A szoknya hatalma – recenzió

Ádám László írása

Az alábbiakban Kara King 216 oldalas könyvéről (The Power of the Pussy, 2012) lesz szó, melynek alcíme How To Get What You Want from Men: Love, Respect, Commitment and More… (Hogyan szerezd meg a férfiaktól, amit akarsz: szerelem, tisztelet, elkötelezettség és még több…). A borító homlokára róva kedélyes jelmondat díszeleg: „If Men Are Dogs… This Is Animal Control.” Vagyis „Ha a férfiak kutyák… akkor ez állatvédelem.”

A könyv tartalma, a szerző nőknek szóló tanácsai röviden összefoglalva a következők.

A bevezető biztosít minden jeles hölgyet, ha elsajátítják a szerző ajánlásait, képesek lesznek – természetes adottságaikat, a tizenkét titkos képességet kihasználva – a maguk igényei szerint irányítani kapcsolataikat, s elérni, hogy a férfiak a lábaik előtt heverjenek. „Minden nő rendelkezik a szükséges adottságokkal, hogy ezt megvalósítsa. Nem számít, kövér, alacsony, magas, sovány, avagy félénk vagy. Lehetsz tizennyolc éves és egyedülálló nő, vagy negyvenöt éves és harmadszorra elvált.” A szerző szerint azon nők, akik nem bízzák magukat csupán sorsuk kegyére „Szándékosan befolyásolják a férfiak gondolkodásmódját olyan egyszerű módszerekkel, amelyekkel minden nő rendelkezik. Azért nevezem ezeket a eljárásokat »erőknek«, mert lehetővé teszik, hogy nagy hatalommal bírjunk a férfiak felett.”

Ne hagyd, hogy érzelmeid elragadjanak! Így szól az első titkos javaslat. „Ha elsajátítod érzelmeid irányításának képességét, a férfi elveszti hatalmát fölötted. Bár tulajdonképpen »helytelen« lehet, hogy a saját önző érdekedben leplezd és urald érzelmeidet, ez egyszerűen olyan szükségszerűség, melyet el kell fogadnod, hogy megnyerd a játszmát. Véleményem szerint nincs semmi baj a »rejtsd el az érzéseidet« gondolkodásmóddal, mert ha belegondolsz, a férfiak állandóan ezt teszik velünk!”

A második fejezet, s egyúttal a könyv címe is A Cicus hatalma. „Lánynak lenni színtiszta áldás! Ha egy nő ráébred, hogy ami lábai között van, nagy hatalommal ruházza fel őt, akkor bármit megkaphat, amit csak akar. Ha egyszer tudod, hogyan kell használni, amivel bírsz, az élet könnyebbé válik.” „A férfiaknak szükségük van ránk, nekünk nincs rájuk szükségünk.” „Ne érezd magad rosszul emiatt. Érzelmeinkre vadásznak. Mi pedig üzekedés iránti vágyukat fogjuk kihasználni.” Vesd alá a próbáknak a férfit. Várakoztasd legalább hatvan napig mielőtt összefeküdnél vele. Továbbá vizsgáld meg – jeles szerzőnk ezt Szőke Herceg Próbának nevezi –, hogy csapot-papot otthagy-e, félreteszi saját ügyeit, ha segítséget kérsz tőle. „Jó móka nézni, ahogy a férfiak átugranak a karikákon, hogy megpróbáljanak megszerezni téged.” Ha nem bírod ki üzekedés nélkül, vásárolj vibrátort, ha még nincs (szerzőnk a beszerzési forrás címét is közli, ha valakit érdekelne a kínálat), vagy tarts titkos alkalmi szeretőket. E férfiakat hágatásra használod, pénzt és szívességeket kérsz tőlük, vagy csupán azért tartod őket, hogy szórakoztassanak magányos éjszakákon. „Ne legyen bűntudatotok emiatt, hölgyek! A férfiak így kezelnek bennünket, így mi csak megfordítjuk a dolgot, és a saját hadicselüket használjuk ellenük. Haha!” Ha egy férfi netán tudni akarja, hányan voltak előtte, tudod, mit kell mondanod: „»én egy hölgy vagyok, és nem beszélek erről«. E hülye szövegekkel sok szarból kihúzhatod magad.” „Járj felemelt fejjel, mintha biztosan tudnád, hogy istennő vagy, mert sok férfi számára az vagy!”

És következik még, hasonló hangvételben, tíz titok: az önbizalom, a játszma és a szemét kidobásának hatalma (szemét alatt olyan férfi értendő, aki semmi hasznosat nem tud kínálni a nőnek). Továbbá az elkülönítő vonzás, a cselekvés, az elfoglaltság, a szuper randizó, a férfias viselkedés, a megbecsülés és az anyaméh hatalma. Mindezek kifejtése azonban túlságosan hosszadalmas volna. És bár számos megfontolásra érdemes tanáccsal szolgál valamennyi szakasz, újdonságot nemigen jelentenek a tájékozottabb hölgyolvasók számára. Ismertetésüket jelentősebb hátrány nélkül mellőzhetjük. És különben is, ki olvasná el a jeles művet, ha itt minden részletét megtárgyalnánk?

A munka mint írói teljesítmény tiszteletet parancsol, ám lehetne összefogottabb, és mentes az egymásnak ellentmondó kijelentésektől. Nem különben a férfiakat nyíltan becsmérlő, kizsákmányolásukra buzdító megnyilatkozásoktól. Ami tartalmát illeti, lényegében játszmákra ösztönöz. „Hogyan szerezd meg magadnak az elérhető legjobb férfit, illetve erőforrásait a legkisebb befektetéssel.”

A szerző (gyanúm szerint, maga nem mindenben követi saját tanácsait) arra buzdítja hölgyolvasóit, hogy könyörtelenül használják ki a férfiak ösztönkésztetéseit, érzelmi szükségleteit. Tegyék lóvá lovagjaikat, vegyenek elégtételt a személyükön, illetve nemükön esett vélt vagy valós sérelmek indokán. Megszégyenítéssel, bűntudatkeltéssel, a valóság elferdítésével, kettős mérce alkalmazásával (és a többi) próbáljanak a férfiak fölé kerekedni. Kényszerítsék áldozataikat, hogy versengjenek, érdekeik ellenében cselekedjenek; könyörögjenek, bocsánatért esedezzenek, míg ők, páholyból szemlélvén lovagjaik tipródását, ne tegyenek semmilyen erőfeszítést. Ne az együttműködésre, a kapcsolat építésére, hanem az előnyök megszerzésére összpontosítsanak, s közben élvezzék a szórakoztató előadást.

A férfiak hazugok és végtelenül ostobák, még azt is meg kell mondani nekik, mit gondoljanak. Folyvást üzekedni akarnak, használják és kihasználják a nőket, kitépik a szívüket, megcsalják, és magukhoz kötik őket azután is, hogy mindezen szörnyűségeket elkövették. A mondottak feljogosítják a hölgyeket, hogy hasonlóképpen bánjanak hímivarú embertársaikkal, egyetemlegesen bűnösnek tekintsék őket. Ne feltételezzen azonban viselkedésük hátterében senki rosszindulatot! A jeles hölgyeknek – közöttük a könyv szerzőjének – hitük ad erkölcsi felhatalmazást, hogy így járjanak el. Saját elveiket, viselkedésüket magasabb rendűnek tartják. Megingathatatlanul hiszik, hogy az ő nyomorúságuk különb a férfiakénál.

Ha harc, úgymond, hadd legyen harc! Semmi észszerű gondolkodás és megalkuvás! Eddig is haragudtunk a férfiakra, ezután pedig még inkább gyűlöljük őket. El kell verni rajtuk a port, rájuk kell zúdítani csalódásaink okán érzett keserűségünket. S ha nem hajlandók önként nyakukba venni a hámot, szájukba a zablát, saját érdekükben meg kell kérdőjeleznünk becsületüket, esetleg emberi mivoltukat is. Mert – fájdalom – Teremtőnket, vagy ha úgy tetszik, Természet Ősanyánkat, ki úgy alkotott meg bennünket, hogy egymásra legyünk utalva, nem vághatjuk pofon.

Mint e könyv tartalma is példázza, manapság a nő – jó részük legalábbis – éretlen. Gondolkodásmódja, ítélőképessége, erkölcsi és érzelmi színvonala egy óvodásé. Másokért nem akar, és nem is képes erőfeszítéseket tenni. Minden igyekezete saját szükségleteinek és vágyainak – lehetőleg azonnali – kielégítését célozza. A férfiakra ellátásának forrásaként tekint, akiknek talán van akarata, becsülete, érzései, jogai stb., ám ő nem törődik ezekkel. Látszatra rosszindulatú, de nem az a célja, hogy másokat bántson, hanem, hogy megszerezze, amire szüksége van. Gazdáit szolgaként kezeli – megveti őket, ha hagyják, hogy szolgaként bánjon velük –, s eldobja, ha nem tudja igába hajtani, vagy már kizsigerelte őket. Nem veszi észre, bánatunkra, hogy miközben célja felé tör, hogyan bánik embertársaival.

S hozzá még kiábrándítóan hétköznapi, igénytelen és közönséges. A férfiak versenyeztetése a nő részéről többnyire nem igényel különösebb erőfeszítést. A magamutogatás nem feltétlenül vet fel tartalmi igényeket.

A csodálat, a hódítás, a hatalom illékony élményével próbálja feledtetni életének hiábavalóságát. Olyasmit kerget, amit nem tud ellenőrzése alatt tartani, állandósítani. Belső források híján főleg kívülről származó hitelesítésre szorul. Csakhogy az így felépített önbecsülést szakadatlanul táplálni kell megerősítésekkel.

Érzelmileg nem mer függeni senkitől. Szeretne tartozni valakihez, de retteg a kiszolgáltatottságtól. Közeledni szeretne, mert vágyik a figyelemre és a gondoskodásra, de fél, hogy kihasználják, elhagyják. Eltávolodik, de akkor meg hiányozni kezd neki a biztos hátország és a törődés.

A férfiakba kapaszkodó, férfiakon élősködő nő, ha ügyes, sok mindent megszerezhet gazdáitól, de ami valóban jó lenne neki, egy éltető, kölcsönösen előnyös kapcsolat, azt befolyásolással, erőszakoskodással, követelőzéssel, gyermeki ravaszkodással nem érheti el. Csodálókra vagy alattvalókra szert tehet mesterkedéssel, őt szeretni tudó, mellette örömmel kitartó társakra azonban aligha.

Rendben van, ha a nő gyakorlatias, és elsősorban üzletnek tekinti a kapcsolatot. Hagyomány szerint ugyanis a férfitól várják el, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítson a nőnek, illetve családjának. És az sem szokatlan – erről szól meséink egy része is –, hogy a férfinak próbákat kell kiállnia, hogy elnyerje a királykisasszony kezét. No de mit csináljanak azok a nők, akik nem akarnak, és azok, akik – például kevésbé előnyös adottságaik miatt – nem tudnak élni a szerző által szorgalmazott módszerekkel? Érezzék jól magukat egyedül is?

És a befolyásolási törekvések sem mindig hatásosak. Akadnak például férfiak, akik méltóságon alulinak tartják, ha versenyezniük kell a nő kegyeiért. Akik pedig tartják magukat valamire, aligha tűrik meg sokáig a képmutató, mesterkedő nőt maguk mellett. Még akkor sem, ha nincs sok választási lehetőségük. A férfiak nem agyalágyult hülyék – mint arról a könyv szerzője igyekszik meggyőzni hölgyolvasóit –, még ha természetes késztetéseiktől ösztökélve olykor úgy viselkednek is, mintha bolondok lennének.