Elmélkedés elnyomásról és szabadságról

“Nekem nincsenek tanaim; semmit sem adhattam az embereknek, nagyot, értékeset, aminek visszavonását kérné bárki tőlem. De amily jelentéktelen a személyem: oly iszonyatos és pótolhatatlan a veszteségem. Igazad lehet: mindez csak porszem a te hatalmas igazságodban. De ki tehet róla, hogy porszemként kaptuk az életünket is, az egyetlent? Ki rendelte vajon, hogy a porszem igazsága nélkül [...]

Női és férfi kultúra

Egy olvasmányélményem szembesített azzal, hogy a valóság nem is biztos, hogy olyan szimpla, mint azt eddig hittem. Az alább következő eszmefuttatások a könyv (Georg Stimmel: A kacérság lélektana, Női kultúra című fejezet, 25. oldal) hatására születtek, tehát nem könyvismertetőről van szó, hanem reflexiókról. A szerző azt állítja, hogy a kultúránk a maga szabályaival férfi produktum, tehát [...]

A tehetség drámája

Kissé kuszán, ötletszerűen akarok írni a tehetségről, miközben ugyanúgy problémás fogalomnak érzem, mint a zsenialitást. Nem is tennék kísérletet a meghatározására, asszociatív úton úgyis mindenki érti, érteni véli, hogy mit jelent. Általában hamarabb bélyegeznek valakit tehetségesnek, mint hogy ő magát hajlandó lenne így megnevezni. A tehetség ugyanúgy egy körvonalazhatatlan, folyton átértékelődő, változó, képlékeny identitás, mint az, [...]

A nő a férfiban

Ha a Férfi lényegét abban fedezhetjük fel, hogy számára a szexus, a testiség, a párkapcsolat, a Nő önmagában nem elég, hanem mellette kell neki hivatás, eszme, hit, küzdelem, kiteljesedés, aszkézis, filozófia, tudás, tudatosság, közösség is, akkor könnyű visszafejteni, hogy az elnőiesedést nem abban érhetjük tetten, hogy valakinek lányos az alakja, a gesztusai, a viselkedése, hogy [...]

Leselejtezésre váró férfiak

Idős férfiak vonszolják magukat a folyosón, vagy ülnek a szobájukban maguk elé meredve, miközben a tévéből szűrődő műsor szolgáltat némi háttérzajt. Olykor felbúg egy-egy bekapcsolt rádió is, további kaotikus hangokkal bomlasztva ezt a különös, félhomályba, és lassuló, megdermedő időbe burkolózó világot. Az arcok egy része monomániás, zaklatott, másikuk vegetatív, bár megszólításra felélénkül. Némelyikük mintha a túlpartról [...]

Feministák márpedig nincsenek

Gondoltam, időszerű lenne aggályokról is írni a témában, nem csak határozott meglátásokról. Merthogy aggályaim vannak. Például arról, hogy ki a feminista, pontosabban ki a valódi feminista? Létezik-e olyan ember, aki azonos a feminizmussal? A feminizmus jelenség, eszme, törekvés, irányzatok halmaza, divat, korszellem. Vannak lelkes és idealista feministák, akik mindössze a nőkkel, a nők ügyével szimpatizálnak, és [...]

A feminizmus filozófiája

Azt gondolom, hogy ha a feminizmust egyfajta társadalmi, “polgárjogi” mozgalomként szeretnénk megérteni, akkor alapvetően csak a felszínét tapogatjuk. A feminizmus szervesen illeszkedik a nyugati társadalom individualista dinamikájába. Ennek az a lényege, hogy az egyén fölé nem lehet helyezni senkit és semmit. Az egyén dönt önmaga sorsáról, hitéről, és ebbe másnak beleszólása nincsen. Az egyén joga [...]

Naturalista szentek

Ez a kép, pontosabban a csiszolt smaragd önkéntelenül is hatással van az emberre: kicsit olyan, mint az összesűrűsödött zöld fény, amely anyaggá változott. Azonban olykor találkozhatunk olyan lelkekkel, akik büszkén hangoztatják, hogy őket pénz, paripa, fegyver nem ejti ámulatba. Földi nagyság nem érinti meg őket, az arany és gyémánt csillogása lepereg róluk, mert ők a [...]

Virtuális polgárok

Váróterem. Fél tucat ember üldögél, majdnem mindegyiküknél okostelefon, azon pötyögnek. Két-három embernek még kábel is lóg a füléből – jól láthatóan hallgatnak valamit. Talán zenét. Villamoson, metrón ugyanez. Parkokban. Ebéd közben, randevún, társaságban. A fodrásznál. Ha tehetik, a kezelés alatt is, ha úgy adódik, akkor csak fél kézzel. Kollégák ülnek egymás mellett, és a telefont [...]

Gondolatok a színházban

Interaktív színház: A színészek megszólítják a közönséget, bratyiznak vele, a széksorok között rohangálnak, leszólítanak embereket, kikacsintanak a darabból, úgy tesznek, mintha a nézők is a darabhoz tartoznának… Számomra nem ez a színház. Nézőként megkövetelem a távolságot a színészektől. Nézőként az a szerepem, hogy jelen legyek, de láthatatlanul, megszólíthatatlanul. Nem úgy látom az eseményeket, mint a tévében, hanem [...]

Esti mese Galileiről

A közkeletű verzió szerint Galilei távcsövét az égre irányította, és megállapította, hogy a Föld kering a Nap körül, de a csökött Egyház, amelyik ragaszkodott ahhoz, hogy a Föld a világegyetem középpontja, mert a Biblia ezt írja, inkvizíció elé citálta a hős és úttörő tudóst, bűnösnek találta, és szobafogságra ítélte (a megégetéshez gyáva volt?). Az Igazság elterjedését azonban [...]

A nő otthona

Miután Makra öngyilkos lett, hátrahagyva feleségét és gyerekét, a barátja, Kadét, körülnézett a lakásában: “ha legalább bejön elbúcsúzni a szobától, ahol élt, biztos nem teszi meg, de nem is akart elbúcsúzni, pedig itt élt tíz éven át; a Kadét körülnézett, látta a horgolt csipketerítőcskéket fölgombostűzve a fotelok bordó támlájára, hogy le ne csússzanak, a vitrin [...]

Hunyorgó bölcsek

– Bélának haja van. Julinak is. Tehát Béla olyan mint Juli. – X önvédelemből megölte a késsel rátámadó Z-t. Tehát ő is agresszív és gyilkos, akárcsak Z. – A hentes is, meg a kocsmai késelő is kést használ, tehát egyformák. – Ha elég messziről nézzük a lovat és a széket, akkor mindkettő csupán fekete pontnak látszik, tehát végső [...]

Lelki törésvonalak

Sokféle módon szokták a társadalmakat felosztani, én most lelki értelemben fogom. Naponta látom, ahogy két társadalom él egymás mellett egy lelki, vagy inkább szellemi törésvonal mentén. Az egyiknek mindez csupán élet, csupán világ, csupán végtelen világűr. A dolgok vannak, megtörténnek, a dolgoknak van okuk, amely olykor összetett, lélektani, szociológiai, politikai, kulturális, fizikai, stb… Akármennyi is, [...]

A prostituáltak rabsága

“Kata megjárta az erkölcsrendészetet, volt a lánynevelő intézetben is, de nem “javult meg”, s most bánatos sóhajtozással nyomta a sódert, hogy züllött életmódjáért csak az ő csavargó vére a felelős, mert az ő anyukája mindent megadott neki, még gimnáziumba is járatta, de ő nem szeretett tanulni, és megszökött, és akkor megismerte az ÉJSZAKAI ÉLETET, és [...]

Az ideális vallás

Több mint húsz esztendeje hallgatom, ahogy a modern vallástalan, vagy valláson kívüli ember megfogalmazza, hogy mit jelent számára a vallásokkal szembeni tolerancia. Csokorba szedtem innen-onnan, véleményekből, blogokból, elszólásokból, hogy akik amúgy nem vallásosak (de igazából vallásellenesek), milyen elvárásokat fogalmaznak meg a vallásokkal szemben, ha már be nem tilthatják őket. Persze értelmeztem is olykor a kijelentéseiket, [...]

Vitától a párbeszédig

Végignéztem egy vitát, ami egy órán keresztül zajlott, és meggyőzött arról, hogy a vita teljesen értelmetlen és felesleges (a résztvevők szempontjából). Mindkét résztvevő képvisel egy világlátást, amit természetszerűen a vita az összes érvével egyetemben nem érinthet meg, hiszen a világlátás nem értelmi konstrukció, bár értelmi is: mintegy összegzi az egész ember habitusát, tapasztalatait, megélt dolgait, vágyait, [...]

Leszbikusok az előszobában

Feltűnt egy szerelmi (mozi)dráma, aminek leszbikus lányok a főszereplői. A villamosmegállókban mindenütt ott virít a plakát, amin két fiatal lány érzékin egymás felé fordítja az arcát. A filmet merésznek mondják, mert azonkívül, hogy egyneműek szerelmét mutatja be, ráadásul van benne egy 10 perces szeretkezés is. Megint egy film, amit nem fogok megnézni. Nem erkölcsi okokból, hanem [...]

A feminizmus démona

A címben sugalltak ellenére a feminizmus csak közvetve kerül terítékre. Nem célom a feminizmusról értekezni, csak annyiban, amennyiben olyan tüneteket produkál, mint minden aktivista, forradalmi, mozgalmi szerveződés. Tehát itt és most a feminizmus kapcsán általánosabban szeretném a kérdést megragadni. Amit leírok, az érvényes lehet a feminizmusra IS. Kétségtelen, hogy minden, ami egy társadalom mélyreható átalakítását célozza, [...]

A privát hatalom etikája

“Minden hatalom erőszakot tesz az embereken.” Mihail Bulgakov Voltam olyan helyzetben, amikor egy másik ember (nő) kegyére voltam utalva szinte teljes mértékig. Anélkül, hogy ezt részletezném, egzisztenciálisan ki voltam szolgáltatva neki. Normál körülmények között “nyugodtan” (?) elhangozhat az egy vitában, hogy “ha nem tetszik, mehetsz amerre látsz!”, de teljesen más, amikor a közlő is tudja, hogy ez [...]

Cikkajánló

Kövess Facebookon!

Bejelentkezés

Regisztráció | Elveszett jelzó?