A szabadság ára – Vers a kényszerű és a választott magányról

A magány könnyeit kortyolom. Még marón csordul le ajkamon, de oszlik tőle a Mulandó. S feltárul az Örök: ami Szabad és Szárnyaló. Régi barátom: a Halál jött el újra értem. Este érkezett, és elvitt a sivatagba, a Magány sivatagába. Kaszáját hirtelen testembe döfte, és míg nyögve véreztem a forró homokon, azt súgta fülembe: Jöttem, ember, hogy megmentselek. A lágy gerincű kényszer helyett, hol szerep-börtönöd vár rád, nőd lába alatt, csontkezem oszt [...]

Cikkajánló

Kövess Facebookon!

Bejelentkezés

Regisztráció | Elveszett jelzó?