– A férfi méltósága sorozat része –
Sokszor hallani, hogy a férfiak és a nők másképp élnek meg dolgokat. Hogy a férfi inkább elzárkózik, a nő meg kibeszéli magából. Hogy a férfi tettekkel dolgozza fel a fájdalmát, a nő pedig szavakkal. Van benne igazság – de csak részben. A különbségek sokkal inkább az odavezető útban rejlenek, mint magában az élményben.
Amikor egy férfi végre eljut oda, hogy őszintén beszéljen arról, ami fáj neki, sokszor ugyanolyan mélységgel és érzékenységgel teszi, mint bármelyik nő. Csak ritkábban jut el idáig, mert az út tele van akadályokkal. Társadalmi elvárásokkal, beidegződésekkel, szégyennel. A fiúgyermeknek sokszor már kiskorától azt tanítják, hogy „ne sírj”, „ne mutasd a gyengeséget”, „légy kemény”. Ezzel pedig azt is megtanulja, hogy az érzései veszélyesek – mert elveszik tőlük a méltóságát.
Pedig az érzések nem ellenségek. És nem nőknek való „luxus”. Az érzések iránytűk, amelyek megmutatják, merre vagyunk még emberek.
A nők sem születnek nyitottabbnak, csak több teret kapnak az érzelmeikhez. A közösség, a barátnők, a család, a kultúra is segíti őket abban, hogy kimondják, mi történik bennük. A férfiak viszont gyakran egyedül maradnak az élményeikkel, mert nincsenek hozzájuk szavak, nincsenek biztonságos terek, ahol beszélhetnének róluk. Pedig amikor ez a tér megteremtődik – például egy férfikörben, egy baráti beszélgetésben, vagy akár egy terápiás folyamatban – a hasonlóság szinte sokkoló.
A veszteség fájdalma, a félelem, a szégyen, a bizonytalanság, a szeretet utáni vágy – mindez nemtől függetlenül emberi. A különbség csak az, hogyan tanultuk meg viselni.
Van, aki könnyekben oldja fel, van, aki csendben ül vele, és csak évek múlva meri kimondani. Van, aki a tettekben találja meg a feloldást, és van, aki egy ölelésben. De a lényeg ugyanaz: el kell jutni odáig, hogy ne akarjuk legyőzni az érzést, hanem megértsük.
A férfi és a nő tehát nem az érzelmi mélységben különböznek, hanem az útvonalban, amit bejárnak odáig, hogy szembe tudjanak nézni vele. A nők gyakran megtanulják, hogy a sebezhetőség erő, a férfiaknak viszont most kell újra megtanulniuk ugyanezt.
És ha egyszer megtanulják, a különbség elolvad. Mert az őszinte emberi megélés, az érzelmi bátorság és a kimondott szó nem férfi vagy női dolog – hanem emberi.
Tegyük fel magunknak a kérdést:
Mi lenne, ha nem az alapján ítélnénk, ki hogyan érez, hanem azon mérnénk az érettséget, ki meri kimondani, amit érez?
A magam részéről ezzel nem teljesen tudok egyetérteni. Vannak olyan férfi problémák amik olyan komolyak, hogy nem lehet bent tartani és fejben megoldani. Ha ezt egy nővel osszuk meg annak veszekedés, gúnyolódását és sértegetés lesz a vége, ha nem akkor mikor beszélünk róla, akkor egy későbbi veszekedés alkalmával. Férfiakkal sem lehet megbeszélni hisz annak meg kinevetés lesz a vége. Marad a pszichológus annak akinek van rá pénze.
Amúgy szerintem a férfiak képesek önállóan, fejben feldolgozni az érzéseiket és a problémáikat közel száz százalékban.
Ezzel szemben a nők erre teljes mértékben képtelenek. Sőt a nőknek az is kevés, hogy egy embernek csak egyszer adja ki a problémáit, inkább száz embernek ezerszer.
Nem elég a férfiaknak megtanúlni kimondani a problémákat. Előbb a nőknek kell elfogadniuk, hogy a férfiaknak is vannak problémáik. Ameddig a nők ezt nem képesek elfogadni addig csak “belerúgnak” abba a férfiba aki kimeri mondani mi fáj neki. Azon nők sem tudják elfogadni a férfiak gondjait akik amúgy nagy hangon kritizálják a férfiakat a hallgatásuk miatt.
Talán azzal lehetne elérni valamit, ha egyre több férfi vállalná fel akár nyilvánosan a problémáit vállalva annak minden negatív és pozitív következményét. Egy kritikus tömeg után változna a közvélemény. Amúgy nagyon jó a hozzászólásod, tetszettek a gondolataid.
Ezzel így ebben a formában egyetértek, de gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
A teljes nyilvánosság szinte elérhetetlen egy férfi számára. Szinte mindenhol a szerkesztők olyan feminizálódott nők akik zsigerből elutasítják a férfiak problémáit, fájdalmait. Persze nem lehetetlen a dolog de tömegével eljutni a nyilvánosság elé lehetetlenség. Ha pedig fokozatos adagolás történik, az emberi tragédiákba fog fulladni.
Ha egy férfi a nyilvánosság elé kerül, a nők és a nőket kiszolgáló médiák válogatott sértésekkel készítik ki. Gyakorlatilag tönkre tesznek egy embert teljesen, ennek hatására pedig még a barátok és családtagok is elfordúlnak, hogy ne ők legyenek a következő célpont.
A következő férfi kikészítését meg eleve így kezdenék: Ugye emlékszünk a korábbi esetre amiről kiderült miféle ember volt. (és itt elhangzanának azok a sértegetések mint tények)
Természetesen lehetne előre lépni de ahhoz olyan sok idő kell, hogy addig életek és családok százait tennék tönkre, gyakorlatilag maguk a nők. Valójában a híres női empátia csak a gyerekek felé és azon nők felé nyílvánul meg akit kedvelnek, a férfiak ebbe nem férnek bele. Arról nem is beszélve, hogy az sem bíztos, hogy az unokáink felnőtt koráig lesz bármiféle javulás.
Jólesik, hogy tetszenek a gondolataim de ezek nem is léteznének a te gondolataid nélkül. Ez egyszerű hatás, kölcsönhatás.
Nagyon jónak szoktam tartani az írásaidat és gondolataidat, de néha a nagyon pesszimista és a nagyon optimista között csapongsz.
Persze azt is tudom, hogy én meg inkább csak pesszimista vagyok. Én mindig a legrosszabbra készülök és sajnos mindig az jön be.
“Amúgy szerintem a férfiak képesek önállóan, fejben feldolgozni az érzéseiket és a problémáikat közel száz százalékban.”
Az öngyilkososk, alkoholisták, egyéb függőségben szenvedők messze nagyobb része férfi. Mint ahogy a pillanatnyi felindulásban elkövetett erőszakos bűncselekmények nagyobb részét is férfiak követik el.
Ez megint egy olyan probléma amit a társadalom gerjeszt olyan elvárásokat állítva a férfiak elé amelyeknek nem képes megfelelni. Egy ideig küzd minden férfi de amint megérti, hogy lehetetlen a megoldás feladja. Ezek az elvárások azok amelyekre nincs megoldás és folyton szembesülni azzal, hogy kevesek vagyunk hozzá emberfeletti erőt igényel.
Hogy konkrét példát is írjak, ott vannak a hajléktalanok akiknek több mint a kilencven százaléka férfi.
Erről volt egy dokumentum film és egy felmérés is. A hajléktalanná vált emberek több mint nyolcvan százalékának úgy kezdődött a hajléktalanná válás folyamata, hogy “elváltak”.
A nyugaton már látványosan megbukott családjogi törvények hazai bevezetésével férfiak tömegeit hozzák olyan helyzetbe amire nincs megoldás.
Az erőszakos bűncselekmények meg egy igen rossz példa hisz azok elsődleges oka a gyerekkorban kezdődik. Ez pedig ismét egy nők által kiváltott probléma aminek a megoldásához már szakemberre lenne szükség. A családon belüli erőszakok kilencvenöt százalékát nők követik el, elsősorban a gyermekek kárára.
A nők messze nagyobb arányban kísérelnek meg öngyilkosságot, és az alkoholfüggőség őket is érinti, ráadásul úgy szedik az antidepresszánsokat, mint ha cukorka lenne. És ez csak súlyosbodni fog, akármennyire is nőtoló és nőbarát a férfiak fertőzött társadalma, egyszerűen nem arra vagytok kitalálva, hogy felnőtt emberként legyetek kezelve, és szabadon dönthessetek.
Ezek 99%-ban csak a figyelemfelkeltésről szólnak, mint ahogy a nők maradék átlagos műveletei is nagyjából. Felnőtt nőkre pedig nagyon is szükség lenne, mert mentálisan lemaradt nőneműek régen sem tudtak volna 4-5-10 gyerek felnevelésében és kemény fizikai munkában tevékeny részt vállalni. Az egész civilizáció elkorcsosult, női, férfi része egyaránt.
Brutális megfogalmazás!!! A legnagyobb gond nem az amit írtál hanem az, hogy teljes mértékben igaz a nők elsöprő többségére.
A fájdalom az tényleg nem nemi kérdés – de az annak megélése, az nagyon is nemtől függő.
Nem véleményem, hanem tapasztalatom.
Amit az írás végén kérdeztél , hogy mi lenne ha azon mérnénk az érettséget hogy ki meri kimondani amit érez.. hm.
Szerintem akkor már négy-ötévesek is minősülnének érettnek.
Még annyit mondj meg kérlek, hogy mit számítana az az érettség? Választható lenne országgyűlési képviselőnek? Teherbe eshetne és életet adhatna ? Ölhetne másik embert ?
Az írás többi részéről :
Elhiszem hogy lehetséges nőként megélnie a fájdalmait egy hímnemű embernek is.
Egyedül.
Akkor nem vár el tőle senki semmit.
Ha van elvárás, akkor neki el kell döntenie hogy akar-e.. hm.. hogy ezen az áron akar-e annak látszani akinek őt látják.
Az utolsó előtti bekezdés hibája :
A sebezhetőség erő.. igen, akkor ha van olyan erőtulajdonos aki meg akarja védeni a gyenge sebezhetőt.
Még csak az kéne hogy a hímnemű embereknek meg KELL -jen tanulniuk hogy a sebezhetőségük érdek-érvényesítési képesség.. kijalófax védené meg őket minden bajtól és veszélytől ? A férjeik ?
És ha egyszer megtanulják.. akkor halálukig.. vagyis amíg el nem fordulnak attól a tudástól, addíg csak hímnemű emberek lesznek.
Elgondolkodtató, amit írsz… Lehetünk-e hiteles férfiak, ha nyitunk az érzések, a kommunikáció és a fájdalom kifejezése felé. A szerepeinket tudjuk-e működtetni így? Védelmezni, támasznak lenni. Hát igen, talán tényleg le kell mondani róla, hogy a párunk “barátnői” legyünk, legyünk inkább a Férfi mellette.
Miként az írásodban is benne van “a férfi méltósága”.
Ha feladjuk azt a férfi mivoltunkat ami kell a nőknek nem lehetünk többé férfiak de még egy nő partnere sem, hosszú távon biztos nem.
Tudom és értem a nők elvárásait a férfiak érzelmeivel kapcsolatban. Azonban ha csak az elmúlt ötven évet nézem, van párszáz női elvárás ami megvalósult és csak akkor jöttek rá a nők, hogy ők nem ezt akarták.
Nem a nők felé kell nyítnunk hanem nagyapáink és dédapáink felé, ők képviselik azt a férfit aki tényleg kell a nőknek.
Igen, de… Jogos amit írsz, de legalább önmaga felé nyitnia kell a férfiaknak szerintem. Az tényleg nem jó, ha a problémáira csak legyint, hogy ő kemény, elviseli. Legalább magának ismerje be és akár kérjen segítséget is. Lehet, hogy nem jó ötlet az asszony válán sírni, de akkor sírjon egyedül az erdőben, vagy a barátaival, férfikörben, stb. Ezen viszont tényleg sok múlhat. Öcsém apósa egy csonttöréssel pl. addig nem ment orvoshoz, hogy végül összeforrt de rosszul.
A mai nőnek legalább annyira nincs méltósága, ami a párválasztásában is megnyilvánul. Az meg a másik gond, hogy ha a nő hatalomhoz jut, a férfiaktól való belső félelme miatt rögtön nekiáll kiherélni a másik nemet, ráadásul gátlás sem sok van benne, így kétfelől is problémás a folyamat. Aztán választ a kiherélt vagy antiszociális férfiakból, akik közös metszete az, hogy igazi, fontos kérdésekben, morális dolgokban kompromisszumra nem hajló férfiasság, megtörhetetlenség nincs bennük, ezáltal zabolázhatónak, így valahol biztonságosnak tűnnek. De minőségi emberanyagot bátor, előrelátó és kiváló emberekből lehet fenntartani, nem véletlenül romlik a társadalmunk rohamléptekben. A nők a kutyatenyésztésben is ugyanezt csinálják: védik az elesettet, gyámoltalant, ezáltal a rátermettek szaporodását gátolják.
Ráadásul mivel kellő fegyelem és rend híján (különben még mindig a férfiak irányítanák a társadalom szervezését) a nők elkezdenek “területvédőként” viselkedni, a nőiességük és egyben vonzóságuk 80 százaléka is odalesz (lepcses szájú, tetovált, férfiasan öltözködő és agresszív “hölgyek” tömkelege ma). Ez minden feminista és összeomló társadalom vége, van, aki megvárja a barbárokat, más továbbáll.
Sajnos túlságosan is igazad van. Ezért mondtam én már évekkel korábban is, hogy nem a nemi egyenlőséggel kell egyetérteni mert nincs olyan a biológiában, hogy egyenlőség.
Az emberi faj is az emlősök közé tartozik, minden emlősnél az a nem a domináns amelyiknek nagyobb a fizikai ereje. A legtöbb esetben ezek a hímek de akad pár kivétel ahol a nőstények. Nálunk embereknél egyértelmű a helyzet. A természet úgy alkotta meg az embert, hogy a női egyedek alárendelt szerepben legyenek. Ez a természetes és ez a természet törvénye. Persze lehet mondani, hogy mi fejlettebbek vagyunk mint az állatok de sajnos ez valójában azt jelenti, hogy csak mérhetetlenül gőgösek és ostobák vagyunk. Ha valóban fejlettebbek lennénk akkor a társadalmunkat nem úgy építettük volna fel, hogy szembe megyünk a természet törvényeivel.
Sajnos a természet mindig bosszút áll, emiatt csak két út áll előttünk. Vagy felszámoljuk a női egyenjogúságot teljes egészében, vagy kipusztulunk.
Erre egyre több ország kormánya kezd már rájönni, de mivel a feminista szervezeteket túl gazdaggá és befolyásossá tették (az adófizetők pénzéből), már politikai öngyilkosság lenne akárcsak a valódi egyenlőség emlegetése is. De semmi baj, mert itt vannak a migránsok akik ha elegen lesznek majd felszámolják helyettük a női egyenjogúságot.
Azonban szép hazánkban úgy tűnik jobb módszert találtak, addig sanyargatják a férfiakat amíg fel nem lázadnak a női előjogok miatt és maguk a nők ellen.
Nyilván akkor abban is hiszel, hogy az erősebb hím kivégzi a gyengébbet, elveszi a nőstényeit, a javait. Szóval jön egy nálad erősebb férfi betöri a fejedet, elveszi, amid van és megerőszakolja a feleségedet, elviszi a lányodat . Ez a természet törvénye, tessék ehhez alkalmazkodni, ezt elfogadni. Az erősebb hím b…..k. Vagy mégiscsak jó valamire az a társadalomnak nevezett valami? :)
Addig jó, amíg működik. Amikor meg már nem, akkor teljesen mindegy, min és mennyit hisztizünk, mert csak idő kérdése, hogy jöjjön egy életrevalóbb és valami mást alakítson ki. A népesség jelentős része addigra elfogy (a fehér európai népességgel most épp ez történik), az elszántabbak elesnek harcban vagy elvándorolnak, a többi pedig beolvad, ahogy tette eddig is korábban. Márpedig azok az emberek, akiknek már a hétköznapi feladatok teljesítése is emberfeletti küzdelemnek érződik (lásd a különböző neurózisok és pszichózisok tombolását akár), ritkán szoktak működő civilizációt csinálni. :)
Értem én, hogy nem tetszik neked, hogy a természet másodrendűnek tekint de nem értem miben is kellene hinnem?!
Még az állatvilágban is vannak íratlan szabályok amiket az adott faj egyedei betartanak. A közösségben élők, más néven falkában élők esetében megvédik egymást, az utódaikat és még a nőstényeiket is miközben még támogatják, segítik is egymást. Aki kilóg a sorból azt kiközösítik vagy egyszerűen megölik.
Valójában a társadalmunk felépítése is ezeken nyugszik, csak a természetben a nőstényeknek megvan a maguk helye a rangsorban, míg a mi társadalmunk előre helyezte őket érdemtelenül és természet ellenes módon. Az eredmény pedig látványos és letagadhatatlan. Ahol egyenjogúság van egyre gyorsabban fogy a népesség, ahol pedig nincs, szükség lenne egy ésszerű szaporulat korlátozásra.
Persze idővel megfog állni a népesség szaporulat mindenhol mert nem fog tudni több embert ellátni a bolygó de addig sok vér fog folyni és addigra a nőkből csak használati tárgy lesz világ minden területén.
A feminizmus és az azt támogató kormányok saját maguk alatt vágják a fát, a saját népük kipusztulásához asszisztálnak.
Értem én, hogy nem tetszik neked, hogy a természet egyáltalán nem tekinti másodrendűnek a nőket. A természet első számú parancsa a szaporodás, a faj fenntartása. És bárhogy is nézem, az élet továbbadására és az utódok felnevelésére a nőstények képesek. Ez neked a másodrendű szerep? Mit jelent szerinted, hogy az állatvilágban a hím a dominánsabb? Miben dominánsabb pontosan, mennyivel fontosabb a szerepe? Az utódokat sok állatfajnál az anya neveli fel, sőt védi a hímektől, mert képesek a kicsiket elpusztítani, hogy a nőstény teste hamarabb készen álljon az újabb közösülésre. Szerinted mikor maradna fenn a társadalom: ha egy közösségben 99 nő lenne és egy férfi, vagy fordítva 99 férfi és egy nő?
Az állatok többségénél a hímek nem összefognak, hanem vérre menő küzdelmet folytatnak a területért, a nőstényekért. Simán kinyírják, elűzik egymást, ha arról van szó. Te a társadalmat úgy képzeled, hogy a nők legyenek nyugodtan kiszolgáltatottak de a férfiakat természetesen védjék meg a törvények az erősebb férfiaktól, ne vegyék el tőlük kis vagyonkájukat, feleségüket, életüket. Azaz azért mégsem az domináljon, hogy ki az erősebb.
Mellesleg tudod-e, hogy a férfiak is gyenge csecsemőként kezdik? És a náluk jóval erősebb anyjuk nem falhoz vágja őket, hanem táplálja, felneveli, még akkor is, ha ez az ő biztonságát, az ő anyagi helyzetét, egzisztenciális esélyeit rontja. És az erős férfiak is lesznek betegek, öregek, amikor a társadalom védi őket, hiába már gyengék. Mi véleményed arról, ha pl az erősebb női gondozó üti-veri a rábízott gyenge, öreg, bereg férfit? Miért ne tehetné, abban a helyzetben ő a domináns, így gondolod?
A nőket nem érdemtelenül helyezi előre a társadalom. Amellett, hogy ők képesek gyermeket szülni, vannak olyan intelligensek, kreatívak, szorgalmasak, stb, mint a férfiak. A nagy testi erőt igénylő munkák kivételével simán elvégeznek mindent, amit a férfiak. Te magad mondod, hogy a társadalomnak milyen fontos, hogy gyerekek szülessenek. No, erre ki képes? Ki is akkor a másodrendű?
Mondjuk a te édeanyád használati tárgy? A feleséged, a lányod? Annak tekinted őket? Ha valahol használati tárgyként funkcionál egy nő, az nem azért van, mert a természet odaszánta, nem adott neki megfelelő képességeket. Csak a selejt társadalom selejtes egyedei elvették a jogait, lehetőségét arra, hogy a képességeit kamatoztassa. Ez nem a természet műve. Ha egy adott társadalmi berendezkedésben valamiért te nem tanulhatnál, nem dolgozhatnál, nem mehetnél ki a házból, stb, stb, mit kezdenél a nagy tudományoddal, erőddel? Ez nem a természet műve, hanem a rossz társadalmi berendezkedésé.
A nők használati tárgyak lesznek? Szerinted ki végzi a nagy testi erőt igénylő munkákat? Ki megy a háorúba? Mondjuk ezért nyilván nem nevezem használati tárgynak a férfiakat sem. Ahjogy a nőket sem. Megbocsáss, de emberre alkalmazva ez a megnevezés visszataszító, és természetesen nem igaz. A természet számára mindkét nem egyformán fontos. Csak az egyik nem tovább tudja adni az életet, a másik nem. :).
És mi nincs a feminista országokban? Szaporodás, a faj fenntartása!
Nem értem mi az ami neked nem tetszik miközben végig velem egyetértve próbálod igazolni a feminista narratívát. A te általad leírtak középpontjában is pont az a fajfenntartás szerepel amit a nők elhanyagolnak ha jogokat kapnak. Nem az a kérdés mit tud egy nő elvégezni vagy mit nem , az a kérdés mi a feladata az életben. Tökéletesen leírtad erre is a választ, életet adni, óvni azt, gondoskodni róla, vagyis felnevelni. Na pont ezeket a feladatokat nem látják el a nők mióta jogaik és egyéb lehetőségeik is vannak. Ezek pedig nem légből kapott mellébeszélések hanem olyan tények melyeket könyörtelenül igazolnak a számok.
Ha a nőket a társadalom érdemeik szerint kezelné a nők életpályáján csak a feleség és anyaság szerepelne mint elérhető karrier.
Már megbocsáss de az a “többség” kb. két százalékot jelent. Csak azon fajhoz tartózó hímek folytatnak vérre menő küzdelmet ahol a hím háremet tart. A többi faj esetében ha van is küzdelem az csak dominancia vagy területi harc ami ritkán jár sérüléssel. Ami pedig a nők kiszolgáltatottságát illeti, igen a természet azt a sorsot szánta nektek. Azonban olyan fegyver arzenált kaptatok amellyel képesek vagytok egy férfit manipulálni. Szépség, kedvesség, gyengédség, törődés vagy épp a gondoskodás. Láss csodát, mi férfiak pont ezekkel szemben vagyunk teljesen védtelenek, ezekkel lehet még egy kőkemény férfi szívet is meglágyítani. A női jogok és a feminizmus pont ezt vette el tőletek, csak a szépséget meghagyva. De ti nők mérhetetlen ostobaságotokban már azt is kifogásoljátok ha egy férfi szépnek tart titeket.
Szóval a selejtes társadalom kényszerítette a nőket abba a szerepbe amelyre csak a nők alkalmasak és amely szerepre, még szerinted is születtek. Ez erősen ellentmondásos és a számok bizonyítják, hogy nem az a régi volt a selejtes társadalom hanem ez a mai.
Igen én mondom, hogy fontos a népesség fenntartása és pont emiatt létfontosságú, hogy a nőket a jogaiktól megfosztva hátra sorolja a társadalom. Amíg ez nem valósul meg a népesség csak fogyni fog, a társadalom felébredéséig vagy a kipusztulásig.
Nagyon szépen leírtad azt a problémát is ami egyre súlyosabb és egyre több esetben pattan ki, ahogy a fizetett ápolók miként bánnak az idős vagy épp beteg emberekkel. Eddig a társadalom csak elfordította a fejét de ma már egyre több “segítő” nő kerül emiatt bíróság elé és börtönbe.
Ha csak azokról beszélek akik a médiába is bekerültek akkor az elmúlt héten két ilyen nőt is elítéltek.
Ha a föld eléri azt a népességet, hogy nem tud több embert eltartani akkor nem lesznek se törvények, se szabályok. Az erős eszik a gyenge meghal. Mivel a nők gyengék esélyük sem lesz, kivéve azokat akik egy vagy több erős férfi használati tárgyai lesznek. Sajnálom, hogy a lila gőzős felháborodásodban pont azt nem tudtad felfogni ésszel ami ellen a hozzászólásod felében pattogsz. Pedig ezt sem nehéz megérteni, egy felületes történelmi ismeret is elég hozzá.
“Azonban olyan fegyver arzenált kaptatok amellyel képesek vagytok egy férfit manipulálni. Szépség”
A szépségipart és a kozmetikumokat nem ártana betiltani, mivel csalás.
Ráadásul egy nő abszolút nem biztos hogy szép. Ez egy hülye beidegződés…
Egyetértenék veled de a legtöbb férfi a szépséget nem a szemével hanem a farkával látja. Tehát minden nő (főleg ha fiatal) szép hisz van két melle és egy lyuk a lába között.
Ti nők magatokból indultok ki ezért elképzelni sem tudjátok, hogy a puszta testetek (még felöltőzve is) mennyére képes elvenni egy férfi eszét.
Sokszor mondjuk mi férfiak, hogy ti nők mennyire buták vagytok ami mindent egybe véve még igaz is valamilyen szinten, de képesek vagytok teljesen elvenni egy férfi eszét, akár egy mozdulattal, testtartással, vagy épp egy szóval is,és akkor mindjárt más a felállás.
Az a fegyver arzenál amivel képesek vagytok egy férfit manipulálni elsősorban a testetekből fakad. Még a kedvességen és a gondoskodáson is képesek lennénk átlátni ha nem a testetek kötné le a figyelmünk.
Viszont a feminizmus hatására a nők mindent erőből akarnak elérni ami sérti a férfiakat magában a férfiasságukban és amiatt dühösek lesznek, ebben az állapotban pedig nem látja egy férfi a nő testét csak az agressziót amire ő is verbális vagy fizikai agresszióval válaszol.
“A nőket nem érdemtelenül helyezi előre a társadalom. Amellett, hogy ők képesek gyermeket szülni, vannak olyan intelligensek, kreatívak, szorgalmasak, stb, mint a férfiak.”
Nincsenek.
Miben nem másodrendűek? Szaporodásban nem, még mindig ez adja az értéküket. Minden másban viszont elmaradtok, a technológiánk nélkül. A társadalom is olyan, mint egy állatcsoportban, ugyanazok a szabályok vannak, csak bonyolultabbak, és kidolgozottabbak. De itt is csak hasznot húztok, védelmet, kényelmet, szabadságot, és korlátlan ingyen erőforrást kaptok, könnyített munkavégzés és kötelesség nélkül, cserébe azt adjátok, mint évmilliók óta. mindig csak ugyanazt.
Nem vett el senki sem jogokat a nőktől, egyszerűen a nem adást akarod beállítani annak, hogy elvettek valamit a férfiak. Fogalmad sincs a jogokról, hogy mit jelentenek, és mikor valósulhatnak meg. Ha magadtól nem tudsz valamit elérni, megtartani, akkor jogod sincs hozzá. Tehát önmagadnak mondasz ellent, de nő létedre ez belefér.
“A feminizmus és az azt támogató kormányok saját maguk alatt vágják a fát, a saját népük kipusztulásához asszisztálnak.”
Nagyon nem a saját népük.
Amelyik férfinak nem tanítják meg gyerekkorában hogy ne sírjon, ne mutasson gyengeséget az majd az élettől tanulja meg sokkal keserűbb módon.
Most olvasok egy könyvet egy női pszichológustól 18 férfi vall benne a veszteségeiről. Nagyon tetszik, meg lám van erre igény, a könyv ihlette a fenti cikket is. Volt aki azzal utasította vissza a felkérést, hogy sokszor az ilyen megnyílást a férfi ellen használják, az olyan egyszerű eseteket már meg sem említi, hogy “csak” nem értik meg, nem fogadják el, és kifejezetten el is utasíthatják, egy amúgy nagyon érzékeny helyzetben.
Természetesen érthető, hogy a férfiak részéről is vannak olyan problémák, fájdalmak amiket jó lenne kibeszélni. A feminista narratíva szerint a férfiak gyávák akik nem képesek szembenézni a problémáikkal, sőt beismerni sem képesek azokat. A valóság ezzel szemben az, hogy a társadalom és azon belül maguk a nők nem képesek elviselni, hogy nem csak nekik vannak fájdalmaik. Azért reagálnak “támadással” ha egy férfi beszél a fájdalmairól mert képtelenek elfogadni a tényt, hogy a férfi is ember. Emiatt minden férfi megtanulta fejben feldolgozni a problémáit és csendben tűrni. Amerikában jobb a férfiak helyzete hísz tízből nyolc ember rendszeresen jár pszichológushoz, a férfiak is oda viszik a problémáikat. Azonban itt nálunk ez nem divat, eleve őrültnek tartják azt aki pszichológushoz jár és a társadalmunknak legfeljebb a tíz százaléka képes megfizetni. Pedig szép hazánkban az egyik legnagyobb probléma pont az, hogy az emberek nem látják értelmét a munkának hisz nem képesek az életben egyről a kettőre jutni. Ez a probléma a nők számára egyszerű, majd keresnek egy férfit aki megoldja, ha szerencséjük van találnak, és van rá legalább egy százalék esélyük. Ezzel szemben a férfiak számára a probléma feldolgozhatatlan és megoldhatatlan miközben a nők és a teljes társadalom is hibáztatja. Valóságos hadjáratot indítanak a nők ha egy férfi ezt bárkivel is megakarja beszélni. Marad a pszichológus de nincs rá keret.
Igen lenne igény arra, hogy a férfiak is beszélhessenek a fájdalmaikról és a problémáikról de ezt elsősorban a nők nem képesek elfogadni, a baráti beszélgetéseknél meg csak felidegesítik egymást a haverok mert mind ugyanazokkal a problémákkal küzdenek.
No, majd a kaolázáson meglátjuk, idegesítjük-e egymást. ;-)
Ritka idegesítő ember vagyok. :)
Már hajlok egyre inkább arra, hogy egyetértek veled. Nem kell átmenni nőbe, sőt jobb lenne sokkal, ha ők is kevesebbet hisztiznének, mint dédszüleink idejében. Ehhez már sajnos nem tesz minket eléggé próbára az élet és emberek tömegei kezdték elhinni, hogy azok valódi nehézségek, amikben a jóléti országainkban elvagyunk.
A sok panaszkodás a mellett, hogy bosszantja az egyén környezetében élőket, még egyéni szinten is rossz hatással van, elfajzottan maga a neurózis előszobája, de a közérzetnek és az egészségnek sem tesz jót. Minél inkább elhisszük, hogy bajunk van (amikor valójában nincs), annál több lesz belőle, míg akinek tényleg sok gondja és feladata van, úgysem ér rá panaszkodni. Mióta kétszer annyi dolgom van mostanában, mint pár éve, sokkal jobban érzem magam és beteg is alig vagyok, amíg elhittem a saját hülyeségeimet, állandóan náthás-beteg voltam például.
Szóval egyértelmű megoldás a hallgatás, ha pedig éppen olyan akut helyzet van, arra vannak a férfi barátok, velük meg lehet beszélni, ilyet mi is csinálunk időnként.
“állandóan náthás-beteg”
Ilyenek vannak abból az okból is hogy elhitték a kamu kovidpropagandát és saját hülyeségéből vagy zsarolás miatt beoltatták magukat, és ez a legenyhébb következmény, tán még jól is jártak ha nem lettek szívbetegek, gluténérzékenyek vagy nem haltak meg miatta. Tömeggyilkosság előidézéséért mikor lesznek szigorúan szarrá büntetve a kamukovidoltás-támogatók?
Soha nem lesznek megbüntetve hisz politikusok. Az úgynevezett demokrácia lényege, hogy egy politikus nyugodtan tehet olyanokat amik akár élet vagy emberiség ellenessek. Számon kérve lesznek de csak szóban, büntetve soha.