Kevés kiszolgáltatottabb helyzet létezik manapság, mint amikor valaki bekerül egy pszichiátriai osztályra. Bár ilyen helyzetben mindenkit megilletnek bizonyos alapvető jogok, a tapasztalat szerint ezek nagyon gyakran nem érvényesülnek.
Tulajdonképpen az egyetlen hely, ahol az embert bűncselekmény hiányában is megfoszthatják személyes szabadságának alapvető jogától, egy pszichiátriai osztály vagy intézmény. Elvileg, a törvény szerint ilyen csak akkor történhet meg, ha az illető közvetlenül és súlyosan ön- vagy közveszélyes állapotban van. A gyakorlat mégis azt mutatja: számos olyan helyzet adódhat, amikor valakit jogtalanul kényszeríthetnek pszichiátriai kezelésre. Egy vagyoni vagy örökösödési vita, válóper vagy gyermekelhelyezési per, vagy akár komolyabb konfliktushelyzet során is előfordulhat, hogy az egyik fél – így vagy úgy – kényszerbeutalót szerez „ellenfelének” a pszichiátriára, aki aztán, onnan kikerülve, „pszichiátriai kórtörténettel” a háta mögött máris hátránnyal indul a fenti jogi viták bármelyikében. Ilyen esetekre az elmúlt egy-két évtizedben számos példa akadt Magyarországon is.
Az ombudsman, vagyis az alapvető jogok biztosa számos alkalommal tett már közzé olyan jelentéseket, melyek arról számoltak be: a pszichiátriai osztályokon bizony rendszeresen sérülnek a kezeltek jogai, időnként egészen komolyan. Egy alkalommal például az emberjogi biztos azért emelte fel a szavát, mert egy nőt – aki otthonában lett rosszul, és a pszichiátriára szállították – a kórházban levetkőztették, bepelenkázták, a bokáinál és a csuklóinál az ágyhoz kötözték, majd ájultra gyógyszerezték. Az ombudsman több jogsértést tárt fel az ügyben, és ajánlásokat is tett annak érdekében, hogy ilyen esetek újból ne történhessenek meg.
Ha valaki kényszerrel kerül a pszichiátriára, legtöbbször fogalma sincs az őt megillető jogokról. A helyzetet rontja, hogy az ápoló személyzet ilyenkor az illetőt könnyen könyveli el „elmebetegnek”, és gyakran az illető kényszerítés elleni tiltakozását is „betegsége” részének tekintik.
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány közszolgálati céllal olyan információs anyagot állított össze, amely közérthető nyelvezettel magyarázza el, milyen jogok illetnek meg valakit, aki bekerült a pszichiátriára. Az anyag az egészségügyi törvény alapján készült, és jó szolgálatot tehet akár a pszichiátriára kerülőknek, akár hozzátartozóiknak.
A „Betegjogok” című információs anyag a szervezet honlapján itt érhető el:
https://emberijogok.hu/
Alapvetően rossz oldalról van megközelítve a probléma. Ha egy ájult beteg bekerül a pszichiátriára alap eljárás, hogy pelenkázzák, kikötözik és begyógyszerezik az ott dolgozók védelme érdekében. Aztán ha vérvizsgálatok eredménye megnyugtató (se drog, se alkohol) felébresztik és szép fokozatosan szabadul meg a béklyóktól és a pelenkától ha azok nélkül is szobatiszta és ártalmatlan. Megelőlegezett bizalom csak azokkal szemben van akik a saját lábukon járva kerülnek be és sokszor ennek is drámai következményei vannak. Még a pszichiátriákon sincs elég férfi, gyakori, hogy a női ápoló személyzet akár súlyos sérüléseket szenved mire a kiáltására a segítségére tud sietni egy férfi ápoló.
Természetes, hogy minden beteget elmebetegnek tekintenek és egészen addig az is marad míg a kezelő orvosa mást nem mond.
Az is probléma és ez már állami szintű, hogy nem kapnak papucsokat, köntösöket, hálóruhákat a pszichológiák. Az utcai ruhákat minden esetben elzárják a szökések megnehezítése érdekében. Egy betegnek csak az marad amit bevitt magának és engedélyezték (pizsama, papucs). Egy ájult beteg viszont nem szokott magával vinni kórházi felszerelést. Az ápolók csak akkor tudnak neki valami öltözéket biztosítani ha van nekik olyan amit egy korábbi beteg ott felejtett. Ha nincs akkor bizony meztelenül marad amíg a hozzátartozók nem hoznak be neki valamit.
Az viszont tény, hogy az ott dolgozó orvosok többsége a markát tartva várja a betegeket. Így bárki oda kerülhet ha a hozzátartozók fizetnek és ott is marad amíg fizetnek. De ezeket a pénzeket az orvosok teszik zsebre, az ápolók csak a munkájukat végzik. Ha pedig jogi problémák adódnak mindig az ápolókat hibáztatják, az orvost soha.
Éppen emiatt rossz a megközelítés. Előbb azt kellene tisztázni ki a fontosabb. A tisztességesen dolgozó ápoló személyzet és az ő biztonságuk, vagy egy jó eséllyel agresszív beteg?
Sajnos addig a pontig nem lehet jogszerűen eljárni ameddig az oda bekerülteknek megmaradnak a normális emberek jogai.