Valóban jó dolog a sorkatonaság? (3.) – Róma sem tudott mindenkit besorozni

Julius Caesar, a történelem első igaz népirtója maga is leírja, hogy hat légióval – ez szövetségesekkel együtt kb. 40 ezer fős sereget jelentett – másfél millió gall harcost győzött le, persze, csak akkor, mikor Asterixék éppen nem értek rá. Ez igaz, és szépen hangzik, de a nagy Caesar nagyvonalúan átsiklik azon „apróság” felett, hogy nemhogy [...]

Valóban jó dolog a sorkatonaság? (2.)

Háborúkat nem népek vívnak, hanem hatalmi centrumok, és a háborúkat nem népek, hanem hatalomtechnikusok érdekei és céljai váltanak ki. Más kérdés, hogy a háború eredményes megvívásához az ezt végrehajtó apparátust motiválni kell, amelynek számos módja ismeretes, de a tapasztalatok szerint a felvillantott zsákmány lehetősége korántsem olyan jó ösztönző a „vagy ők vagy mi” a puszta [...]

Valóban jó dolog a sorkatonaság? (1.)

Mikor a szó legszorosabb értelmében, fizikai valójában a közterületen, vagy csak elméletben, gondolatban, de vizisikló-vállú, nyegle, tizenhét évesen már aggastyán módjára görnyedt, egyik szeme sír, másik szeme haj, nehezen meghatározható nemi identitású fiatalokat lát egy idősebb korosztályhoz tartozó személy, különösen, ha ezen idősebb korosztályúak többen vannak, és meg is tudják tárgyalni a kérdést, szinte törvényszerű [...]

Véleményütköztetés a sorkatonaság újbóli bevezetéséről

Nincs olyan társadalmi kérdés a nagyvilágban, mellyel kapcsolatban oly hatalmas mértékű volna a különböző generációk közti kohézió, mint a mai fiatalság szapulása. Nyugdíjashordák, adócsaló vállalkozók, sőt, saját korosztályom árulói egymást szorosan átkarolva dajdajozzák bele a nagyvilágba, hogy a mai fiatalság mennyire puhány, mennyire eltunyult, életképtelen és idősebb tagjaival szemben tiszteletlen. Az apokaliptikus felhangok természetesen szorgalmasan [...]

Cikkajánló

Kövess Facebookon!

Bejelentkezés

Regisztráció | Elveszett jelzó?