Kimennék veled az őserdőbe,
sorsára hagynám ezt a világot,
ha nem féltenélek
nyilak mérgétől, halálvirágtól.
Hidat, lélekvesztőt csomóznék, a folyamágon
naphosszat rostálnánk a meddő szavakat,
hogy tálcánkon csak színaranyat találjon az este,
és szerelemről szó sem esne.
Parazsat élesztő, szélhozó sötét
gyújtana rózsákat arcodon,
hogy szorosabban öleljünk,
amíg átdübörögnek felettünk a csillagszekerek,
és roskadó tüzünknél lépdelne majdan
egy játszadozó gyerek,
aki olyan, mint én, olyan, mint te,
a terra incognita [...]
04:06