Nemrég fejeztem be Louise Perry A szexuális forradalom kritikája című könyvét (eredeti cím: The Case Against the Sexual Revolution), és azt kell mondjam: régen olvastam ennyire józan és mélyen elgondolkodtató művet a férfi–női kapcsolatok jövőjéről. Perry brit újságíró, aki nem vallási, hanem empirikus, adatokra és személyes tapasztalatokra támaszkodó alapon jut arra a következtetésre, hogy a monogám házasság és a hosszú távú elköteleződés nem csupán szép eszmény, hanem a társadalom és az egyének számára is a legbiztonságosabb és legjobb út.
Ez azért ütött nagyot, mert én hívőként jól tudom: Jézus is ugyanezt tanította. De Perry nem teológiából indul ki, hanem a mai szexuális kultúra következményeiből. Ez a józanság az, ami miatt a könyv nagyon megszólító – mert nem „erkölcsi leckét” oszt, hanem bemutatja, mi történik, ha a szexuális forradalom ígéreteinek engedünk.
Mitől különleges a könyv?
Perry kendőzetlenül elemzi a hookup kultúrát, a pornót, a prostitúciót, az erőszakos szexuális szokásokat és a társkereső appok világát. Kimondja: a „szexuális szabadság” nem egyformán kedvezett mindenkinek. A legnagyobb nyertesek a magas státuszú férfiak lettek, akik könnyedén „szereznek” alkalmi partnereket, míg a nők és a kevésbé vonzó férfiak gyakran sérülnek.
Néha talán túlzottan általánosít, és néha a férfiakat mintha sötétebben ábrázolná a kelleténél – de ezt meg lehet érteni, hiszen a könyvet szigorúan női szempontból írta. A célja az, hogy a nők ráébredjenek: a saját biztonságuk, lelki egészségük és boldogságuk érdekében jóval tudatosabban kell dönteniük a szexről és a párkapcsolatokról.
A pornó kérdése – és a férfiak dilemmája
A könyv 5. fejezetének végén Perry egyszerű tanácsot ad: „ne használj pornót”. Igaza van. De ott van a kérdés: mit kezdjenek azok a férfiak, akik már most szexuálisan frusztráltak? Saját tapasztalatból mondom, hogy volt pornófüggőként nehéz leszokni, mert a valóságos kapcsolatok – legalábbis egy ideig – kevésbé stimulálnak.
Perry nem ad részletes választ erre, de én úgy látom: talán a pornó „fapados verziója”, a puszta fantáziálás lehet egy átmeneti megoldás. Ez nem egyszerű, de hosszú távon ez a megtisztulás útja. Én magam is érzem, hogy a pornó nemcsak az én szexuális életemet torzította, hanem közvetve hozzájárultam a nők szenvedéséhez, az ipar fenntartásához. Erről is őszintén beszél Perry, és ez fájdalmas, de fontos felismerés.
A végső tanulság
A könyv legnagyobb ereje, hogy szembenéz a realitásokkal: a férfiak és nők biológiailag, pszichológiailag különböznek, és a modern szexuális kultúra sokszor figyelmen kívül hagyja ezeket a különbségeket. Perry szerint (és ezzel én is teljesen egyetértek): a monogám házasság és a tartós elköteleződés az a keret, ami meg tudja védeni a nőket, és ami hosszú távon a férfiaknak is értelmet ad.
Nem egy könnyű olvasmány, mert sokszor szembesít minket a saját hibáinkkal. De ha van könyv, amit a mai 18–30 éves korosztálynak kötelezővé tennék, ez az lenne.
Kérdés hozzátok: Ti mit gondoltok Perry állításairól? Tényleg a házasság a legbiztonságosabb forma ma is? Hogyan lehet kimenekülni a pornófüggésből, ami annyi férfi életét megmérgezi?
Toplak Zoltán
Elég nehéz kérdéseid vannak Zoltán, pláne ha fontos fogalmak terén sincsen egyetértés (még a hímnemű emberek között sem)
Na mindegy, valami kevés tétje még van a témakörnek.. beszélgessünk róla.
Először is : a nők azért védendő személyek, mert ők szülhetik meg a mi életünk folytatóit. DE
De nem akarják, nem tudják, mi sem akarjuk csak majd túl későn.. szóval nem kapnak férfias védelmet. Elégedjenek meg a jogászállam hatósági védelmeivel, legyenek erősek, menjenek nyugdíjba amikor engedik őket.. hm.. és kész.
Másodszor : a házasság akkor a legbiztosabb élethelyzet, ha jó példa volt a házastársak előtt.
Úgyhogy erről is csak úgy beszélhetünk mint a patriarchális elnyomásról. Elfelejtettük, és nincs is rá szükség – amíg háború nem lesz nálunk is.
Ha újrafölfedezzük, akkor nem halunk ki mind a halál idején.
Harmadszor : ha a pornó a legjobb lehetőség kielégüléshez jutni, akkor miért kéne elfordulni tőle?
A nőnemű embernek nincs akkora tesztoszterontermelődése mint a hímnemű embernek.
A pornóműsornak nem fáj a feje. Nem marad kielégítetlen, nem haragszik meg, nem gyűlölködik és alvás közben nem vágja le a farkamat.
Szóval a nő nélküli kielégülés már majdnem OLYAN .
Most én kérdezek :
Ne kofamérleggel méregessük a pornó által megmérgezett férfiéletet hogy hány kiló.. mert nem kilóval és nem centivel mérhető.
Mérjük Justícia mérlegével, azzal a két serpenyős egyensúlymérleggel : a pornó által megmérgezett férfiélettel átellenben tegyük a mérleg másik serpenyőjébe a nőnemű ember által megmérgezett férfiéletet is.
Mert én ezt az utóbbit ismerem.
Ugyan mesélj már kérlek hogy milyen mérgezést okoz a pornótól érezhető kielégültség – hadd mérlegelhessek.
Jogos a felvetés: ad -e e nő annyit ma, amiért érdemes szövetkezni vele? Erre többféle válasz adható, én bízni akarok benne, hogy az átlagnő általában érdemes erre, de megéltem én is, és láttam is, hogy ezu messze nem minden nőre igaz.
Sajnos a pornó teljesen leszoktathat a természetes szexről. amíg nincs szeretett nő, ez nem mindig derül ki. De amint van szeretett nő, ez bizony elő ugrik. Pornófüggés is kialakulhat, amikor valaki pl. rendszeresen késik a munkából, mert órákon át nézi a pornót éjjel. Nem túl gyakori, de van ilyen is.
Amúgy értelek és megértelek – a mai, agyonemancipált, férfiakkal sikeresen szembeállított nőkkel kell-e, lehet-e, érdemes-e szövetkezni, pláne egy életre és a legintimebben? Avagy egyék meg a nők, amit főztek, ha meg nem ízlik, hát főzzék tovább. De nélkülünk. Ők arra, mi erre. Ebben is látok rációt. Magánéletemben nem követem, de érteni vélem.
Az átlagnő.. hm.. a tegnap megismert átlagnő is egy éven belül válik elkényeztetett királynővé ha nagyon szeretni kezdik. Mert muszáj neki megtudnia hogy mennyire – és muszáj neki azt a szintet is kevésnek éreznie.
Ha hinni akarsz, akkor válogatni kezdesz a megtapasztalt tények között.
Nem tudom elképzelni hogy a pornó nevelne a természetellenes szexre.
Határozzuk meg hogy mi a pornó. A szexuális aktus izgatási célzattal történő megmutatása?
Szerintem az inkább jó ha az elfojtott kíváncsiságok így tudódhatnak ki. Nem tudom elképzelni hogy amit szívesen megnéztem volna világéletemben, az ha képernyőn nézhetem akkor az átnevelne engem.
Hát nem pont attól lesz egy nőnemű emberből szeretett nő, hogy neki is azok a dolgok fontosak mint nekem?
Akkor azok a dolgok amikbe én már beleuntam, azok neki sem létfontosságúak
Szóval szerintem az a cselekmény amit én tartok pornónak, az nem veszélyes a szeretett nőmmel kialakítható.. hm.. összhangra.
Hm? :-)
A köldökszöszvakargatás helyett értelmesebbel is foglalkozhatnál: https://www.facebook.com/reel/1271599784323334