Warren Farrell és John Gray közös munkája, The Boy Crisis (2018) olyan könyv, amely nemcsak leírja a fiúk helyzetének válságát, hanem átfogó magyarázatot is ad arra, miért alakult ki ez a társadalmi probléma, és hogyan lehetne megoldani. Farrell, a férfiak helyzetének egyik legismertebb szakértője, és Gray, a Férfiak a Marsról, nők a Vénuszról szerzője, több évtizedes tapasztalattal és alapos kutatásokkal tárják fel, miért élünk a „fiúválság” korában.
A fiúválság gyökerei – az apa nélküli társadalom
Farrell és Gray egyik legerősebb állítása, hogy a fiúválság legfőbb oka az apa nélkül felnövő generációk tömege. A szerzők adatok sorával igazolják: azokban a családokban, ahol az apa fizikailag vagy érzelmileg hiányzik, a fiúk sokkal nagyobb eséllyel küzdenek tanulási zavarokkal, depresszióval, agresszióval vagy éppen bűnelkövetéssel. Az apa jelenléte nem pusztán anyagi biztonságot jelent, hanem érzelmi stabilitást és példaképet is, amely segít a fiúnak férfivá érni.
A könyv kimondja: a válások, a családi kötelékek lazulása és a társadalom által is támogatott „anya-centrikus” gyermeknevelés mind hozzájárult ahhoz, hogy a fiúk gyökértelenné váltak. Farrell arra figyelmeztet, hogy a fiúk apa nélkül nevelkedve gyakran elvesztik a jövőképüket, és sokkal sérülékenyebbek lesznek a szélsőséges ideológiákkal vagy önpusztító életmóddal szemben.
Oktatás, önértékelés és célok hiánya
Farrellék részletesen tárgyalják a fiúk oktatási hátrányait is. A könyv rámutat, hogy az iskolarendszer – Christina Hoff Sommers The War Against Boys című könyvéhez hasonlóan – szinte minden elemében a lányok előnyére változott. A fiúk kevésbé verbális orientációja, nagyobb mozgásigénye és versengőbb természete ma inkább problémának számít, semmint erőforrásnak. Ez oda vezet, hogy a fiúk kevesebb pozitív visszajelzést kapnak, önértékelésük csökken, és egyre nagyobb arányban hagyják el az iskolát.
A szerzők szerint a fiúk számára elengedhetetlen, hogy világos célt lássanak maguk előtt. Ha a társadalom nem biztosít számukra értelmes feladatokat és elismerést, könnyen elcsúsznak a videojátékok, a kábítószer vagy az apátia irányába. Farrell kiemeli: a fiúk boldogságát az is növeli, ha megtanulják, hogyan lehetnek hozzájárulói a közösségüknek – de ehhez szükségük van mentorokra és férfi példaképekre.
Társadalmi vakság a fiúk problémáira
A The Boy Crisis egyik legnagyobb érdeme, hogy világossá teszi: a fiúk problémáit a társadalom alig veszi komolyan. A férfiak korábbi társadalmi szerepe – a család eltartója és védelmezője – mára leértékelődött, de nem jött létre helyette új, értékes alternatíva. Sokan érzik úgy, hogy „feleslegesek”, miközben a média gyakran úgy ábrázolja a férfiakat, mint a problémák forrását.
Farrellék részletesen bemutatják, milyen káros következményekkel jár ez: a fiúk körében robbanásszerűen nő a depresszió és az öngyilkosság aránya, a fiatal férfiak pedig nagyobb valószínűséggel sodródnak szélsőségek felé – legyen az erőszakos ideológia vagy önpusztító életforma.
A megoldás: apák, közösség, szeretet
A könyv nemcsak a problémát mutatja be, hanem reményteljes, gyakorlati megoldásokat is kínál. Farrell és Gray hangsúlyozzák az apák szerepének erősítését – mind a családokban, mind a közpolitikában. Támogatni kell az apaságot, csökkenteni a válások és a szülői elidegenítés káros hatásait, és olyan közösségi tereket kell teremteni, ahol a fiúk férfias erényeiket egészséges módon fejleszthetik.
A szerzők szerint fontos a spirituális dimenzió is: a fiúk akkor találnak igazi célt, ha érzik, hogy életüknek van magasabb értelme, amely túlmutat a puszta anyagi javakon. Ez lehet vallásos hit, közösségi szolgálat vagy olyan hivatás, amelyben másokért dolgoznak.
Összegzés
A The Boy Crisis egy rendkívül átfogó és érthető könyv, amely nemcsak a férfimozgalom számára alapmű, hanem mindenkinek szól, aki érti, hogy a fiúk és férfiak jövője a társadalom jövője is. Farrell és Gray nem démonizálják a nőket, nem hibáztatnak, hanem felelősségvállalásra hívnak: itt az idő, hogy a fiúkat is ugyanolyan értékesnek tekintsük, mint a lányokat, és megadjuk nekik a fejlődésükhöz szükséges szeretetet, struktúrát és célokat.
A férfimozgalmi üzenet világos: ha a fiúk elvesznek, mindannyian vesztünk. A könyv arra figyelmeztet, hogy most kell cselekednünk – családként, iskolaként és társadalomként –, különben egy megtört, céltalan generációt hagyunk magunk után.
A kedvenc részem az apák támogatása volt.
A magyar kormány szó szerint a sárba tiporja az apákat és úgy összességében minden fiút és férfit. Eközben a nőknek kedvez mindenben míg az anyaságot egyenesen isteniti.
Jó, hogy vannak könyvek, kutatások de ezek annyit se érnek mint a papír amire nyomtatták ha a kormányok vezetői kizárólag a család ellenes, férfigyűlölő feministákkal egyeztetnek.
Igen, ez a “patriarchális”, “macsó” kormány rendre egyoldalúan a nőknek kedvez, és a férfiakról húz le még egy bőrt. Elég sok szempontból sajnos áthatotta a szemléletét a feminista doktrína, és nem is a mérsékelt fajta.
Sajnos mára már a Mi hazánk is beállt ebbe a sorba. Egyedüli ként még a férfiak 40 nyúgdíj lehetőségét hangoztatják. A többi hangzatos férfiügyet már elengedték.