úgynevezett közösségi média és normális gondolkodása révén valószínűleg hamar el is kel.
De te ne add fel, mert egyrészt az utolsó jó értelemben vett jó nő még nem halt ki, másrészt pedig ez a közösség eredetileg – ahogy én látom – arra jött létre, hogy segítséget nyújtson a hozzád hasonlóknak!
Szóval kitartást!
:-]
Azt is lehet mondani nekik, hogy “Én nem fogok megalázni egy független erős nőt azzal, hogy fizetem amit evett…” ;-)
Őszintén szólva ennek az éremnek is két oldala van. Már több mint harminc éve is így volt mikor én volta ennyi idős. Igaz én inkább a “bunkó” oldalt erősítettem de a probléma ugyanaz. Te nem találsz megfelelő nőt magadnak, a bunkók meg megkapják az összes pinát de az igazi nőket ők is hiányolják.
A szülés is gond volt, mert tönkreteszi az alakjukat, a főzéstől büdös lesz a hajuk, a takarítástól meg letörik a körmük.
Sajnos nincs jó tanács. Az ismerkedést nem szabad feladni de ami még fontosabb, hogy ne ess bele az általános férfi hibába. Abba a hibába ami egy kétségbeesett “megalkuvást” ( ha ló nincs jó lesz a szamár is) jelent.
Vasárnap délelött egy falusi templomi misén van a legtöbb esély egy igazi nő megismerésére de már ott is sok a selejt aki csak menekülne a faluból.
Nagy igazságok vannak a hozzászólásodban! Annyival egészíteném ki, hogy a templomokban vidéken a legtöbb helyen ma már csak 3-4-en lézengenek, a nagy vasárnapi miséken is jó, ha tucatnyian összejönnek. Jellemzően az idősebb korosztályból. Pedig emlékszem, gyerekkoromban még voltak “telt házas” misék. Hol vannak azok az idők?